Vissza a keresőhöz Nyomtatható verzió

EüM szakmai irányelv

a thromboemboliák kockázatának csökkentéséről és kezeléséről

(1. módosított változat)
Készítette: a Transzfúziológiai és Hematológiai Szakmai Kollégium és a Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság,
1. Az irányelv címe és témája:
A thromboembolia kockázatának csökkentése és kezelése
2. Az irányelv célja és célcsoportjai
"A thromboembolia kockázatának csökkentése és kezelése irányelve" (továbbiakban: Irányelv) céljai:
- Sebészeti és belgyógyászati orvosi szakterületek eltérő gyakorlatának csökkentése, a mély véna thrombosis (MVT) és a pulmonalis embolia (PE) diagnózisának, kezelésének és kockázati csoport szerinti VTE megelőzésének a területén, melynek hatásaként a VTE és szövődményei: mortalitás, postthrombotikus szindróma (PTS) és a pulmonális hypertensio (PH) gyakoriságának hazai csökkenését várjuk.
- A betegellátás biztonságának fokozása és felesleges betegutak csökkentése érdekében, az antithrombotikus kezelésben részesülő betegeken végzendő invazív beavatkozások, így a műtétek során követendő áthidaló kezelések, fogászati és endoscopos kezelések, biztonságos végzésének feltételeire ad szakmai útmutatást.
- A cardio- és cerebrovascularis megbetegedések antithrombotikus megelőzése és kezelése hatékonyságának és biztonságosságának fokozása.
- A felületes vénás és a perifériás artériás érbetegségek (PAD) eredményesebb kezelése.
- A ritka kisér thrombosisok (DIC/TTP/HUS) diagnosztikája és kezelése területén való egységes szemlélet kialakítása. Célcsoportok: az Irányelv valamennyi orvosi szakterület olyan gyakorló orvosai számára íródott, akik munkájuk során VTE rizikóval rendelkező, vagy antithrombotikummal kezelt beteg egészségügyi ellátásában részt vesznek:
- Így elsődleges vagy másodlagos VTE prevenció során antithrombotikus kezelés irányítása réven,
- antitrombotikus kezelésben részesülő betegek egyéb egészségügyi ellátását végzik
- VTE diagnosztikai munkáját, kezelését végzik.
3. Az Irányelvfejlesztésével kapcsolatos információk
Az Irányelvfejlesztési módszerei, fejlesztőcsoportja
A Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság (MTHT) kezdeményezte és több társaság együttműködésén alapuló korábbi “A thromboemboliák megelőzése és kezelése" konszenzus nyilatkozatok (1998, 2001) hiányosságaik ellenére is sikeresek voltak, 31 azokra alapozva készült el 2005-ben, világviszonylatban is újszerű kezdeményezésként - 22 Szakmai Kollégium együttműködésében - a harmadik, amely az Egészségügyi Minisztérium hivatalos irányelve rangot kapta; érvényessége 2008. december 31-én járt le. 54 A tapasztalatokból kiindulva, ill. a mértékadó ajánlásokat, 28 mindenekelőtt a számos nemzetközi szakértő véleményét is tükröző, American College of Chest Physicians; ACCP 8th Guideline (2008) 23, 24, 37 , valamint a Deutsche Gesellaschaft für Thrombose und Hämostaseforschung; GTH S3-Leitline (2009) irányelveit 63 , valamint a hazai, mértékadó munkákat 6, 7, 8, 55, 59, 71 figyelembe véve a jelenlegi összeállításnál is az volt a célunk, hogy olyan ajánlásokat fogalmazzunk meg, amelyek a legkülönbözőbb szakmák által jól követhetőek és összhangban vannak a hazai gyakorlattal és lehetőségekkel. Ezért a Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság és a Magyar Transzfuziológiai és Hematológiai Szakmai Kollégium részéről a szakértőkön, szakmai társaságok képviselőin kívül végső fórumként 27 Szakmai Kollégiummal, mint egy adott szakma legmagasabb fórumával egyeztettünk, beépítve szempontjaikat és - ahol volt - az általuk megjelentetett irányelveket is. 49, 57 Amennyiben rendelkezésre álltak, az egyes ajánlások evidencia szintjeit (1. táblázat) is megjelenítettük.
Hasonlóan az előzőhöz a jelen Irányelv, nemzetközi mércével is a legszélesebb együttműködésen és konszenzuson alapuló ajánlások közé tartozik.
Felmerült az ismételt kiadás előtt, hogy van-e létjogosultsága egy magyar irányelv megírásának, megjelentetésének? Meggyőződésünk, hogy igen, tekintve, hogy a közös elvek mellett az országspecifikus, összeurópai szabályozással le nem fedhető sajátosságok - hasonlóan az élet bármely egyéb területéhez (pl. jogalkotás, gyógyszer engedélyeztetés, közlekedés szabályozás stb) éppúgy jelen vannak az egészségügyi ellátásban, annak lehetőségeiben, a gyógyító-megelőző szemléletben, a kockázati tényezők gyakoriságában, a célpopulációk egészségi állapotában, a társbetegségekben, sőt, bizonyos esetekben, egy adott gyógyszeres eljárásra adott válaszkészségben is. Hasonlóképpen gondolják mások is, hiszen az ACCP vagy az Európai Irányelven túlmenően majdnem mindegyik ország, beleértve Németországot, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Spanyolországot vagy a környező országokat szükségét látta és látja saját vezérfonalak kidolgozásának - nemcsak az antithrombotikus megelőzés és kezelés tárgykörében. Ezen túlmenően egy ilyen munka nem utolsósorban azért is hasznos, mert a legkülönfélébb szakembereket készteti együttgondolkodásra, az egyes szakmák problémáinak jobb megértésére.
Az Irányelvet, a 2005-ös, Harmadik Konszenzus Nyilatkozat ismertetésével szerzett tapasztalatokon alapulva, az Egészségügyi Minisztérium honlapján, folyóiratokban, web oldalakon, könyvek mellékleteként terjesztjük, ill. szponzorált zsebkönyvben tesszük a gyógyító-megelőző munkában részt vevő valamennyi orvos számára elérhetővé. Fontosabb szempontjait szakmai előadássorozatokon ismertetjük, nagy hangsúlyt helyezve a visszajelzésekre, a tapasztalatok, észrevételek folyamatos rögzítésére és azok beépítésére a következő kiadásba.
Az Irányelv szerkezetében a 23/2006.(V.18.) EüM rendelet 1.,2., és 3. számú mellékleteinek útmutatását követtük, algoritmusának kidolgozása során szem előtt tartottuk a költséghatékonyságot, amelynek megállapításakor a közvetlen gyógyszerköltségek mellett figyelembe vettük a járulékos költségeket is (hospitalizáció időtartama, ápolás, segédeszközök, rehabilitáció stb.). Az Irányelv szellemében végzett gyógyító-megelőző munka gazdaságtani elemzésére próbavizsgálatokat tervezünk.
3.1. Az Irányelv legfontosabb új megállapításai, szempontjai
Az alábbiakban kiemeljük az előző, 3. Irányelvhez képest legfontosabb új szempontokat, kiegészítéseket és megállapításokat.
- A résztvevő szakmai kollégiumok számának 27-re növelésével a legtöbb orvosi szakterület érintetté vált.
- A megelőzendő kórképek (VTE, kisér thrombosisok stb.) epidemiológiai adatainak megjelenítésével a tárgyal kérdés jelentősége a teljes szakmai közösség számára jobban felmérhető.
- Az ajánlási szintek csökkentésével egyszerűbbé és egyértelműbbé váltak a bizonyítékokon alapuló ajánlások.
- A legfontosabb megállapítások, ajánlások, algoritmusok kiemelésével jobb áttekinthetőség.
- A VTE diagnosztikai fejezetének beépítése révén az ajánlás kiterjed a korszerű és költséghatékony diagnosztikai algoritmusra.
- A megelőzés irányelveiben az új csoportosítás (műtétes és nem műtétes szakmák) a valós feladatok jobb áttekinthetőségét teszi lehetővé.
- Új betegcsoportok megjelenítésével korábban nem vagy röviden érintett területekre kiterjedő konkrét ajánlások születtek. Nevezetesen:
= Fogászat- és szájsebészet
= Mellkassebészet
= A kóros elhízás műtéteinek profilaxisa.
= Onkohaematologia
= Geriátria
- Egyes, korábban is szereplő szakági ellátások (pl. bőrgyógyászat - égés; belgyógyászat - nephrosis, vesevéna thrombosis; sepsis) útmutatója részleteinek kibontása révén minőségében javult.
- Az új terápiás szempontok és lehetőségek kifejtése révén a legkorszerűbb ellátás irányelvei, mint:
= Elektív gerincműtéteknél amennyiben gyógyszeres profilaxis indokolt, az a műtétet követően induljon
= Kis molekulatömegű heparinok szerepének előtérbe kerülése a nem frakconált heparinnal szemben
= Új, oralis antikoagulánsok megejelénese (rivaroxaban, dabigatran)
= Az antikoaguláns kezelésben részesülők invazív ellátása (ún. áthidaló kezelés)
4. Dokumentáció
A szakmai irányelv érvényessége: 2011. december 31.
Felülvizsgálat felelőse: a Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság mindenkori elnöke, illetve az általa megbízott személy. A felülvizsgálat alkalmával az addig eltelt időszak tapasztalatai és az új ismeretek értékelése során nyert adatokat, amennyiben súlyuk és mennyiségük indokolttá teszi, kiegészítésként (Addendum) tervezzük megjelentetni.
Jogi megfontolások: az Irányelv - ahol rendelkezésre állt - a hazai- és a nemzetközi bizonyítékalapú ajánlásokat vette figyelembe. Nem szorosan vett protokoll, tehát indokolt esetben, ha a beteg érdeke azt kívánja, esetileg, a kockázat és a várható előny mérlegelése alapján el lehet tőle térni, azonban csak az Irányelvben foglaltak ismeretében és az eltérés szakmailag helytálló, dokumentált alátámasztásával.
4.1. Az Irányelvegyes területeit jóváhagyó, illetve azokban közreműködő Szakmai Kollégiumok
- Aneszteziológai és intenzív terápiás Szakmai Kollégium
- Belgyógyászati Szakmai Kollégium
- Bőr- és nemibetegségek Szakmai Kollégiuma
- Csecsemő- és gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium
- Érsebészeti Szakmai Kollégium
- Foglalkozásorvostani Szakmai Kollégium
- Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiuma
- Fül-orr-gégészeti Szakmai Kollégium
- Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium
- Geriátriai Szakmai Kollégium
- Gyermeksebészeti Szakmai Kollégium
- Háziorvostani Szakmai Kollégium
- Idegsebészeti Szakmai Kollégium
- Kardiológiai Szakmai Kollégium
- Neurológiai Szakmai Kollégium
- Ortopédiai Szakmai Kollégium
- Orvosi Laboratóriumi Vizsgálatok Szakmai Kollégiuma
- Radiológiai Szakmai Kollégium
- Sebészeti Szakmai Kollégium
- Sportegészségügyi Szakmai Kollégium
- Sugárterápiás és Onkológiai Szakmai Kollégium
- Szemészeti Szakmai Kollégium
- Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium
- Transzfuziológiai és Haematológiai Szakmai Kollégium
- Tüdőgyógyászati Szakmai Kollégium
- Traumatológiai Szakmai Kollégium
- Urológiai Szakmai Kollégium
4.2. Az Irányelvkészítésének módszertani szempontjai
A VTE előfordulásának gyakorisága alapján szakmánként is változó kockázati kategóriák alakíthatók ki és az egyes terápiás, megelőző ajánlások ereje is eltérő, a rendelkezésre álló bizonyítékok száma és megbízhatósága alapján (1. táblázat).
1. táblázat. A megelőzésre, ill. a kezelésre vonatkozó ajánlási szintek (Chest, 133, 123-131, 2008) 26
1. A, B, C: a várható előny mindhárom kategóriában jelentősen meghaladja az esetleges hátrányokat, megalapozottan, egyértelműen ajánlott, költséghatékony.
AjánlásAz ajánlás alapjául szolgáló bizonyítékAjánlás érvényessége

1A
Erős, elsőrangú bizonyítékon alapuló
erősen javallt

 Alapja: jól megtervezett, jól kivitelezett, randomizált klinikai tanulmányok (RKT) egyértelmű eredményei vagy megfigyeléseken alapuló,de kivételesen erős bizonyíték Legtöbb betegre, legtöbb esetben
érvényes; nagyon valószínűtlen, hogy újabb vizsgálatok adatai ellentétes
következtetésre vezetnének
AjánlásAz ajánlás alapjául szolgáló bizonyítékAjánlás érvényessége

1B
Erős- közepes minőségű bizonyítékon alapuló
erősen javallt

 Korlátozott értékű RKT-k (pl. nem következetes eredmények, metodikai hiányosságok stb.) eredményei vagy
megfigyelésekkel nyert, de igen erős bizonyíték
Legtöbb betegre, legtöbb esetben érvényes; újabb, jobb minőségű kutatások eredményei jelentősen módosíthatják az ajánlást, ill. annak szintjét

1C
Gyenge vagy igen gyenge minőségű bizonyítékon alapuló,mégis
erősen javallt

Megfigyelések, esetismertetések során nyert meggyőző bizonyíték vagy
jelentős hiányosságokkal bíró, csak közvetett bizonyítékot adó RKT-k
Legtöbb betegre, számos esetben érvényes, de valószínű, hogy új, jobb minőségű kutatás jelentősen módosítani fogja az ajánlást, ill. annak szintjét
Az antikoaguláns kezelés általánosságban ajánlott, azonban alkalmazása alapos elemzést igényel, esetenként más megoldás meggondolandó.
 Ajánlási szintAz ajánlás alapjául szolgáló bizonyítékok nyerésének módszere Ajánlás mértéke
 

2A
jó minőségű bizonyítékon alapuló, mérsékelten ajánlható

 Korlátozások nélküli RKT-k következetes eredménye vagy
kivételesen erős bizonyítékot szolgáltató megfigyelés
A beteg és körülményei, a társadalmi megítélés szerint változhat a
leghelyesebbnek tartott módszer megítélése; aligha valószínű, hogy további vizsgálatok módosítanák az ajánlás helyét
 

2B
Közepes minőségű bizonyítékon alapuló, mérsékelten ajánlható

 RKT-k jelentős korlátokkal (pl. nem következetes eredmények, metodikai hiányosságok stb.);
Erős megfigyeléses tanulmányok
A körülmények, a beteg és a társadalom felfogása különbözhet a leghelyesebb eljárás megítélésében, újabb, jobb színvonalú kutatások eredményei valószínűleg módosítják majd az ajánlást és annak erősségét

2C
Gyenge vagy igen gyenge, bizonyíték támasztja alá,
mérsékelten ajánlható

 Megfigyelések, esetismertetések során nyert meggyőző bizonyíték vagy
jelentős hiányosságokkal bíró, csak közvetett bizonyítékot adó RKT-k
 Másféle kezelés hasonlóan észszerű lehet;
újabb, jobb színvonalú kutatások
eredményei valószínűleg módosítják majd az ajánlást és annak erősségét
Általánosságban: az 1A kivételével a többi szinten ajánlott beavatkozás mellett vagy helyett más megoldás is elfogadható, sőt esetenként az 1A ajánlástól is el lehet térni, ennek egyetlen, de elengedhetetlen feltétele: a döntést az ajánlás ismeretében, az attól való eltérést kellő súlyú érvekkel alátámaszva és dokumentálva kell meghozni.
4.3. Rövidítések
ACAanticardiolipin antitestek
ACCPAmerican College of Chest Physicians
ACTactivated clotting time (aktivált alvadási idő)
ADAMTS13a disintegrin-like and metalloprotease with thrombospondin type I repeats
APAantiphospholipid antitestek
APLAakut promyelocyta leukaemia
ARDSacute respiratory distress szindróma
ASAacetilszalicil sav; aszpirin
ATantithrombin (III)
ATRAall-transz-retinol sav
anti-Xa Eaktivált X-es faktort közömbösítő egység
APTIaktivált parciális tromboplasztin idő
BMIbody mass (testtömeg) index
CEAPclinical picture-etiology-anatomy-pathophysiology
CDcolor duplex ultrahang
COPDchronic obstructive pulmonary disease
CTcomputer tomographia
CVCardioversio
CVIkrónikus vénás elégtelenség (chronic venous insufficiency)
DICdisszeminált intravasalis alvadás
EMEAEuropean Medicines Agency
EMRendoszkópos mucosa resectio
ERCPendoszkópos retrograd cholangiopancreatographia
ESDendoszkópos submucosa dissectio
ESOEuropean Stroke Organisation
ESTendoszkópos sphincterotomia
EUSendoszkópos ultrahang
FNAvékonytű biopszia (fine needle aspiration)
GCSgrádiens kompressziós harisnya (gradient compression stocking)
GTHGesellschaft für Thrombose und Hämostaseforschung
HELLPHaemolysis Elevated Liver Enzymes Low Platelet Count
HITheparin indukált thrombocytopenia
IBDgyulladásos bélbetegség (inflammatory bowel disease)
ICDbeültetett defibrillátor/cardioverter
INRnemzetközi normalizált ráta (International Normalized Ratio)
IPCintermittáló pneumatikus kompresszió
ISSinjurity severity score (sérülés súlyossági index)
i.v.Intravénás
LCAelülső keresztszalag
LMWHkis molekulatömegű heparin(ok)
MRImágneses rezonancia vizsgálat
ms-CTMultislice (többszeletes) computer tomograph
MVTmély vénás thrombosis
NSAIDnem-steroid gyulladásgátlók
NYHANew York Heart Association
OACoralis antikoaguláns
PCprotein-C
PCCprothrombin komplex koncentrátum
PEtüdő embolia
PEGpercutan endoszkópos gastrotomia
PHpulmonalis hypertensio
PNHparoxysmalis nocturnalis haemoglobinuria
PIprothrombin idő
p.o.per os
PSprotein-S
PTSpostthrombotikus szindróma
RKTrandomizált kontrollált tanulmány
RVTvesevéna thrombosis
has.c.Subcutan
TFszöveti faktor
TIthrombin idő
TIAtranziens ischaemiás attack
t-PAszöveti plazminogen aktivátor
TTEtransthoracalis echocardiographia
UFHfrakcionálatlan heparin
VATSvideo asszisztált thoracoscopia
VKAK-vitamin antagonisták
VTEvénás thromboembolia
Megjegyzés. Az egyértelműség elősegítése végett, indokolt esetben (pl. TIA) törekedtünk a mindennapos klinikai szóhasználatba átment, illetve a nemzetközileg elfogadott (többnyire angol) rövidítéseket alkalmazni, hiszen - az idézett példánál maradva - pl. egy "ÁKZ"(átmeneti keringési zavar) rövidítési forma bizonyosan nehézkesebbé tette volna a szöveg megértését.
5. Az irányelv leírása
5.1. Összefoglalás
Az Irányelv a jelenlegi tudásunk szerinti legjobb ajánlásokat foglalja össze az egyes orvosi szakágakban, betegcsoportokbana thromboemboliák megelőzésére és kezelésére, az általános teendőktől kezdve a mechanikai, fizikai módszereken át, a gyógyszeres profilaxisig, felhíva a figyelmet egyes, helytelen, de a gyakorlatban még előforduló eljárások veszélyeire is. Az Irányelv segítséget nyújt továbbá egy adott beteg és helyzet thrombosis és/vagy vérzés kockázatának megállapításában, a hatékony szűrés és biztonságos gyógyszerválasztás gyakorlatában.
5.2. Bevezetés
Hazánkban az szív és érrendszeri betegségek mind a halálozási, mind a rokkantsági statisztikák élén állnak. A tünetek bármely szervben és életkorban felléphetnek, vagyis az orvosi szakmák minden művelője találkozhat a diagnózis, a megelőzés és a kezelés kérdéseivel. Szükséges ezért, hogy a helyes gyakorlat minden egészségügyi szakember számára folyamatosan hozzáférhető és ennek alapján számonkérhető legyen.
Az érbetegségeken belül a vénás thromboembolia (VTE) jelentős gyakoriságú, incidenciáját és prevalenciáját nehéz pontosan meghatározni, mert sokszor tünetmentesen zajlik és csak kései következményeivel (PTS, PH) találkozunk. A nagyobb felmérések szerint a kórkép éves incidenciája 90-130/100 000 lakosra tehető, amely szám 45-50 éves kortól exponenciálisan nő. Számottevő az ismétlődési hajlam, az első epizódot 5 éven belül 24 %-os, 8 éven belül 30 %-os gyakorisággal követi az újabb. Bár az első VTE gyakoriságában - a teljes lakosságra vetítve - nincs lényeges különbség a nemek közt, a kórkép fiatalabb életkorban, nőkben, idősebb korban pedig férfiakban fordul elő gyakrabban. Az előzőek mellett a VTE kiemelt jelentőségét nagy mortalitása is alátámasztja, amely a diagnózis felállítását követő héten, tüdőembolia esetén, akár a betegek negyedét is érintheti. Hazánkban a VTE halálozása 100 000 lakosra vonatkoztatva 10 fő, ami 3-10-szer nagyobb az Európai Únió országaihoz viszonyítva. 68 A fenti, teljes népességre számított incidencia és prevalencia értékeket jóval meghaladó mértékben kell a VTE veszélyével számolni olyan, a lakosság heterogén, ám összességében egyre nagyobb hányadát képező csoportokban, mint fekvőbeteg intézményben ápoltak, daganatos betegek, hormonális fogamzásgátlót szedők, idősek, műtéten, stroke-on, koszorúér történésen átesettek stb.50 Ezen okok miatt a VTE incidenciája az elmúlt években, a korszerű és szélesebb körű megelőzés ellenére sem csökkent.
Számos klinikai vizsgálat igazolta és ma már evidenciaként tartjuk számon, hogy nemcsak a sebészeti beavatkozáson (műtéteken) áteső, hanem a "konzervatív" szakmák (belgyógyászati, neurológiai, onkológiai stb.) betegei közül is sokan vannak VTE kockázatának kitéve. Ezért kiemelt feladat a mélyvénás thrombosis (MVT) és a vele azonos kórélettani alapokon álló pulmonalis embolia (PE) megelőzése. A közös alap, a MVT-ben potenciálisan mindig meglevő PE lehetősége, a megelőzés és a terápia alapvető részének (antikoagulálás) azonossága miatt - a kétségtelen eltérések ellenére is - jogos és célszerű tehát az egységes VTE használata. Az ismeretek bővülésével lehetővé vált, hogy meghatározzuk azokat a betegcsoportokat, amelyeknél a profilaxis kötelező.
Az egységes érrendszer korszerű, vascularis medicina szemlélete megkerülhetetlenné teszi, hogy a koszorúereket, az agyi érrendszert, az artériákat és a kisereket is beillesszük a thrombotikus kórtörténés sokoldalú folyamatába, ezért a jelen munka kitér a stroke, a coronaria thrombosisok, a felületes visszerek és a perifériás artériák thrombosisok antithrombotikus megelőzésének és kezelésének kérdéseire is.
Tudni kell azonban, hogy az előírások pontos betartása, megfelelő profilaxis esetén sem érhetünk el száz százalékos védelmet, olykor pedig a mellékhatásokkal is számolni kell.
5.3. Legfontosabb megállapítások, ajánlások, algoritmusok
Az Irányelvlegfontosabb, általános érvényű szempontjait a 2. táblázatban emeljük ki.
2. táblázat. Az antithrombotikus megelőzés és kezelés algoritmusa, általános érvényű, legfontosabb szempontjai.
Kockázat felmérés
(5.4.)
Minden (sebészeti, belgyógyászati vagy traumatológiai) beteget a VTE kockázatának mértékét illetően fel kell mérni és az aktuális helyzetnek megfelelően kis (enyhe), közepes vagy nagy kockázati kategóriába sorolni. Ennek megtörténte után dönteni kell - az esetleges ellenjavallatokat is figyelembe véve - a thrombosis megelőzés szükségességéről, módjáról, mértékéről. Irányelvként megfogalmazható:
kis kockázat esetén általános;
közepes- és nagy kockázat esetén általános + gyógyszeres;
fokozott vérzésveszély esetén általános + mechanikai;
nagy kockázat esetén általános + mechanikai + gyógyszeres megelőzés alkalmazandó. Az egyes kategóriák a kórlefolyás során változhatnak! A hozott döntést, annak indoklásával a beteg dokumentációjában, írásban rögzíteni kell.
A profilaxis eszköze
(14.)
Az általános thrombosis megelőzésre - amely mind nem-sebészi, mind sebészi területen jelenti a korai, minél teljesebb mobilizálást, az utóbbi esetben kiegészülve speciális szempontokkal, mint az atraumatikus műtéti technika alkalmazása stb. - minden esetben törekedni kell.
Egyéni kockázatbecslés alapján, ha a beteg bármilyen okból az ún. közepes vagy nagy thrombosis kockázati csoportba kerül, a gyógyszeres és/vagy a mechanikai megelőzést azonnal el kell kezdeni. Az antikoaguláns megelőzés okozta fokozott vérzékenység figyelembe veendő. Amennyiben a gyógyszeres antikoagulálás ellenjavallt, megfelelő minőségű mechanikai megelőzést kell biztosítani.
A gyógyszeres profilaxis kezdete (6., 13.)Műtéti szakmák esetén a gyógyszeres (kis molekulatömegű heparin; LMWH) profilaxist általában a műtét előtt (12-2órával, a műtét jellegétől függően) kell kezdeni, kivéve, ha az adott készítménynél határozott ajánlás van a posztoperatív kezdésre, valamint a központi idegrendszert érintő beavatkozásoknál, illetve sürgős műtéteknél, ha a beteg thrombocyta gátló kezelés hatása alatt van. A műtét utáni első injekció általában 4-6 órával (többnyire fél adag) vagy a műtét után 12 órával (teljes adag) javasolt. A vérzéses szövődmény veszélye minden esetben mérlegelendő.
Nem műtéti szakmák esetén a kockázat megelőzésére, amennyiben a beteg a közepes vagy nagy kockázatú és ha abszolút ellenjavallat nem áll fenn gyógyszeres profilaxis javasolt.
 A profilaxis időtartama
(6., 13.)
A VTE kockázatának mértéke, tartóssága, a relatív ellenjavallatok együttes elemzése alapján, egyénre szabott döntés függvénye. Amennyiben a beteget a későbbiekben más orvos kezeli (pl. kórházból történő elbocsátást követően), úgy a leendő kezelőorvost az antikoagulálás ajánlott módját, időtartamát illetően megfelelő információval el kell látni.
 A VTE diagnózisa és thrombophilia szűrés (5.4., 5.5.)VTE gyanuja esetén törekedni kell a korszerű diagnosztikai lehetőségekkel (pl. vékonyszeletes-CT, CD) a diagnózis megelőzésére vagy kizárására. Térd feletti MVT, illetve PE minden esetében törekedni kell az intézeti ellátásra. Igazolt VTE-t követően thrombophilia szűrést kell végezni, a beteg kora és az esetleges társbetegségek figyelembe vételével.
 A kezelés
(7.,8.,9.,10.,13.)
Igazolt VTE vagy annak alapos gyanúja esetén, amennyiben nincs abszolút ellenjavallat, illetve amíg az megbízhatóan ki nem zárható, az antikoaguláns (elsősorban LMWH, esetenként UFH) kezelés azonnal elindítandó, majd - megfelelő átfedéssel - oralis antikoaguláns adásával folytatandó.
Másodlagos megelőzés (7.2.) VTE-t követően ún. másodlagos megelőzés szükséges, amelynek időtartama az ismételt thrombosis és az esetleges ellenjavallatok kockázatának időről-időre történő elemzése alapján, egyéni döntés függvénye.
Az ellátás költséghatékonyságaA thromboemboliás megbetegedések megelőzése és kezelése során mindenkor törekedni kell a költséghatékony eljárásra.
Megelőzésre és kezelésre egy adott gyógyszer biológiailag hasonló(biosimilar) generikus változata csak akkor jöhet szóba, ha a European Medicines Agency (EMEA) feltételeinek megfelel.
 A betegek tájékoztatásaA beteget, illetve adott esetben gondozóját a VTE kockázat mértékéről, a profilaxis szükségességéről, mellékhatásairól, kényelmetlenségeiről, valamint elmaradásának veszélyeiről részletesen tájékoztatni kell.
5.4. A VTE kockázati tényezői
A VTE multiaetiologiájú kórkép, kockázatának adott időpontbeli mértéke a betegre, illetve az orvosi beavatkozásra jellemzők eredője. A beteg kockázati tényezői: (1) örökletes véralvadási zavarok megléte vagy hiánya, (2) társbetegségei (3) általános állapotát befolyásoló egyéb tényezők. Míg az (1) pont alatti zavar - ha van - egész életen át fennáll, addig a (2) és (3) pontba tartozók rendszerint átmenetiek. A beavatkozás, esemény (műtét, trauma stb.) thrombogenitásának mértékét annak indikációja, jellege, nagysága, időtartama, az esetleges szövődmények hiánya vagy fellépte határozza meg.
Thrombophilia a thrombosis kialakulására való fokozott hajlam, aminek hátterében genetikai vagy szerzett tényezők és azok kombinációjának hatása áll.
5.4.1. Örökletes thrombophilia
A thrombophilia örökletes formáihoz a véralvadás bizonyos faktorainak genetikusan meghatározott defektusa miatt kialakult fokozott thrombosis hajlamot soroljuk.
a) A természetes inhibitorok és inaktivátorok csökkent működése:
Az antithrombin-heparin inhibitor rendszer elégtelenné válik az antithrombin (AT) szint csökkenéskor és/vagy működési zavarában.
A protein C inaktivátor rendszer zavarát okozzák a protein-C (PC), protein-S (PS) mennyiségi és/vagy minőségi zavarai. b) A prokoaguláns hatásútényezők emelkedett szintje vagy kórosan fokozott működése:
Ezek az V-ös faktor (FV) génben, az általa meghatározott FV-nek, az aktivált protein C-vel (APC) szembeni rezisztenciáját okozó ún. FVLeiden mutáció, a FII (prothrombin) gén polimorfizmusa (FIIG20210A) miatti emelkedett prothrombin szint, a magas FVIII aktivitás és bizonyos dysfibrinogenémiák.
A hyperhomocysteinaemia, a lipoprotein(a); Lp(a) emelkedés szintén lehet - genetikailag meghatározott - “haemostasis határterületi" oka a thrombophiliának.
A veleszületett thrombophilia tényezők nem azonos mértékben okoznak veszélyeztettséget:
- a súlyos zavarok közé tartoznak az AT, PC, PS aktivitás kifejezett csökkenésével járó defektusok, valamint a FVLeiden és a FIIG20210A mutáció homozygota formái, ill. egyes kombinált defektusok.
- az enyhébb zavarok közé a FVLeiden, a FIIG2010A gén heterozygota mutációi és az emelkedett FVIII aktivitás tartozik. A veleszületett tényező(k) mellett az esetek többségében egy vagy több szerzett (ld. lejjebb) kockázati faktor egyidejű fennálltával is számolni kell!
Veleszületett thrombophiliára kell gondolni: ha a VTE 45-50 év alatt jelentkezik, ismétlődik, szokatlan helyen (pl. visceralis vagy agyi erekben) lép fel, a családban halmozódik, valamint habituális abortus, kumarin okozta bőrnekrózis esetén. Indokolt lehet továbbá a thrombophilia szűrés prae-eclampsiában (HELLP szindróma: hemolysis emelkedett májenzymek, thrombocytopenia), intrauterin növekedési elmaradásban is. Speciális laboratóriumi vizsgálatokkal napjainkban ezen betegek mintegy 60-70 százalékában igazolható defektus, a fennmaradó esetekben a biokémiai rendellenességet - ha van - ma még nem tudjuk kimutatni, ill. jelentőségét nem pontosan ismerjük (pl. protein Z deficiencia).
5.4.2. Szerzett thrombophilia
A thrombophilia szerzett formáival számos esetben, illetve megbetegedés és/vagy beavatkozás során kell számolni. Ilyenek, az idősebb életkor (különösen 75 év), a jelentős súlytöbblet (BMI 30 kg/m 2), egyes krónikus myeloproliferativ kórképek, a műtétek, a haemolysisek, a nephrosis szindróma, az aktív malignus betegségek, ill. azok kezelése, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), a gyulladásos bélbetegségek, a sepsis, a súlyos szívelégtelenség (NYHA III-IV), a megelőző VTE, az antiphospholipid szindróma (APS), illetve antiphospholipid antitestek (lupus antikoaguláns, anticardiolipin antitest; aCL, anti beta2-glycoprotein1 (B2GP1) megjelenése, a szerzett hyperhomocysteinaemia, a paroxysmalis nocturnalis haemoglobinuria (PNH). A gyulladások, fertőzések nagy része szerzett APC rezisztenciát és/vagy emelkedett FVIII szintet, a sérülések szöveti faktor (TF) felszabadulást okozhatnak, tehát ugyancsak thrombosis készséggel járnak.
A thrombosis hajlamot további tényezők is fokozzák: orális fogamzásgátlók szedése, női nemi hormonpótló kezelés, terhesség, gyermekágy, tartós ágynyugalom, az alsó végtag rögzítése vagy egyéb okból bekövetkező immobilitás, elhízás, varicositas, megszakítás nélküli >8 órás repülőút, dohányzás stb.
A szerzett tényezők közül súlyos az APS, a kórelőzményben szereplő VTE és bizonyos (később részletezendő) onkológiai kórképek, illetve kezelések.
5.4.3. A VTE kockázati csoportjai (ACCP 8. Irányelvek alapján, módosítva)
A VTE-kockázat alapján három veszélyeztetettségi (kockázati) csoport különíthető el. A csoportosítás elsősorban a kórházi ellátásra készült, azonban természetesen a kockázati tényezők (és a kockázat eltérő mértéke) a fekvőbeteg intézményen kívül, pl. otthonukban, szociális intézményben, ill. ambulánsan kezelt betegekre is érvényesek.
A 3. táblázat valamennyi - tünetet okozó és tünetmentes - VTE gyakoriságát veszi figyelembe. Természetesen, az összes VTE-n belül az alsó végtag magasra terjedő MVT-je, illetve halálos tüdő embolia (PE) ritkább, így pl. a kis kockázatú csoportban a proximális MVT előfordulása 1%, a halálos kimenetelű PE pedig 0,1 % alatt, míg a nagy kockázati csoportban ezek a számok 10-30 %, illetve 1% feletti.
3. táblázat. A vénás thromboembolia (VTE) kockázati csoportjai kórházi betegek felmérése alapján
 Kockázati csoportTünetekkel járó és tünetmentes VTE kockázata, thrombosis profilaxis nélkül (%) Ajánlott profilaxis
Kis kockázat
Fennjáró betegeken végzett kis műtét
Fennjáró belgyógyászati betegek
Lágyrészt nem vagy alig érintő sérülések
< 10Koraimobilizálás
Közepes kockázat
Sebészet: a hasi műtétek többsége, nyílt nőgyógyászati és urológiai műtét
Belgyógyászat*: ágyhoz kötöttség, mozgásképtelenség (pl. NYHA III-IV szívelégtelenség, COPD, tumor, akut fertőzés, gyulladás, nephrosis)
  Közepes kockázat + nagy vérzésveszély

10-40

 LMWH (az alkalmazási előírás szerint), UFH** vagy fondaparinux
  Mechanikai megelőzés
 Kockázati csoportTünetekkel járó és tünetmentes VTE kockázata, thrombosis profilaxis nélkül (%) Ajánlott profilaxis
Nagy kockázat
Elektív csípő vagy térdprotézis, onkológiai sebészet, gyulladásos szövetek műtéte, nagy műtétek,
polytrauma, gerincvelő sérülés, medencetörés, súlyos alsó végtagi sérülés;
halmozott kockázatú belgyógyászati* - onkológiai/onkohaematologai betegek (pl. intenzív kezelés, lélegeztetés, alsó végtagi bénulást okozó stroke, sepsis)
 Nagy kockázat + nagy vérzésveszély
 

40-80

 LMWH (az alkalmazási előírás szerint)
vagy fondaparinux ,
rivaroxaban, dabigatran etexilat (csak csípő és térdprotézis műtét)
 Mechanikai megelőzés
* Amennyiben tartós, hazabocsátás utáni antikoagulálás tervezett, VKA: INR 2-3 beállítása mérlegelendő
** UFH: naponta 2-szer, 3-szor, ha az LMWH nem hozzáférhető
"Nagy műtét": valamely testüreg megnyitásával vagy jelentős szövetroncsolással járó, esetenként életfontosságú szervek működését befolyásoló, rendszerint általános anesztéziában és műtőhelyiségben végzett beavatkozás, amelyet követően a beteg többnyire legalább 24 óráig az ellátó intézetben marad.
"Kis műtét" során csak bőr, nyálkahártya és kötőszövet átmetszésre kerül sor, helyi érzéstelenítésben, ill. ambulánsan végezhető. "Kis műtét" tehát általában minden olyan beavatkozás, amihez nincs altatásra és anesztézia jelenlétére szükség és nem kerül testüreg megnyitására sor.
Nem része a meghatározásnak, de iránymutató lehet a beavatkozás időtartama is: "nagy műtétnél" általában 30 percnél hosszabb, "kis műtétnél" 30 percnél rövidebb.
5.4.4. A VTE kockázatának szűrése
Egy adott személy aktuális thrombosis kockázata a belső (prediszponáló) és a külső (szituációs) tényezők együttes eredője. A VTE kockázat szűrés legfontosabb eleme a kellő alapossággal és részletességgel felvett saját, ill. családi kórelőzmény.
A vizsgálat indikálása. Thrombophilia irányú laboratóriumi kivizsgálást elsősorban azokban az esetekben kell végezni, amikor a kórelőzmény veleszületett thrombosis hajlam gyanúját veti fel (ilyenkor a beteget már az anamnézis alapján, a kockázati kategóriába sorolás és a választandó profilaxis szempontjából thrombophiliásnak kell tekinteni). Thrombophilia irányú laboratóriumi kivizsgálás indokolt továbbá az ismert thrombophiliások tünetmentes gyermekeinél pubertásban; az igen fiatal thrombosisosok testvéreinél azonban már akár gyermekkorban is. Thrombophilia irányú laboratóriumi kivizsgálást tehát nem indokolt szűrés-szerűen végezni minden elektív műtéti beavatkozás, orális fogamzásgátló felírása, valamint tervezett terhesség előtt.
Vizsgálandó paraméterek. A thrombophilia laboratóriumi kivizsgálása során az aktuálisan létező legmagasabb szintű bizonyítékokon alapuló vénás vagy artériás thrombophilia markerek vizsgálata történik, és az egyes számszerű eredmények mellett összegző, laboratóriumi diagnózis és interpretáció szerepel. Igazolt vénás thrombosis markernek számítanak, és vizsgálatuk ajánlott: az antitrombin, PC, PS, FV(Leiden), FII20210A, APC rezisztencia, dysfibrinogenaemia, hyperhomocysteinaemia, emelkedett FVIII aktivitás és a lupus anticoagulans (LA)/ anticardiolipin antitestek (ACA). Igazolt artériás thrombosis markernek számítanak és vizsgálatuk ajánlott: a FV(Leiden), FII20210A, dysfibrinogenaemia, hyperhomocysteinaemia, emelkedett FVIII aktivitás, LA és ACA.
A vizsgálat időpontja. A thrombophilia markerek értelmezhetősége érdekében fontos szempont, hogy mikor történjék mintavétel. Akut thrombosisban szenvedő betegél ne végezzünk kivizsgálást, legalább 3 hónapot (esetenként többet) várni kell a mintavétellel. Antikoagulans kezelés alatt álló betegek esetében sem célszerű kivizsgálást végezni, mert kumarin kezelés alatt Protein C, Protein S, lupus anticoagulans funkcionális tesztek nem megítélhetők, tartós heparin (UFH) kezelés pedig az antitrombin szintet csökkentheti. Olyan esetekben, amikor az antikoaguláns kezelés még nem elhagyható, akkor a vizsgálat idejére célszerű kis molekulasulyú heparin kezelésre állítani a beteget. Nem genetikai vizsgálaton alapuló örökletes thrombophilia diagnózist akkor hozhatunk, ha azt - a fenti feltételeknek megfelelő - kétszer ismételt mintavételből igazolni tudtuk. Molekuláris genetikai tesztek - FV(Leiden), FII20210A- céljára bármikor történhet mintavétel és a beteg élete során egy vizsgálat elegendő.
Egyéb szempontok:
- 45-50 évnél fiatalabb betegekben elsősorban veleszületett thrombophilia; idősebbekben malignus daganat irányában kell szűrővizsgálatokat végezni.
- A szűrővizsgálatokat általában a funkcionális tesztekkel kell kezdeni, s csak, ha azokban eltérés van, javasolt az antigén szintek mérése vagy a genetikai vizsgálat (kivéve a FVLeiden és a prothrombin gén mutációt). PS aktivitás meghatározásakor csak a szabad PS antigén szint ismeretében lehet az eredményt értelmezni.
- VTE lehet nephrosis szindróma első megnyilvánulása is, minden VTE beteg esetében indokolt a vizelet (proteinuria) vizsgálata. A kórképben gyakori vesevéna thrombosis gyakran tünetmentes! Vena portae, lienalis, hepatica thrombosis esetén ajánlott a JAK2 vizsgálatot is elvégezni.
- Az irodalmi adatok alapján gyakrabban kell a thrombosis recidiva veszélyével számolni AT-deficiencia, homozygota FVLeiden, ill. kombinált FV/FII gén mutáció esetén.
5.5. A vénás thromboembolia diagnosztikája
MVT klinikai gyanúja esetén elvégzendő: D-dimer meghatározás + (color) duplex ultrahang lineáris és convex fejjel (CD) történő vizsgálata. Ha a CD pozitív akkor is kezelni kezdjük a beteget, ha a D-dimer negatív; ha csak a D-dimer pozitív, a CD viszont az egész vénás rendszer területén megbízhatóan negatív, nem szükséges kezelni. A D-dimer meghatározására többféle módszer áll rendelkezésre, a "pozitivitás" meghatározása a vizsgálatot végző laboratórium által, az adott reagens specifikációja alapján történik. Amennyiben a klinikum indokolja mindkét teszt. 24 h múlva ismételendő.
PE klinikai gyanúja (ld. 4. táblázat, 1. oszlop) esetén elvégzendő 8, 30, 36, 59, 71 : embolia forrás keresése (CD) + multislice (többszeletes)-CT (ms-CT) vagy kombinált (perfúziós és inhalációs; V/Q) tüdő scintigraphia (jó minőségű, negatív mellkasfelvétel esetén elegendő lehet önmagában a perfúziós scintigraphia is) + D-dimer, ill. lehetőség szerint transthoracalis (TTE), esetenként transoesophagealis (TEE) echocardiographia. Bármelyik képalkotó pozitivitása esetén az antikoaguláns kezelés elindítandó. Amennyiben a tüdő scintigraphia kétes, a ms-CT negatív, nem indokolt a kezelés. Hemodinamikai instabilitás esetén, pozitív TTE/TEE a kezelés elindításához önmagában elegendő. Kiegészítő (megerősítő) információt nyújt az EKG-n megjelenő jobb szívfél terhelés; a vérgázanalízissel észlelt pO2 csökkenés. (Általában csökken a pCO2 is, masszív PE esetén azonban emelkedhet is!).
A diagnosztikai algoritmust a 4. táblázatban szemléltetjük.
4. táblázat. VTE (MVT, PE) diagnosztikai algoritmusa
 Klinikai gyanújelek (fájdalom, dyspnoe, tachycardia, tacyhapnoe,
vérköpés stb.)
 Laboratórium
(D-dimer, kiegészítőként:
pO2, pCo2)
Képalkotók
(CD, ms-CT, TTE, TEE, tüdő scan,
mellkas röntgen)
Antikoaguláns kezelés indikálása
MVT D-dimer + D-dimer -CD + CD + CD -Igen Igen Nem
 PE D-dimer + D-dimer -
 D-dimer +
ms-CT, TTE, TEE tüdő-scan, CD:
bármelyik pozitivitása esetén
  ms-CT, TTE, TEE, tüdő-scan, CD:
negativitása esetén
 Igen
 Nem
Megjegyzések:
- Természetesen nem szükséges minden alkalommal, mindegyik képalkotó vizsgálat, amennyiben a feltételek adottak, elsősorban a CD és a ms-CT végzendő el.
- ms-CT adta információ teljes értékéhez kontrasztanyag adása szükséges.
- D-dimer: többféle D-dimer meghatározás van forgalomban, az ún. nagyon érzékeny tesztek szenzitivitása közel 100%, ezért negatív előjelző értéke nagy, viszont a specificitása kicsi pl. terhesség, tüdőgyulladás, daganatos betegség esetén is pozitív lehet. Ezért a klinikai gyanú nélkül, "szűrőjelleggel" pl. műtét előtt végzett D-dimer (és egyéb, pl. Thrombin-Antithrombin (TAT) komplex meghatározások eredményének nincs relevanciája a műtét utáni VTE kockázat mértékére, így ilyen indikációval történő elvégzésük indokolatlan és fölösleges). Mivel a D-dimer a VTE fellépte után néhány nappal negatívvá válhat, ha bármelyik képalkotóval igazolhatóa thrombosis, kezelés szükséges. A közepes-nagy érzékenységű D-dimer tesztek szenzitivitása 85-98 %, negativitásuk azonban nem elégséges a VTE kizárására. A 4.táblázatból kitűnik azonban az is, hogy a képalkotók értéke jelentősen meghaladja a D-dimer kórjelző értékét, hiszen az előbbiek pozitivitása akkor is kezelést indikál, ha a D-dimer negatív!
- Tüdő-scintigraphia: megtartott ventiláció (V) mellett a kiesett perfúzió (P) okozta "mismatch" segmentalis vagy nagyobb ágak esetén 80 %-os, 3 vagy több kiesés esetén 90 %-os érzékenységű. Ez a PE-betegek mintegy felében várható.
- Echocardiographia: transthoracalis (TTE) formája elsősorban a jobb pitvari thrombus kimutatását teszi lehetővé. Transoesophagealis (TEE) formája a truncus pulmonalis, a jobb artéria pulmonalis és a bal artéria pulmonalis kezdeti szakaszában a legmegbízhatóbb kórjelző értékű, specificitása 90 %-ot meghaladja, szenzitivitása azonban ennek egyharmada, emellett invazív beavatkozás. Elsősorban masszív tüdő embolia és a hemodinamikai zavar egyéb okainak differenciálásában segítség valamint a jobb kamrai diszfunkció mértékének megítélésében és az esetleges foamen ovale apertum felderítésében, tehát prognosztikai jelentősége is van.
- Mellkas röntgen: a PE esetek 40 %-ában álnegatív lehet!
- Igazolt PE esetén, ha a MVT kizárható, de jelentős a proteinuria (tesztcsík ≥ 2 +, vizelet összfehérje/kreatinin hányados > 100 mg/mmol), vesevéna thrombosis (RVT) irányában szükséges vizsgálatokat végezni, nephrosis szindrómára utaló egyéb klinikai tünet (pl. oedema) hiányában is (ld. 6.13.2.).
6. Részletes irányelv a vénás thromboembolia megelőzésére a különböző célcsoportokban
Az ajánlási szinteket - ahol vannak - zárójelben tüntettük fel, értelmezésüket illetően utalunk az 1. táblázatra, illetve a felméréshez, a kockázati csoportba soroláshoz a Függelékre.
Műtétes szakmák 18, 23, 24, 28, 32, 43, 44, 60, 63
6.1. Fogászat és szájsebészet
Közepes thromboemboliás kockázat esetén LMWH naponta egyszer, profilaktikus adagban. Az anti-Xa meghatározás nem szükséges. A profilaxist a szájsebészeti beavatkozás előtt 2-4 órával s.c. kell alkalmazni. Ugyanezt az adagot naponta egyszer adva, legalább 7 napig, ha a thromboemboliás kockázat és/vagy az immobilizáció azt meghaladja, a teljes időtartamig kell folytatni.
Nagy thromboemboliás kockázat esetén a szájsebészeti betegekben az egyes LMWH-kat az adott készítmény alkalmazási előirata szerinti nagy kockázati dózisban, a műtét előtt 12 órával kezdve, majd a műtét után 12 órával folytatva, napi egyszer kell alkalmazni.. Az adag a vérzés/veszélytől függően módosítandó.
6.2. Fül-orr-gégészet és fej-nyaksebészet
Az arckoponya és a nyak műtétek során, ha a beavatkozáson kívül nincs más kockázati tényező, a VTE kockázata általában kicsi és nem szükséges gyógyszeres VTE profilaxis. Egyéb thrombogen kockázati tényezők meglétekor, hypothyreosisban, onkológiai indikációjú műtét során - a betegek állapotának, a pro- és kontratényezőknek egyéni mérlegelése alapján - indokolt lehet a gyógyszeres profilaxis.
Megjegyzés: az adott területen nem rendelkezünk randomizált, kontrollált tanulmányokkal.
6.3. Idegsebészet
Az idegsebészeti beavatkozások, a központi idegrendszeri traumák nagy VTE kockázattal járnak. A statisztikák a MVT gyakoriságát 15-45 % közé teszik, egyes agyi daganatok esetén ez az érték 70 %-ot is elérhet.
Nagy VTE kockázatú esetekben kiemelten szükséges tehát a VTE profilaxis (1A). Elsőként a megfelelő minőségű mechanikai (pl. IPC) profilaxist kell választani (1A). Amennyiben LMWH (2A) vagy UFH (2B) profilaxis is indokolt, az csak a műtét utáni időszakban indítható, az esetleges vérzéses szövődmény fokozott veszélyességének szem előtt tartásával, egyéni mérlegelés (vérzésveszély, reoperáció lehetősége stb.) utáni időpontban.
Kiemelten nagy VTE kockázat esetén kombinált mechanikai és posztoperatív gyógyszeres profilaxis javasolt (2B). Megjegyzések:
- Nem minden betegcsoportra vonatkozóan rendelkezünk megfelelő szintű ajánlásokkal (pl. agysérülés, subarachnoidealis vérzés). Idegsebészeti betegekre VTE kockázat szempontjából jellemző a különösen nagymértékű heterogenitás. Agydaganatok műtétét követően a gyógyszeres VTE profilaxis 24 órával kezdhető, ha nincs aktuálisan vérzésveszély.
- Vérlemezkegátlók, dextran nem megfelelő hatékonyságuk miatt nem ajánlhatók.
- A heparinok alvadásgátló adásának abszolút ellenjavallata a progresszív intracranialis vérzés bármely formája (traumás is), az inkomplett gerincvelői vérzés perispinalis haematomával, a heparin indukálta thrombocytopenia (HIT) és a nem uralható nagy vérzés, az alvadási zavar. Nem jelent ellenjavallatot az intracranialis vérzéssel nem járó koponyasérülés, a neurologiai tüneteket nem okozó gerincsérülés, illetve a komplett, végleges gerincsérülés. Körültekintő mérlegelést követően indokolt a gyógyszeres profilaxis indítása alsó végtagi paresist eredményező intracranialis vérzés után, amint az akut (ismételt) vérzés veszélye megnyugtatóan kizárható.
6.3.1. Neuro-endovascularis kezelés kapcsán alkalmazott antikoagulációs, illetve antithrombocyta megelőzés
Intraoperatív alvadásgátlás
Bármely okból válik is szükségessé az intracranialis erekben végzett tartós eszközös manipuláció (mikrokatheter stb.), indokolt:
- 50 E/tskg Na-heparin iv, bolusban
- az alkalmazott eszközök, katheterek folyamatos öblítése5000 E Na-heparin/1000 ml élettani sóoldattal
- a hatás ellenőrzése óránként pl. ACT vagy APTI méréssel (cél: a normál érték kétszerese)
- kivétel: frissen vérzett agyi aneurysmák kezelése. Ekkor az antikoagulálást csak akkor kezdjük meg, amikor az első embolizáló eszközöket már biztonsággal elhelyeztük az aneurysma zsákban.
Posztoperatív alvadásgátlás
Szövődménymentes esetben általában nem szükséges. Thromboemboliás szövődmény esetén egyéni elbírálás alapján, 24-48 órán át LMWH vagy Na-heparin adható terápiás adagban. Helyi intraarteriális thrombosis késői kialakulásának veszélye esetén tartós antiaggregációs kezelés (általában napi 100 mg ASA) adható.
Perioperatív antiaggregációs kezelés stentek behelyezésekor
Tartósan beültetett érprotézisek (stentek) alkalmazása esetén a beavatkozás előtt 48 órával és azt követően legalább négy hétig kettős aggregáció gátló kezelés javasolt (100 mg/nap ASA + 75 mg clopidogrel). Sürgős esetben, ha a műtét előtt nem volt aggregációgátló kezelés, a beavatkozás előtt legalább 3 órával 300 mg ASA + 300 mg clopidogrel adandó. Posztoperatív időszakban legalább négy hetes kettős aggregációgátlás után napi 100 mg ASA tartós adása javallt.
Sürgősségi thrombolysis
Endovascularis beavatkozás szövődményeként kialakult érelzáródás esetén el kell azonnal végezni a thrombolysist, ha a szokásos feltételek (ld. cerebrovascularis betegségeknél) adottak.
6.4. Mellkassebészet
A felmérések lebeny- vagy tüdőeltávolítást követően 9-18 %-ra teszik a MVT gyakoriságát, a PE előfordulása 3-5 %. Tüdőrezekció után bekövetkező PE letalitása a csökkent érpálya miatt különösen nagy.
Nagy műtéteknél (minden, a mellüreg megnyitásával járó műtét ide tartozik), rutinszerűen ajánlott a gyógyszeres (LMWH, UFH 1C), vérzésveszély esetén pedig a mechanikai megelőzés (1C). A profilaxis nagy vérzésveszély (pl. pleurectomia, decorticatio, pleuropneumectomia, tüdő-caverna és a neoadjuváns kezelés valamint sürgősségi műtétek) esetén a beavatkozás után is indítható.
Video-asszisztált thoracotomia (VATS), illetve mediastinoscopia esetén, ha egyéb kockázati tényezők nem állnak fenn, elegendő a korai mobilizálás.
6.5. Szívsebészet
A VTE gyakorisága szívműtéteket követően, profilaxis nélkül kb. 14 %, figyelembe kell venni azonban, hogy mind az extracoroporalis keringésben, mind anélkül végzett műtétek során az alvadás és/vagy vérlemezke aktiválódás mellett, egyidejűleg, fokozott vérzékenységgel is számolni kell.
Közepes és nagy VTE kockázat esetén (pl. közepes, illetve nagy szívműtéteket követően) legalább profilaktikus mértékű antikoagulálás indokolt. (Megjegyzendő, hogy a szívsebészeti műtétre kerülő betegek jelentős része a kórképek természetéből fakadóan már eleve antikoaguláns és/vagy antithrombocyta terápián van). Elsőként általában LMWH ajánlott (többek között a heparin indukálta thrombocytopenia; HIT kisebb előfordulása miatt), azonban extracorporalis keringés, fokozott vérzékenység esetén inkább UFH (a gyorsabb, kiszámíthatóbb közömbösíthetőség miatt) adandó.
Szívműtétek során a HIT előfordulásának kockázata az átlagosnál nagyobb, ezért az első tíz napban két-háromnaponta thrombocyta számolás szükséges.
Műbillentyű behelyezését követően, az immobilizáció idejére gyógyszeres profilaxis indokolt
- biológiai műbillentyű és sinusritmus esetén profilaktikus adagban
- biológiai műbillentyű és pitvari fibrilláció, illetve mechanikai műbillentyűk esetén terápiás adagban.
Pacemaker vagy beültetett defibrillátor/cardioverter (ICD) esetén, ha egyéb kockázati tényező nem áll fenn és a beteg azonnal mobilizálható, nem szükséges antikoagulálás. Ha azonban egyéb kockázati tényezők is vannak, illetve a beteg nem mobilis, gyógyszeres VTE profilaxis indokolt.
6.6. Érsebészet
Az egyes érsebészeti műtétek és beavatkozások igen eltérő kockázatot jelenthetnek (a műtét fajtája, időtartama, területe, artériát vagy vénát érint, társbetegségek, kor stb.), azonban a VTE megelőzésére minden érsebészeti beavatkozás során gondolni kell.
Kis kockázat, vagyis egyéb thrombotikus kockázati tényezők híján általános megelőzés, korai mobilizálás (2B) és, ha az alsó végtag artériás áramlása megtartott vagy a műtéti körülmény engedi, lehetőség szerint mechanikai eszközök is alkalmazandók.
Nagy műtétek esetén, ill. az adott műtéttől függetlenül is, ha egyéb kockázati tényezők vannak, gyógyszeres (LMWH, UFH vagy fondaparinux) védelem szükséges (1C). A hasi- és medencei artériákat érintő műtétek mind VTE, mind vérzés szempontjából nagy kockázatúak.
Felületes visszér (varix) műtétek során, ha egyéb thrombosis kockázati tényező nincs, elegendő a korai mobilizálás és a mechanikai megelőzés.
Vérlemezkegátlók VTE megelőzésére nem javasoltak, artériás indikációval azonban természetesen adhatók és adandók.
6.7. Hasi ("általános") sebészet
A nagyobb hasi műtétek során korábbi tanulmányokban a MVT előfordulása 15-40 %-között mozgott, amely fizikális és gyógyszeres profilaxissal kb. 5 %-ra csökkent.
Kis műtétek, beavatkozások esetén, ha a beteg kis kockázati csoportba tartozik, (vagyis a beavatkozáson kívül nincs egyéb kockázati tényezője), elegendő a műtét utáni korai mobilizálás (1A). Egyéb, a műtéttől független kockázati tényezők megléte esetén gyógyszeres megelőzés is szükséges (1A).
Nagy műtétek során, függetlenül attól, hogy jó- vagy rosszindulatú kórkép miatt történik a beavatkozás, mind a közepes, mind a nagy kockázati csoportba tartozó betegeknél gyógyszeres VTE profilaxist kell alkalmazni (1A), amely kiegészíthető mechanikai védelemmel. Nagy vérzésveszély esetén a profilaxis a műtét után is indítható.
Különösen nagy VTE kockázat (egyidejűleg több kockázati tényező) esetén, a gyógyszeres megelőzést mechanikai (pl. megfelelő kompressziót biztosító harisnya; GCS) védelemmel is ki kell egészíteni. (1C).
Nagy vérzésveszély esetén, ha az antithrombotikus gyógyszerek adása ellenjavallt a mechanikai megelőzés önmagában alkalmazandó (1A), a veszély elmúltával viszont vagy a gyógyszeres megelőzésre kell áttérni vagy a mechanikai módszereket azzal kiegészíteni (1C).
Készítmények. Gyógyszeres profilaxisra elsősorban LMWH választandó, de - kellő indok alapján - adható UFH vagy fondaparinux is.
Kezdete: műtét előtti este vagy 2 órával előtte. Időtartama: közepes kockázat, ill. nagy műtét esetén általában a kórházból történő elbocsátásig (1A), különösen nagy thrombosis veszély fennálltakor (pl. onkológiai műtétek kapcsán, ill. ha a betegnek már volt megelőzően VTE-ja) általában legalább 28 napig kell alkalmazni (2A), azonban korai stádiumú testfelszíni tumorok (pl. korai emlőrák szektorális kimetszése után) kezelésekor, valamint inoperabilis esetekben, a kockázat és a várható előny mérlegelése alapján a javasolt időtartamtól el lehet térni.
6.7.1. A kóros elhízás műtétei
A gyomorszűkítő vagy by-pass műtéteknél rutinszerűen, minden betegnél indokolt a gyógyszeres profilaxis (LMWH, UFH, fondaparinux); a készítmények bármelyike kiegészíthető mechanikai eszközökkel, elsősorban IPC-vel (mind 1C).
A betegek jelentős súlytöbblete miatt mind UFH-ból, mind LMWH-ból nagyobb - pl. testsúlyhoz illesztett - profilaktikus adag szükséges (2C).
6.7.2. Laparoscopos és minimálisan invazív sebészet
Egyéb kockázati tényezők nélkül, laparoscopia során elegendő thrombosis profilaxis a korai, teljes mobilizálás.
Egyéb VTE rizikótényező esetén (pl. fordított Trendelenburg-helyzetben végzett műtét, ismert thrombophilia) gyógyszeres (LMWH, UFH) vagy mechanikai megelőzés (IPC, GCS) szükséges (mind 1C). A profilaxist a műtét után egy hétig kell folytatni, függetlenül attól, hogy közben a beteg hazabocsátására került-e. Ha az egyéb kockázati tényezők továbbra is fennállnak, a profilaxist is tovább kell alkalmazni.
6.8. Nőgyógyászat, szülészet
A nőgyógyászati nagy műtétek során, profilaxis nélkül, a felmérések a MVT kockázatát 15-40 %-közé teszik. Ezt az arányt, még nőgyógyászati onkológiai műtétek során is, kb. 1-6,5 % közé sikerült csökkenteni a profilaxis elterjedésével.
a) nőgyógyászati műtétek
Kisműtét, ill. laparoscopos beavatkozás esetén, ha a beteg is a kis kockázati csoportba tartozik, elegendő a korai mobilizálás (1A).
Egyéb kockázati tényezők meglétekor még laparoscopos műtét esetén is szükséges az LMWH, UFH vagy mechanikai védelem (1C).
Nagy műtétek során, függetlenül attól, hogy jó- vagy rosszindulatú kórkép miatt végzik azt,LMWH (1A) vagy UFH (1A) alkalmazandó. A gyógyszeres profilaxis kiegészíthető mechanikai védelemmel is (1C). A megelőzést a teljes mobilitás eléréséig, illetve nagy kockázat esetén azt követően is, legalább négy hétig folytatni kell (2C).
b) várandósság 58,
A VTE, különösen a PE előfordulása az általános népességhez viszonyítva a szülés előtt és után 5-15-ször gyakoribb. A kockázat az egyes trimeszterekben azonos, magasabb azonban a gyermekágyban, azon belül is leginkább a szülést követő első héten. Összességében a VTE kockázata 0,2 %; a legveszélyeztetebbek azok a terhesek, akiknek megelőzően többször volt VTE-uk, homozygota FVLeiden mutációjuk van, illetve akiknek bár csak egy VTE-juk volt, de thrombophiliájuk kombinált. A császármetszés, önmagában, a hüvelyi szüléshez képest kb. 5-ször nagyobb kockázatot jelent.
A várandós/szülő nőkben esetenként speciális, az állapotra jellemző VTE kockázati tényezőkkel is számolni kell. Ilyenek: hyperemesis okozta kiszáradás, elhúzódó szülés, nagyfokú vérvesztés, ovarium túlstimulációs szindróma, prae-ecclampsia stb.
Mind a VTE megelőzésére, mind a kezelésére elsősorban LMWH javasolt (2C), heparin allergia esetén danaparoid.
Ha K-vitamin antagonista (VKA) készítményt szedő nő terhessége ismertté válik, haladéktalanul LMWH kezelésre kell átállítani a terhesség egész időtartamára (1A).
VKA kezelés alatt, ha a beteg teherbe szeretne esni, gyakori terhességi teszt elvégzése javallt, pozitivív esetben pedig antikoagulálását haladéktalanul LMWH-ra kell átállítani (2C).
Emelkedett homocystein szint mellett folsav adása indokolt a megtermékenyülés előtt és a terhesség egész ideje alatt (2C).
Az alkalmazott profilaxis indokoltságáról, módjáról, előnyeiről, hátrányairól és kockázatairól a terhes nőt személyre szabottan kell tájékoztatni és ezt a kórlapban dokumentálni.
c) szülés
Törekedni kell a programozott, lehetőség szerint hüvelyi szülésre, mivel a császármetszés önmagában is növeli a thrombosis kockázatot (ld. előző pont!). A programozott szülés és az utolsó LMWH adása közt legalább 12 óra legyen, szükség esetén, ha a szülés hamarabb megindul és jelentős vérzés lép fel, a heparin hatás protamin szulfáttal felfüggesztendő. A szülést követően 12 órával, az eredeti adagban kell a profilaxist 4-6 hétig folytatni (2C), haemostaseologiai ellenőrzés mellett. d) császármetszés
Minden, császármetszésre kerülő nőnél történjen thrombosis-kockázat felmérés (2C). Egyéb kockázati tényezők nélkül, császármetszést követően elegendő profilaxis a gyors mobilizálás.
Egyéb kockázati tényezők egyidejű megléte esetén gyógyszeres (LMWH vagy UFH) vagy mechanikai thrombosis megelőzést (2C), különösen súlyos thrombosis kockázat felléptekor a kettő kombinációját (2C) kell alkalmazni. A megelőzést a 4-6-ik post partum hétig (2C) folytatni.
e) várandósság idején kialakuló VTE
A várandós nőt, amennyiben VTE lép fel, terápiás dózisú (1A) LMWH- kezelésben kell észesíteni, a terhesség egész időtartama alatt (1B), illetve a szülést követően legalább 6 hétig (2C). Egyéni elbírálás alapján a fenntartó dózis a kezdeti adag 75%-ra csökkenthető. Az antikoaguláns kezelést a szülés napján szüneteltetni kell (1C), vérzékenység vagy vérzésveszély esetén szoros haemostasis kontroll szükséges.
f) megelőzően VTE-án átesett terhes nők VTE megelőzése
Megfontolandó a gyógyszeres profilaxis, ha a kórelőzményben egyszeri, átmeneti ok miatt kialakult thrombosis szerepel (1C). Feltétlenül indokolt azonban (1C) a terhesség alatt és a post partum időszakban, ha a korábbi VTE kiváltó oka terhességgel vagy hormonális fogamzásgátlással volt összefüggésben. A választandó készítmény: LMWH. Hasonlóképpen kell eljárni akkor is, ha súlyos, veleszülett thrombosis kockázatra derül fény (2C).
Korábbi VTE miatt, a teherbe esés idején is antikoagulált nőben a terhesség egész idejére terápiás (vagy annak 75 %-át kitevő) dózisú LMWH alkalmazandó, majd a szülést követően az eredeti indikációnak megfelelő antikoagulálásra kell visszaállni (2C).
Minden, megelőzően thrombosison átesett nőben indokolt mind a terhesség alatt, mind a post partum időszakban a GCS (2C) viselése.
g) thrombosison még át nem esett, de ismert thrombophiliás terhes nők VTE megelőzése.
Egyéni kockázat felmérés dönti el, indítani kell-e antikoaguláns profilaxist (1C). Ennek szempontjai:
- AT-defektusban minden esetben szükséges prae- és postpartum profilaxis
- Egyéb thrombophilia esetén a terhesség során, az egyedi körülmények mérlegelése után dönthető el, hogy elegendő-e a szoros megfigyelés vagy LMWH adása is szükséges; a gyermekágyban viszont gyógyszeres antikoaguláns védelmet kell biztosítani (2C).
- Ismételt (³3) vetélés, és egyéb, későbbi időszakban bekövetkező magzatvesztés, (1A), ismételt prae-ecclampsia vagy intrauterin retardáció (2C) esetén APA irányában kell szűrni (1A). Ha APA igazolódik, a terhesség alatt LMWH profilaxist kell alkalmazni, napi 100 mg aszpirinnel kiegészítve.
- Fokozott prae-ecclampsia hajlam esetén a terhesség alatt napi 100 mg aszpirin adandó. Korábbi terhesség alatti prae-ecclampsia, az újabb terhességben, önmagában, nem indokolja LMWH adását (2C).
h) szoptatás
Ha az antikoaguláns kezelésben részesülő nő szoptat, az addig használt alvadásgátlók - VKA, UFH (1A), LMWH vagy danaparoid (2C)- alkalmazását nem kell megszakítani vagy más készítményre áttérni; a készítmények az újszülöttre nézve is biztonságosak, a kumarinok sem kerülnek aktív formában az anyatejbe. (Megj.: az alkalmazási előiratok az LMWH-k adását a szoptatás alatt nem javasolják; nemzetközi ajánlások, pl. ACCP-8, igen (2C) és biztonságosságukat több közlemény is igazolta. Tartós antikoaguláláskor célszerű azonban VKA-ra (1A)- a szokásos átfedéssel - áttérni). Pentasaccharid, dabigatran etexilat vagy rivaroxaban adása nem javasolt (2C).
i) mechanikai műbillentyűs terhesekben a terhesség egész időtartama alatt terápiás szintű antikoagulálást kell folytatni az alábbi módszerek valamelyikével (1C).
- terápiás dózisú LMWH napi 2-szer (1C), a dózist az injekció beadását követően 4 órával történő anti-Xa mérés szerint korrigálva, a gyártó által ajánlott csúcs koncentráció eléréséig (2C) vagy
- terápiás dózisú UFH a terhesség egész időtartama alatt, 12 óránként adva (átlag APTI ráta legalább 2 vagy az anti-Xa szint 0,35-0,70 E/ml) vagy
- LMWH/UFH a fentiek szerint a 13. hétig, majd VKA a szülés várható ideje előtt egy-két hétig, azt követően ismét teljes dózisú LMWH vagy UFH (1C), a szülésig. A gyermekágyban - a megfelelő átfedési időtartam után, megfelelően dokumentálva a kórlapban - vissza lehet térni VKA kezelésre.
j) oralis anticoncipiens és thrombophilia.
Thrombosison átesett és/vagy ismert, súlyos thrombophiliás (ld.5.4.fejezetet) betegnek oralis anticoncipiens felírása nem javasolt. Enyhébb thrombophilia (pl. FVLeiden heterozygota állapot) esetén egyedi mérlegelés szükséges a nem kívánt terhesség(ek) és az anticoncipiens okozta thrombosis kockázatnövekedés figyelembe vételével.
6.9. Urológia
6.9.1. Transurethralis beavatkozások
Kis kockázatú betegeknél, ha egyéb kockázati tényező nincs, elegendő a gyors mobilizálás (1A).
Amennyiben egyéb kockázati tényezők is társulnak, illetve nagyobb kockázatú betegcsoport esetében az IPC, posztoperatív UFH, LMWH alkalmazása ajánlott. Ekkor a MVT kockázata 2-5 %-ra, a PE-é 0,3-0,5 %-ra csökkenthető.
6.9.2. Anti-inkontinencia és kismedencei rekonstrukciós műtétek
Ezen beavatkozások esetében profilaxis nélkül, benignus elváltozás esetén a MVT 14 %-ban fordulhat elő.
Kis kockázatú betegcsoport és műtétek (pl. periurethralis szalagműtétek) esetében a korai posztoperatív mobilizáció elegendő.
Közepes kockázatú csoportnál és műtéteknél (pl. hüvelyfal rekonstrukciós műtétek) IPC, UFH vagy LMWH alkalmazása szükséges (5000 NE UFH 12 óránként a műtétet követően vagy naponta LMWH, az adott készítményre ajánlott nagy kockázati profilaktikus adagban).
Nagy kockázatú betegeknél és műtéteknél (sacrospinosus fixáció, sacrocolpopexia) kombináltan IPC valamint UFH vagy LMWH a vérzésveszélytől függően megengedhető maximális adagolása szükséges. (5000 NE UFH 8 óránként a műtétet követően vagy naponta LMWH, az adott készítményre ajánlott a nagy kockázatnak megfelelő profilaktikus adagban). 5
6.9.3. Laparoszkópos beavatkozások
Antithrombotikus profilaxis alkalmazásával a MVT kockázata 0,35 %-ra, a PE-é 0,06 %-ra csökkenthető. Kis kockázatú betegcsoport és műtétek esetében IPC elegendő.
Magas kockázatú betegcsoportban (idetartozik a laparoszkópos prostatectomia is) szükséges az UFH vagy LMWH alkalmazása (5000 NE UFH 8 óránként a műtétet követően vagy naponta egyszer LMWH, az adott készítményre ajánlott nagy kockázati profilaktikus adagban).
6.9.4. Nyílt urológiai műtétek
Thromboemboliás szövődmények valószínűsége profilaxis alkalmazása nélkül 31 %, amely megelőzéssel 2-6 %-ra csökkenthető.
Nagy, nyitott műtétek esetén gyógyszeres thromboprofilaxis indokolt (1A) a teljes mobilitás eléréséig, amit legalább négy hétig (2C) LMWH-val (1C), UFH-val (1B), mechanikai eszközökkel (1B), esetleg a mechanikai és a gyógyszeres mód kombinálásával (1C) folytatni kell. Gyógyszeres profilaxis indokolt transzplantáció céljából élődonorból történő vese eltávolításakor is.
Nagy vérzésveszély esetén, ill. vérző betegben mechanikus profilaxis (1A) alkalmazandó, amelyet a vérzésveszély megszűnte után antikoguláns adásával kell folytatni vagy kombinálni (1C).
6.10. Ortopédia
6.10.1. Elektív csípőprotézis
A VTE kockázata különösen nagy, profilaxis nélkül elérheti a 60 %-ot, ezért, ha nem ellenjavallt, az általános megelőzésen túl, gyógyszeres thromboprofilaxist is kell alkalmazni, amivel a tüneteket okozó MVT kockázata 2-5 %-ra, a PE-é 0,2 %-ra csökkenthető.
LMWH: bármely, profilaxisra törzskönyvezett készítmény adható, a nagy kockázatra ajánlott dózisban, a műtét előtt 12 órával kezdve, majd a műtét után 12 órával folytatva (1A). A profilaxis kezdhető műtét után is, feltéve, hogy a beteg a műtét előtti napon is még mobilis volt.
Fondaparinux: 2,5 mg, a műtét után 6-8 órával kezdve, haemostasis helyreállta után (1A).
Rivaroxaban: 10 mg/nap p.o. műtét után 6-10 órával, illetve a haemostasis helyreállta után kezdve. Nincs ajánlási szint. Dabigatran etexilat p.os, a műtét befejezését követően 1-4 órával (a haemostasis helyreállta után) kezdve, a műtét napján 110 mg, majd másnaptól 2x110 mg adandó. Nincs ajánlási szint.
Nagy vérzéses kockázatkor mechanikai módszer alkalmazandó (1A), amely a vérzésveszély megszűntével kiegészítendő vagy helyettesítendő antikoagulánssal (1C).
A profilaxist a műtét utáni 35 napig kell folytatni LMWH-val (1A), fondaparinux-szal (1C), dabigatran etexilattal vagy rivaroxabannal.
Nem ajánlott (sőt, 1A tiltások!) kizárólagos thrombosis profilaxisként az aszpirin, a dextran, az UFH, a GCS vagy az IPC. A nagyobb vérzéses kockázat miatt VKA adása sem ajánlott.
6.10.2. Elektív térdprotézis
Térdprotézis esetén, profilaxis nélkül, a MVT 50 %-ban, PE több mint 1 %-ban fordulhat elő. Ezért, minden esetben ajánlott thromboprofilaxis, ami lehet gyógyszeres: LMWH, UFH, fondaparinux (mind 1A), rivaroxaban, dabigatran etexilát, vagy alternatív lehetőségként IPC (1B).
Nagy vérzéses kockázatnál mechanikai módszer: IPC (1A) vagy lábpumpa (1B) alkalmazandó, a vérzésveszély csökkenésével át kell térni gyógyszeres megelőzésre vagy a mechanikait azzal kiegészíteni (1C).
A megelőzés 2 hétig folytatandó, LMWH vagy fondaparinux (1C) vagy (VKA: az ACCP-8 1A ajánlása szerint, Európában nem terjedt el), illetve rivaroxaban, dabigatran etexilat adásával, amely indokolt esetben 35 napig is meghosszabbítható (1B). Megjegyzés: az alkalmazási előírás az egyes készítmények esetén ettől eltérhet!
Az elektív térdműtétnél sem fogadható el és nem ajánlott profilaxisként az aszpirin, a dextran vagy a kis dózisú UFH (mindkettő 1A tiltás), illetve önmagában a lábpumpa (1B).
6.10.3. Elektív gerincműtét
Az irodalmi adatok a VTE előfordulását, elektív gerincműtétek kapcsán széles határok (0,63 és 33 %) közé teszik. Thrombosisra hajlamosító egyéb tényezők híján elegendő a korai mobilizálás (2C).
Szerzett és/vagy veleszületett kockázati tényezők megléte esetén, illetve, ha a műtét elülső behatolásból történik,
12-24 h posztoperatív kezdéssel LMWH vagy UFH, vagy perioperatív IPC (mind 1B) adandó, ill. alkalmazandó. Alternatív lehetőség a GCS (2B).
Különösen nagy, ill. többszörös kockázat esetében kombinált megelőzés javasolt (2C).
6.10.4. Arthroscopia
Térd arthroscopiák során, megelőzés nélkül a VTE ráta 4,1-15,6 %, amely gyógyszeres profilaxissal 0,85-1.6 %-ra csökkenthető.
Egyéb kockázati tényezők nélkül, 40 évnél fiatalabb betegben, 60 percnél rövidebb beavatkozás esetén elegendő a korai mobilizálás (2B) és a műtét napján adott LMWH.
Egyéb kockázati tényezők meglétekor, 60 percnél hosszabb beavatkozások során, függetlenül attól, hogy az a csípő-, a térd- vagy a bokaizületen történik, a 20 kg-os terhelés eléréséig, de legalább 7 napig LMWH-val vagy fondaparinux-szal történő megelőzés javasolt (1B), aminek időtartama a kockázati tényezők függvényében 35 napig is növelhető. A magasabb kockázati csoportban mérelgelendő, a szabadon mozgatható, de 3-4 hétig nem terhelhető LCA-pótlás és a magas tibia osteotomia vagy supracondylaer femur osteotomia 35 napos adása, ami a terhelés engedélyezésének függvényében csökkenhet.
A profilaxis általában a beavatkozás után, egyes esetekben az előtt is elindítható - a megfelelő időben (ld. 6.10.1.) beadva az injekciót.
6.10.5. Thrombosis szűrés
Hazabocsátás előtt a műszeres (duplex ultrahang) thrombosis szűrés csak klinikai gyanú esetén indokolt és szükséges.
6.10.6. Alsó végtagi műtétek, sérülések
A nagy csöves csontok műtétei, gipszrögzítése esetén gyógyszeres profilaxis (2A) javasolt, amelyet a gipszlevételt követő egy hétig kell alkalmazni. Gipszkötésben a teljes terheléssel való járás nagyban csökkenti a thrombosis rizikót. A törések gipsz nélküli kezelése és mozgásstabil műtéti rögzítése esetén a részterhelés eléréséig kell profilaxist alkalmazni.
6.10.7. Felső végtagi műtétek, sérülések
Egyéb thrombosis kockázati tényezők híján elegendő a korai mobilizálás, a nagy csöves csontok, a vállizület és a könyökizület műtéteinél, a rögzítés módja (gipsz), illetve az egyéb kockázati tényezők figyelembevételével (pl. daganat, idősebb életkor, nagyobb trauma) azonban esetenként szükséges lehet a gyógyszeres megelőzés (2A). A profilaxist teljes rögzítés esetén a rögzítés megszűntetése után 1 hétig, egyébként a felső végtagi- és vállizületi mozgatás/torna megkezdéséig kell folytatni.
6.10.8. Elektív váll- és könyökprotézis
Váll- és könyökprotézis esetén a velőűr megnyitásra, szövetroncsolásra (thromboplasztin felszabadulásra) kell számítani, nő a zsírembólia veszélye és velőűri nyomásfokozódás következik be. Mindezek miatt a beavatkozás a nagy kockázati csoportba tartozik, ezért gyógyszeres (LMWH, UFH, fondaparinux) thromboprofilaxis ajánlott. 51, 82
Nagy vérzéses kockázatnál mechanikai módszer (pl.IPC vagy lábpumpa) alkalmazandó, a vérzésveszély csökkenésével át kell térni a gyógyszeres megelőzésre vagy a mechanikait azzal kiegészíteni.
A megelőzés 2 hétig folytatandó, LMWH, fondaparinux vagy VKA adásával, amely indokolt esetben 35 napig is meghosszabbítható. Teljes rögzítés esetében annak megszűnte után 1 hétig kell alkalmazni. Megjegyzés: az alkalmazási előírás az egyes készítmények esetén ettől eltérhet!
Az elektív vállprotézisműtétnél sem fogadható el és nem ajánlott profilaxisként az aszpirin, a dextran vagy a kis dózisú UFH, illetve önmagában a lábpumpa.
6.11. Traumatológia
Nagy fontosságúak és a gyógyszeres megelőzést kiegészítik a keringést segítő biomechanikai tényezők. Fontos már a műtét vagy sérülés napján a betegek fájdalmatlan izületeinek mozgatásra késztetése és légzésgyakorlatok végeztetése. Ezért is fontos a mozgásstabil törésrögzítés és a hatásos posztoperativ fájdalomcsillapítás. A mechanikai védelem (IPC, GCS) a gyógyszeres megelőzés hatásos kiegészítői.
Mindezek miatt különösen fontos a traumatológiában a thrombosis megelőzésének hármas stratégiája:
1. Terhelés-, de legalább mozgásstabil törésrögzítés. Gipszrögzítés kerülése (ha mégis alkalmazzák, LMWH prophylaxis adása javallt, az alkalmazási előrat szerinti dózisban).
2. Funkcionális kezelés és a keringést segítő biomechanikai módszerek alkalmazása.
3. Gyógyszeres profilaxis.
Általánosságban a gyógyszeres kezelés, a mechanikai módszerek és a tervszerű, lehető legkorábbi mobilizálás együttes alkalmazása javasolt.
A traumatológiai betegek nagy többsége rendelkezik valamilyen (nem ritkán többszörös) súlyos VTE kockázati tényezővel, mint pl. tartós mozgáskorlátozottság, bénulás, nagy TF felszabadulás (pl. csípő, agysérülés) stb. Nagy VTE kockázat, elmaradt profilaxis esetén törekedni kell a korai felismerésére, ismételt D-dimer és CD vizsgálatokat, sz.e. vékonyszeletes-CT-t is igénybe véve (1C).
A profilaxis kezdete. Minden polytraumatizát betegen, illetve nagyobb traumát követően indokolt a gyógyszeres thrombosis profilaxis (1A), ha a sérült nem vérzik vagy, ha a vérzés veszélye nem jelentős. A kezdés időpontjának meghatározása egyedi megítélést igényel, általánosságban, ha nincs ellenjavallat, a traumát követően 24 órával lehet a gyógyszeres profilaxist kezdeni. Nagyobb, de körülírt (tehát nem poly)-trauma esetén ellenjavallat hiányában a profilaxis hamarabb kezdhető. Elsősorban LMWH (veseelégtelenség esetén szoros anti-Xa követéssel) vagy, ha a monitorozás nem elérhető, UFH választandó, önmagában (1A) vagy mechanikai módszerrel kombinációban (1B). Koponya, agysérülés nyilvánvaló vérzés nélkül, haránt-lézióval járó gerincsérülés, szakított sebek, belső szervek zúzódása (tüdő, lép, máj, vese), medencetöréssel szövődött retroperitoneális haematoma önmagában nem ellenjavallatai az alvadásgátlásnak.
Vérzés, nagy vérzésveszély esetén mechanikai megelőzés, lehetőleg IPC-vel vagy GCS-sel (1B) végzendő, a vérzésveszély csökkenésekor gyógyszeres profilaxisra kell áttérni vagy a mechanikait azzal kiegészíteni (1C). Vena cava inferior szűrő általában nem ajánlott (1C), kivéve olyan, igen nagy VTE kockázatú betegekben, akikben sem a mechanikai, sem a gyógyszeres profilaxisra nincs lehetőség.
A profilaxis időtartama: a gyógyszeres megelőzést a kórházi elbocsátásig (amennyiben a beteg teljes mértékben mobilis; 1C); ha csak részlegeseen mobilizálható, azt követően is (2C) folytatni kell, egyedi megítélés alapján (általánosságban: legalább a 20 kg alatti terhelés vagy a bokaizület 20 fok feletti mozgáskészsége). A tartósabb megelőzést LMWH helyett esetleg VKA-val (2C) is lehet folytatni.
6.11.1. Akut gerincvelő sérülés
Az elsődleges haemostasis rendeződése (vagyis a vérzés/veszély megszűnte) után el kell a thrombosis profilaxist kezdeni (1A). Eszközei: LMWH (1B) önmagában vagy - alternatív lehetőségként - IPC-vel kombinálva (1C). Az utóbbi esetben UFH is lehet az antikoaguláns (1B). Kizárólagos megelőzési eszközként a UFH (1A) vagy a v. cava inferior szűrő (1C) nem javasolt.
Nagy vérzésveszély esetén a mechanikai védelem (IPC, GCS) (1C) alkalmazandó, majd ha a vérzés kockázata csökkent, át lehet térni a gyógyszeres profilaxisra (1C) vagy a mechanikai profilaxist antikoaguláns gyógyszerrel kiegészíteni.
Egyértelműen (pl. vékonyszeletes-CT-vel, MRI-vel) igazolt gerincvelői vérömleny esetén csak mechanikai profilaxis alkalmazható (1C), legalábbis a sérülést követő első néhány napban. Profilaktikus indikációval v. cava filter behelyezése nem javallt (1C).
A gyógyszeres profilaxis (LMWH vagy az akut szakaszt követően VKA: INR 2-3) a rehabilitáció teljes időtartama alatt folytatandó.
Gerincvelősérülést követő bénulás esetén tartós profilaxis javasolt, amelynek időtartama és az alkalmazott készítmény megválasztása egyedi megítélést igényel, a beteg állapota, társbetegségei, körülményei stb. figyelembevételével.
6.11.2. Medence-, combnyaktörés
Rutinszerűen thromboprofilaxisban kell a betegeket részesíteni, a törés felismerésének pillanatától, az alábbi készítmények valamelyikével: fondaparinux (1A), LMWH (1B), VKA: (INR: 2-3) (1B), kis dózisú UFH (1B).
Aszpirin VTE megelőzésre nem javasolt (1A tiltás!).
Amíg jelentős vérzésveszély áll fenn mechanikai, annak megszűntével gyógyszeres vagy kombinált megelőzési módszer alkalmazandó legalább 35 napig.
6.11.3. Alsó- és felsővégtag műtétei, sérülései
Ld. 6.10.6., 6.10.7., 6.10.8. fejezetekben.
A thrombosis kockázatát minden betegben, egyedileg kell felmérni és ha indokolt, mindig a leghatásosabb (pl. kombinált mechanikai és gyógyszeres) profilaxist alkalmazni!
6.11.4. Arthroscopia
Ld. 6.10.4. alatt!
6.12. Bőrgyógyászat, égés
A bőrgyógyászati megbetegedések általában nem igényelnek antikoaguláns profilaxist. Az egyéb okokból VKA-val, ill. thrombocyta gátlóval (ASA, clopidogrel) kezelt betegekben a kisebb (excisio+sutura vagy egyszerű kimetszés) bőrgyógyász-sebészi beavatkozások során általában nem kell a kezelést felfüggeszteni (1C). Oralis antikoagulánson levő betegben egyedi megítélés alapján azonban szükséges lehet az adagok (és így az INR) csökkentése vagy különösen fokozott vérzékenység, (pl. tumoros arcon végzett lebenyplasztika, transzplantáció) esetén - egyedi megítélés alapján - LMWH-ra átállítása.
6.12.1. Égési sérülések
Égési sérültekena VTE diagnosztikája sokszor nehézségbe ütközhet (pl.CD), illetve a D-dimer sokszor, VTE nélkül is pozitív.
Kiterjedt, vagy az alsó végtagokat érintő égés esetén, elhízott, tartósan fekvő betegen, ill. v. femoralis kanül behelyezése után, valamint, ha egyéb, az égéstől független közepes vagy súlyos kockázati tényező(k) áll(nak) fenn, indokolt a thromboprofilaxis (1A), ami elsősorban LMWH, esetleg UFH (1C) legyen. Iránymutató az égett betegek VTE megelőzésére a Francia Aneszteziológiai Társaság (SFAR) ajánlása (5. táblázat).
5. táblázat. Égési sérültek VTE profilaxisára (Eur J Anaesthesiol 2006, 23, 95-116).
 Kockázat Égési sérülés-beavatkozásBeteggel összefüggő kockázat Ajánlás Ajánlási szint
Kis 

20 %-nál kisebb égett felszín, az alsó végtagok sértetlenek.

Nincs
  Van
 Nem szükséges
  Profilaktikus dózisú LMWH és/vagy mechanikai megelőzés

1C
  

1C

 Közepes 

20-50 % égett felszín, az alsó végtag égése, bőrvétel az alsó végtagról

Nincs
Van
Profilaktikus dózisú LMWH Terápiás dózisú LMWH

1C
1C

Nagy

50 %feletti égett testfelszín; dlektromos égés; v. femoralis kanül, ismert thrombophilia

 Terápiás LMWH vagy UFH 

1C
1C

A biztonságos kezdés időpontja az egyéni körülmények függvénye. Vérzés vagy nagy vérzésveszély (pl. thrombocytopenia, megnyúlt PI, APTI) esetén mechanikai profilaxist alkalmazunk (IPC, GCS), a vérzéses kockázat megszűntéig (1A), amikor - amennyiben további antithrombotikus profilaxis szükséges - át lehet térni vagy ki lehet egészíteni a védelmet antikoaguláns gyógyszerrel. A profilaxist folytatni kell a beteg teljes felépüléséig, de legalább a gyulladás és immobilizáció teljes időszakában.
6.13. Szemészet
Antikoaguláns kezelés idején végzett műtétek
Kisebb szemészeti műtétek végzésekor (kisebb szemhéji plasztikák, kötőhártya, szaruhártya beavatkozások) és cseppérzéstelenítésben, kis cornea sebből végzett phakoemulsificatio esetén a betegek oralis antikoaguláns kezelésének LMWH, UFH profilaxisra átállítása nem szükséges, ha az INR érték kisebb, mint 2,0.
Nagyobb szemészeti műtétek idejére az intraocularis vagy nehezen csillapítható külső vérzés kockázatának csökkentése érdekében a betegeket LMWH-ra kell átállítani. Ezek közé a műtétek közé tartoznak a bulbus-megnyitó operációk: műlencsebeültetés, ha a metszés erezett szövetet érint, illetve, ha a szem normális belnyomása műtét közben nem biztosítható folyamatosan (szaruhártya átültetés, glaukóma elleni műtétek, ideghártyaleválás ellen végzett műtétek, vitrectomia), továbbá a nagy szemhéji vagy arc-plasztikák, nagyméretű tumorok eltávolítása, dacryocystorrhinostomia, evisceratio, enucleatio, exenteratio.
Az átállítás szempontjai:
- Thrombocyta-aggregáció ellenes szerek szedését műtét előtt 7 nappal fel kell függeszteni. Amennyiben indokolt, a műtétet követő napon az eredeti kezelés újraindítható.
- Oralis antikoagulánst szedő betegek
= kis kockázatú csoportjában (pitvarfibrilláció, mélyvénás thrombosis, pulmonalis embolia után stb) 1,5-2 közötti INR vagy profilaktikus adagú LMWH mellett a kisebb szemészeti műtét elvégezhető.
= nagy kockázatú betegségcsoportban (pl. műbillentyűs betegek) az oralis antikoaguláns kezelést a műtét előtt legalább 4 nappal abba kell hagyni, helyette LMWH adandó terápiás, a műtét napján profilaktikus dózisban. Ha az INR 2 alatt van, a műtét elvégezhető súlyos vérzéses szövődmény nélkül. A műtét másnapján LMWH folytatása mellett az oralis antikoaguláns adását el kell kezdeni, a kívánt INR-nek az alapbetegség megkívánta értékének eléréséig.
= Ha az alapbetegséggel kapcsolatos belgyógyászati szempontok az antikoagulálás átmeneti megszakítását is kifejezetten kockázatossá teszik, akkor az antikoagulálás folytatását kell előnyben részesíteni.
Az érzéstelenítés és a műtét alternatív lehetőségei antikoaguláns kezelés alatt álló betegben:
Helyi érzéstelenítés (retro-, parabulbáris injekció) során rövidebb tű és egyszeri injekció alkalmazása biztonságosabbnak tűnik, mint a hagyományos tű alkalmazása. A cseppérzéstelenítés pedig még biztonságosabb. Kataraktaműtét választandó formája a phakoemulsificatio, corneális seben keresztül, lehetőleg cseppérzéstelenítésben.
Az átállítás további szempontjait lásd az alvadásgátlás alatti műtétek fejezetben.
Artéria és vena centralis retinae thrombosisok tartós thrombocyta aggregációgátló, ill. antikoaguláns kezelésével kapcsolatban az álláspont nem egységes. Indokolt azonban a betegek thrombophilia irányú szűrése, s amennyiben súlyos tényező (ld. kockázati tényezőknél) igazolódik, az antikaogulálás megfontolandó.
6.14. Regionális anesztézia
A maximális biztonságra kell törekedni. Az irányelvek egyike sem garantál tökéletes biztonságot a gerinccsatorna vérzéses szövődményének megelőzésére. Hajlamosító tényezők jelenléte esetén a punkció, illetve a katéter eltávolítása után a neurológiai státusz szoros követése legalább 24 óráig javasolt. Amennyiben spinalis haematoma gyanuja felmerül, és a vérömlenyt a képalkotó eljárások (CT, MRI) is kimutatják, haladéktalanul dekompressziós műtétet kell végezni.
Regionális anesztézia, különösen neuroaxiális (gerincközeli) érzéstelenítés tervezése esetén a hivatalos irányelveket, a véralvadásra ható gyógyszerek kinetikáját és farmakológiai jellemzőit, a vérzéses szövődményekkel kapcsolatos esetleírásokat, a szakorvos saját tapasztalatait és a beteg egyéni kockázati tényezőit egyaránt figyelembe kell venni. 43, 47
6.14.1. Neuroaxiális érzéstelenítés
A legjelentősebb vérzéses szövődmény neuroaxiális érzéstelenítés esetén a gerinccsatornabevérzése, perifériás idegblokád esetén pedig a kompressziót okozó haematoma. Rizikót jelentenek: véralvadási zavar az anamnézisben, női nem, 75 év fölötti életkor, anatómiai abnormalitás a szúrás helyén, nehéz/többszöri szúrás, epidurális anesztézia, katéter használata, antikoaguláns terápia mellett végzett érzéstelenítés.
A jelenleg érvényes hivatalos, nemzetközi szakmai irányelvek alapvetően a gerincközeli érzéstelenítéssel kapcsolatos ajánlásokat tartalmazzák, melyek azonban perifériás idegblokádok esetén is alkalmazhatóak. Valamennyi gyógyító részleg számára szükséges kötelező érvényű, saját, ún. házi protokoll kidolgozása.
Fentiek értelmében az alábbiak javasoltak:
- Vérzékenység: regionális érzéstelenítés a vérzékenység minden formájában ellenjavallt, és haemostaseologiai szempontból csak akkor jöhet számításba, ha a thrombocyta szám ≥ 50 G/L (és a thrombocyta funkció ép), illetve INR ≤ 1,5.
- Thrombocyta gátlók: a cyclooxygenase gátlók (aszpirin, NSAID) kihagyása nem szükséges. A thienopyridinek (ticlopidin, clopidogrel) hatása 3-5 nap alatt éri el a csúcsot és 7-10 nap alatt cseng le. Kifejezett aggregációgátló hatásuk miatt és a viszonylag kevés klinikai tapasztalatból adódóan clopidogrel- vagy ticlopidin-kezelés mellett regionális anesztézia nem javasolt. A tervezett beavatkozás előtt 7 (clopidogrel), ill. 10 nappal (ticlopidin) az adásukat le kell állítani; a gyógyszerelés a műtét után azonnal újraindítható. A GPIIb/IIIa gátlók alkalmazásakor abciximab esetén 48 óra, az eptifibatid és a tirofiban alkalmazásakor 8 órának kell eltelnie az utolsó adag beadása és a regionális anesztézia között.
- Orális antikoagulánsok: regionális anesztézia előtt 3-5 nappal meg kell szakítani a K-vitamin-antagonista kezelést, és a beavatkozás csak akkor végezhető el, ha a közvetlenül előtt (aznap) mért INR-érték ≤1,4. A beavatkozás végeztével az orális antikoaguláns terápia azonnal újraindítható. Az epidurális katéter eltávolítható, ha az INR ≤1.5.
- LMWH kezelés: a profilaktikus dózisú LMWH injekció utolsó adása és az érzéstelenítés/katéterbevezetés között 12 órának, terápiás adag esetén 24 órának kell eltelnie. A posztoperatív szakban az epidurális kanül eltávolítása az utolsó LMWH adag után legalább 12 órával történjen, a következő LMWH-adag újabb 2 óra elteltével adható.
- UFH lehetőleg kerülendő, ha mégis kapott a beteg, az aPTI normalizálódásáig (legalább 4 óra) várni kell a beavatkozással. Az érzéstelenítés/katéterbevezetés/katétereltávolítás után leghamarabb 1 óra elteltével adható a következő UHF adag.
- Fondaparinux esetén az utolsó dózis és a punkció között 6 óra várakozás javasolt. Az epidurális kanül eltávolítása előtt az utolsó fondaparinux-adag beadásától számítva36 óra, a következő dózisig pedig a kanül eltávolításától számított 12 óra teljen el (vagyis 1 esedékes adag kimarad). Úgy tűnik, ilyen módon megőrizhető a szer hatásossága, miközben biztonságossá tehető a regionális érzéstelenítés.
- A közvetlenül ható thrombingátlók alkalmazása mellett kivitelezett regionális anesztéziára vonatkozóan kevés a megfelelő szintű vizsgálati bizonyíték ahhoz, hogy egyértelmű irányelveket lehessen felállítani A várakozási időt a nemzetközi ajánlások 10-24 óra közé teszik, vagy ellenjavallják a beavatkozást.
6.14.2. Perifériás idegblokád
Perifériás idegblokádok vonatkozásában az alábbiakat érdemes kiemelni:
- Az idegfonatban keletkező haematoma distálisan átmenetileg teljes léziót okozhat, maradványtünetként paresthesia, deafferentációs típusú fájdalom maradhat vissza. Ezzel együtt a perifériás idegblokádok biztonságosabbak, mint a neuroaxiális technikák (haematoma valószínűsége: perifériás idegblokád < spinális érzéstelenítés < epidurális érzéstelenítés)
- A perifériás idegblokádok közül a legveszélyesebb a psoas-compartment blokád.
Nagy rizikójú beteg esetén - a haszon-kockázat gondos mérlegelése után - a fent részletezett szigorú véralvadási feltételektől részlegesen, illetve csekély mértékben eltérő paraméterek esetén a csontos alappal rendelkező, jól komprimálható régiókban bizonyos érzéstelenítések (femorális blokád, nem transzarteriálisan kivitelezett axilláris érzéstelenítés) elvégezhetők.
Nem műtétes szakmák
6.15. Belgyógyászat
A kórházba, akut megbetegedéssel felvett immobilis betegek VTE kockázatnak vannak kitéve. Ennek egyéni mértéke változó, több nagyobb felmérés alapján a VTE előfordulása 11-15 %, az alsó végtag magasra terjedő thrombosisáé mintegy 5 %. Az adatok elsősorban a fekvő részlegen kezeltekre vonatkoznak, az ambuláns ellátás során azonban szintén gondolni kell a VTE veszélyére, illetve szükség lehet a profilaxisra, amelynek alkalmazása a háziorvossal szoros együttműködésben célszerű. 23, 54, 63
Közepes és nagy VTE kockázatú belgyógyászati beteget, ha nincs vérzés vagy annak kifejezett veszélye, antithrombotikus (mechanikai és gyógyszeres) profilaxisban kell részesíteni.
A legfontosabb belgyógyászati kockázati tényezők: nephrosis szindróma, szívelégtelenség (NYHA III-IV), krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) akut fellángolása, súlyos fertőzések, különösen septikus állapot, malignus betegségek (ld.onkológiai részben), myocardialis infarctus, három napnál hosszabb ágynyugalom.
A profilaxis formái: átmeneti - néhány naptól-néhány hétig tartó - kockázat során a megelőzésre elsősorban LMWH ajánlott. Az alkalmazott dózis az adott gyógyszer alkalmazási előíratának megfelelő legyen, de esetenként - a kockázat és a vérzésveszély mérlegelése után - attól eltérő is lehet. A gyógyszeres megelőzés időtartama általában 6-14 nap, amit a kockázat további fennállása esetén (l. Szerzett rizikófaktorok) nyújtani lehet.
Tartósabb (hónapok) megelőzés során is adható LMWH, azonban - ellenőrzési, betegkényelmi, financiális stb. - szempontok alapján mérlegelendő a VKA-ra való átállítás.
Amennyiben a gyógyszeres ellenjavallt, mechanikai profilaxis alkalmazandó.
6.15.1. Antikoaguláns prophylaxis súlyos sepsisben és septikus shockban
Súlyos sepsisben és septikus shockban az UFH-val vagy az LMWH-val végzett thromboprofilaxis általánosan elfogadott és ajánlott, mivel ezen betegekben a MVT kockázata nagy. Szükséges a VTE megelőzés azért is, mert súlyos sepsisben vagy többszervi elégtelenségben szenvedő betegek kisebb cardiopulmonalis tartalékkapacitással rendelkeznek és állapotukat még a mérsékelt súlyosságú thromboemboliás szövődmény is jelentősen ronthatja. A thromboprofilaxis során fokozott figyelmet kell fordítani a thrombocytaszám követésére, a vérzések (pl. gastrointestinalis) megjelenésére, továbbá a vérzésveszélyt fokozó kezelési módszerekre. Esetenkent indokolt lehet aktivált protein C adása is. Több napi nagy dózisú steroid lökés során mind a vérzés, mind a thrombosis lehetősége fokozódik.
6.15.2. Anticoagulálás nephrosis syndromában, vesevéna thrombosisban
Nephrosis syndromában 52 a jelentősen fokozott hyperkoagulabilitásban számos tényező szerepet játszik, így a vizelettel történő vesztés miatt csökkent AT és plasminogen szint, a máj fokozott fehérje szintézise miatt emelkedett fibrinogen, FV, FVII, FVIII szintek, hypalbuminaemia miatti fokozott thrombocyta aggregációs készség. A glomerulus immunkomplex okozta károsodása ugyancsak prokoaguláns hatású, ezért elsősorban a membranosus és membranoproliferativ glomerulonephritisek okozta nephrosisban kell VTE-kal számolni. A diureticum és steroid alkalmazás tovább fokozza a thrombosis hajlamot. A haemokoncentráció legkifejezettebb a postglomeruláris területen, itt a legalacsonyabb az AT szintje, melyek magyarázzák a vesevéna thrombosis (RVT) gyakori felléptét. A RVT döntően a nephrosis következménye és nem pedig oka, a ritkán, egyéb okból, pl. örökletes thrombophilia talaján kialakult vesevéna thrombosisban a proteinuria nem jelentős.
A RVT többnyire lappangva, tünetszegényen alakul ki nephrosisban. Ilyen esetekben gyakran már csak a szövődmény (PE), vagy egyebütt kialakuló MVT hívhatja fel erre a figyelmet. RVT-ban 20-35%-ban lép fel PE, azonban az esetek felében ez is tünetszegény marad, ami tovább nehezíti a diagnózis felállítását. RVT gyanúja esetén CD, spirál-CT esetleg MRI válhat szükségessé a gyanú igazolásához. A ritkább, akut RVT általában féloldali, deréktáji fájdalommal, haematuriával, LDH emelkedéssel, a vese megnagyobbodásával jár. Kétoldali akut elzárodásban veseelégtelenség alakul ki. Igazolt RVT esetében teljes adagú antikoagulálás indokolt a MVT-nál leírtak szerint. Thrombolysisre egyidejű masszív PE, ill. acut veseelégtelenséget eredményező kétoldali RVT, vena cava thrombosis esetén van szükség (ld. thrombolysis indikációi). Az alvadásgátlást a nephrosis syndroma fennállásáig célszerű folytatni. Nem egységes az álláspont a nephrosisban alkalmazott profilaktikus antikoaguláns kezeléssel kapcsolatosan. Nagy thrombosis rizikó (membranosus nephropathia, súlyos; <25g/l hypalbuminaemia, nagydózisú steroid kezelés, társrizikó jelenléte) esetén a Magyar Nephrológiai Társaság egyértelműen szükségesnek tartja alkalmazását.
6.16. Neurológia, cerebrovascularis thrombotikus betegségek
A stroke világszerte vezető helyen szerepel a morbiditási és mortalitási okok kistáján, különösen jelentős tényező hazánkban. A fenyegető tünetek, ill. a kialakult stroke vagy átmeneti ischaemiás attack (TIA) mihamarabbi felismerése, a diagnosztikai eljárások, az elsődleges és a másodlagos megelőzés, a sürgősségi ellátás összetett feladat, amelyet az European Stroke Organisation (ESO) által kiadott “Az iszkémiás stroke és tranziens iszkémiás attak ellátásának szakmai irányelvei 2008", ill. Magyar Neurológiai Szakmai Kollégium és a Magyar Stroke Társaság aktuális útmutatása alapján kell végezni. 14, 20, 22, 53, 79 Az alábbiakban a feladatkörből a jelen Irányelvben az antithrombotikus (antikoaguláns és thrombocyta-gátló) megelőzés és kezelés kérdéseit emeltük ki. Minden, itt nem részletezett problémát illetően utalunk az idézett irányelv megfelelő fejezetére, ill. a fent említett szakmai szervezetek állásfoglalásaira.
Az Európai, illetve a Magyar Stroke Társaság ajánlásainak szintjei nem teljesen azonosak a többi fejezetben használttal, ezért azt a 6. táblázatban részletezzük, a teljesség miatt megadva az ott szereplő diagnosztikus evidencia szinteket is. A 6.15. fejezetben az evidencia szinteket tehát a 6.táblázat szerint jelöltük.A 6. és 1.táblázat (kétféle ajánlási (evidencia) szintmeghatározás) között természetesen jelentős átfedés van, így a terápiás evidencia szintek lényegét illetően az 1A ajánlás az I. osztálynak; az 1B, 1C a II.osztálynak; a 2A, 2B a III. osztálynak; a 2C a IV.osztálynak felel meg, vannak azonban különbségek is.A későbbiekben célszerű lenne a szempontok (nomenklatúra) egységesítése, ez azonban csak nemzetközi szakértői munka révén képzelhető el valamennyi érintett fél számára elfogadható módon.
6. táblázat. A diagnosztikus és terápiás eljárások evidencia szintje a cerebrovascularis kórképek szakmai irányelve során (Eur J Neurol 11, 577-581, 2004) 10
Diagnosztikus evidencia szintekTerápiás evidencia szintek
 I. osztálySokféle, de feltehetően azonos kórképben szenvedő betegen végzett prospektív
tanulmány, a diagnózis felállítása "gold standard" alapján, a vizsgálat értékelése vakon történik, a diagnosztikai módszerek jól ellenőrizhetők.
Reprezentatív populációban, megfelelően felépített, prospektív, randomizált, kontrollált klinikai tanulmány, a kimenetel vakon történő értékelésével vagy hasonlótanulmányok összegzése, ugyancsak vak kiértékeléssel.
A következő feltételeknek kell teljesülnie:
a) randomizálás
b) egyértelmű elsődleges végpont/ok
c) egyértelmű beválasztási és kizárási feltételek d) a lehetséges hiba minimálisra csökkentése a vizsgálatból kiesők kis száma és az átfedések
megfelelő elemzésének segítségével
e) az egyes csoportok meghatározó alapjellemzői egyenértékűek vagy különbségeik statisztikai módszerrel kiküszöbölhetők
 II. osztályHasonló, feltehetően azonos kórképben szenvedő betegeken végzett prospektív vagy sokféle, "gold standard" módszerrel meghatározva valószínűen azonos kórképben szenvedő beteg retrospektív elemzése, egybevetése ugyancsak sokféle (széles spektrumú) kontrollal. A vizsgálat kiértékelése vakon történik, a módszerek megfelelőek a diagnózis szempontjából.Prospektív, egymással összehasonlítható csoportokon alapuló,az a-e feltételeknek megfelelő, reprezentatív tanulmány, vakon történő kiértékeléssel vagy randomizált, kontrollált tanulmány, az a-e feltétel valamelyikének híjával.
III. osztályRetrospektív tanulmányon alapuló bizonyíték, amelyben vagy a vizsgálti körülmények vagy a kontrollcsoport szorosan körülírt. A kiértékelés vakon történik.Valamennyi további kontrollált tanulmány: ideértve a pontosan definiált természetes kórlefolyáson vagy az önkontrollon alapuló vizsgálatokat is. A vizsgált populációnak reprezentatívnak kell lennie és a kezelés megválasztása a tanulmány következtetéseit nem befolyásolhatja.
IV. osztályKontrollálatlan tanulmányokon, esetismertetéseken, szakértői véleményeken alapuló bizonyítékokKontrollálatlan tanulmányokon, esetismertetéseken, szakértői véleményeken alapuló bizonyítékok
A fentiek alapján három ajánlási szint különíthető el egy beavatkozás hatásosságára/hatástalanságára vagy káros voltára:
A szint: legalább egy, meggyőző I. vagy két II. osztályba tartozó tanulmány támasztja alá.
B szint: legalább egy II. vagy számos III. osztályba tartozó tanulmányon alapul.
C szint: legalább két III. osztályba tartozó tanulmányon alapul.
GCP (Helyes Klinikai Gyakorlat): az irányelvet kifejlesztő szakemberek tapasztalatán alapuló, legmegfelelőbbnek tartott eljárás. Rendszerint IV. osztályba tartozó bizonyítékokon alapul, ami jelentős bizonytalansági tényező, ám ennek ellenére az egészségügyi dolgozók számára hasznos iránymutató a napi gyakorlat során.
Elsődleges megelőzés
Az elsődleges megelőzés a tünetmentes emberekben hivatott általában minden vascularis esemény - stroke, myocardialis infarctus, perifériás érbetegség stb. - kialakulásának kockázatát csökkenteni. Természetesen annak valószínűsége, hogy egy adott betegben melyik vascularis inzultus lesz az első, több tényezőtől függ, nyilvánvaló pl., hogy carotis stenosis esetén elsősorban stroke várható, ebben az értelemben tehát a vascularis prevenció, stroke prevencióként is felfogható, de mivel a hagyományos rizikófaktorokkal rendelkező személyeknél nem tudjuk megjósolni, hogy beavatkozásunkkal a szívinfarktustól, a stroke-tól fogjuk-e megóvni, helyesebb ha általánosan, elsődleges vascularis megelőzésről beszélünk. A vascularis megelőzés fontos eszközei a vérnyomás, vércukor és vérzsír szint beállítása, a rendszeres fizikai aktivitás, a dohányzástól és a túlzott alkoholfogyasztástól tartózkodás, az alacsony só és telített zsírsav, a rostdús diéta, magas testtömeg index esetén a súlycsökkentő diéta is. Ezek részletes tárgyalása azonban meghaladja a jelen Irányelvkereteit.
Pitvari fibrillációban a VTE kockázat mértékének és a profilaxis szükségességének megítélésében segít az ún. CHADS2 pontrendszer. Ennek elemei: Congestive heart failure + Hypertension + Age + Diabetes + prior transient ischaemic attack or Stroke, vagyis: pangásos szívelégtelenség: 1 pont - magas vérnyomás: 1 pont - kor >75 év: 1 pont - diabetes: 1 pont - stroke: 2 pont. Ennek alapján pitvari fibrillációban: "0" score = ASA; "1" = ASA vagy kumarin; "2"= kumarin profilaxist indikál. A CHADS2 és a stroke bekövetkeztének valószínűségét az 1. ábrán szemléltetjük.
1. ábra. A CHADS2 pontrendszer és a stroke veszély összefüggésének grafikus ábrázolása. (Orv Hetil 2009, 150, 195-202)
Antithrombotikus profilaxis (valamennyi esetben figyelembe véve az esetleges ellenjavallatokat is) ajánlott:
- ASA (100 mg/nap):
= ³ 45 éves nőkben, akiknél nincs fokozott koponyaűri vérzésveszély, ill. nem okoz gasztrointesztinális tüneteket (IA).
= Férfiak esetében adása cardialis indikáció alapján indokolt, az ischaemiás stroke kockázatát azonban nem csökkentette a tanulmányok alapján (IA).
= Tünetmentes a. carotis stenosis (>50 %) esetén (2B).
= Egyéb thrombocyta gátlószer a stroke primer prevenciójára nem ajánlott.
- Nem valvularis pitvari fibrillációban ajánlott (valamennyi 1A):
= Ha a CHADS score <2 (nincs vascularis kockázati tényező), 65 év alatt: ASA (1A); 65-75 év között ASA vagy OAC (1A).
= 75 év felett vagy fiatalabbaknak, vascularis kockázati tényezővel (CHADS score ≥2) OAC (INR 2.0-3.0) (1A).
= OAC kezelés ellenjavallata esetén ASA szedése ajánlott (1A)
Idős betegek antikoaguláns kezelése előtt különösen gondos állapotfelmérés, az ellenjavallatok számbavétele szükséges és azok részletes, írásos rögzítése. A legfontosabb szempontok: az együttműködés készsége, vannak-e egyéb kockázati tényezők, vannak-e vérzéses kockázati tényezők, biztosított-e a pontos gyógyszerszedés és ellenőrzés, a beteg általános állapot (pl. hajlamos-e a gyakori elesésre, májbeteg-e stb.)
Fiatal és egyéb kockázati tényező nélküli (ez bizonyosan kisszámú, gondosan válogatott és az esetleges kockázati tényező megjelenése szempontjából időről-időre ismételten értékelt beteget jelent!), minden más, pitvari fibrillációban szenvedő beteg esetén tehát az antikoagulálás részesítendő előnyben az antithrombocyta mono-, ill. kombinált terápiával szemben.
Másodlagos megelőzés
A másodlagos megelőzés során, az elsődlegesnél leírtak mellett az egyéb okok keresése és megoldása (pl. cryptogen stroke esetén a nyitott foramen ovale; PFO kimutatása és - amennyiben hemodinamikailag indokolt - zárása, az alvási apnoe kezelése) ugyancsak kiemelt fontosságúak.
Antithrombotikus profilaxis
- A stroke másodlagos megelőzésére antithrombotikus terápia ajánlott (1A).
- Amennyiben antikoaguláns kezelés nem szükséges vagy ellenjavallt, thrombocyta-gátló adandó (1A). A választandó készítmények: ASA + dipyridamol kombinációban vagy clopidogrel, önmagában. Alternatív terápiaként ASA monoterápia vagy triflusal (1A).
- ASA + clopidogrel másodlagos stroke megelőzésre, kombinációban csak kardiológiai indikáció (pl. instabil angina pectoris, non-Q infarctus, a megelőző hónapokban behelyezett stent) alapján javasolt. Ld.ott!
- Thrombocyta gátló kezelés mellett kialakult ismételt stroke esetén a beteg kockázati tényezői, a patofiziológia és a gyógyszer hatékonysága újraértékelendő (GCP), alternatív antithrombocyta szer, kombináció, ill oralis antikoaguláns adása mérlegelendő.
- Oralis antikoaguláns (INR: 2-3) ajánlott nem-valvularis pitvari fibrillációban. Időskor önmagában nem ellenjavallat (1A). Nem ajánlott viszont az együttműködés elégtelensége, gyakori elesés, nem kontrollált epilepsia esetén (3C). Oralis antikoaguláns (INR: 2-3) kezelés ajánlott sinus rhythmus esetén is, ha a megelőző stroke ismétlődésének veszélye jelentős (IIIC).
- Nem szíveredetű stroke-ot követően az alvadásgátlás általában nem javasolt, kivéve egyes eseteket, mint pl. aorta atheroma, a. basilaris fusiformis aneurysma, nyaki verőér dissectio, PFO, MVT, pitvari septum aneurysma (IV, GCP).
- Ha az oralis antikoaguláns adása ellenjavallt, ASA+dipyridamol kombináció adandó (IV,GCP)
- Az OAC-sal történő másodlagos megelőzés kezdésének időpontja nem egyértelmű: TIA és kis stroke esetén általában azonnal elkezdhető, kiterjedt lágyulás (az a.cerebri media ellátási területének több mint egyharmada) kb. 4 hét várakozás indokolt. Az OAC másodlagos megelőzés időtartamát a kockázati tényezők és az ellenjavallatok szabják meg, általában tartós (pl. myocardialis infarctust követő stroke esetén >3 hónap).
A cardiomyopathiás és myocardialis infarctuson átesett betegek antithrombotikus kezelésének elveit a 2. ábra szemlélteti.
2. ábra. A stroke megelőzés gyógyszerválasztásának szempontjai cardiomyopathiás, illetve szívinfarktuson átesett betegben. (Orv Hetil 2009, 150, 195-202)
Az akut ischaemiás stroke kezelése
Ajánlott, hogy valamennyi stroke-ot kapott beteget, az elérhető legkorszerűbb ellátás biztosítása érdekében ún. stroke központban kezeljenek (IA).
Thrombolytikus és antithrombotikus kezelés
A kezelés előfeltétele, a vérzéses stroke egyértelmű kizárása.
- Az akut stroke kezelését minél előbb el kell kezdeni, de mindenképpen törekedni kell, hogy a tünetek felléptétől számított 3 órán belül történjen (1A).
- 18-80 év közötti betegekben rt-PA(0,9 mg/tskg, max. 90 mg), iv, a dózis első10 %-át bolusban, a maradékot 60 perc alatt infúzióban beadva, 3 órán belül (IA-1A). Nem ajánlott a rt-PA adása, ha a CT-n a hypodenzitás nagy kiterjedésre (az a. cerebri med. ellátási területének több mint egyharmada) utal (2B). Egyes esetekben 18 év alatt és 80 év fölött is alkalmazható (IIIC), ez azonban jelenleg kívül esik az európai ajánláson.
- Esetenként az rt-PA 3 órán túl kezdve is hatékony lehet (IB), de ez a rutin klinikai gyakorlatban nem ajánlott (1A); multimodális képalkotás segíthet az erre alkalmas betegek kiválasztásában (IIIC).
- A 185/110 Hgmm-nél nagyobb vérnyomást a thrombolysis megkezdése előtt csökkenteni kell (IVGCP).
- A stroke tüneteinek kezdetén lezajlott epilepsziás roham nem ellenjavallja az rt-PA iv adását, ha a neurológiai deficit egyértelműen az akut cerebralis ischaemiához köthető (IVGCP).
- A. cerebri media akut elzáródása esetén az intraarteriális rt-PA 6 órán belül elvégezhető (IIB).
- A. basilaris akut elzáródása esetén intraarteriális (IIIB) vagy alternatívaként iv thrombolysis végezhető, mely utóbbi ez esetben 3 órán túl is elvégezhető (IIIB).
- Az ischaemiás stroke-ot követően 48 órán belül telítő dózisú (160-325 mg) ASA adandó (IA).
- Thrombolytikus terápia tervezése vagy végzése során, 24 órán belül ASA vagy más antithrombotikus kezelés nem ajánlott (IVGCP).
- Nem ajánlott az akut stroke kezelésére az ASA-n kívül egyéb antithrombocyta készítmény (IIIC), GPIIbIIIa gátló (IA), streptokinase, UFH vagy LMWH (IA-1A) és nincs ajánlás a neuroprotektív szerek alkalmazására sem (IA).
- Agyi vénás sinusok thrombosisa: LMWH vagy UFH antikoagulálás indokolt az akut szakban is, még haemorrhagiás infarctus esetén is, mely 12 hónapig OAC-val folytatandó (1B).
VTE profilaxis stroke-ban
Az ischaemiás stroke-on átesett betegek mozgáshiányuk miatt fokozott thrombosis kockázatnak vannak kitéve, ezért megfelelő hidrálás ill. profilaxis indokolt. Ez lehet gyógyszeres (LMWH, profilaktikus adagban), ha a thrombosis vagy az embolisatio veszélye nagy (1A).Ellenjavallat esetén, illetve a gyógyszeres kezelés kiegészítésére fizikális megelőzés (IPC, GCS) választandó (1C). Mindenképpen törekedni kell a lehető leghamarabbi és legteljesebb mobilizálásra.
6.17. Cardiovascularis thrombotikus betegségek
A fejezetben a billentyűhibákat, a koszorúér megbetegedéseket és a pitvari fibrilláció kérdéseinek antikoaguláns és antithrombocyta kezelési vonatkozásait érintjük. Minden további kérdést illetően utalunk a Kardiológiai Szakmai Kollégium ajánlására, ill. állásfoglalásaira. 4, 9, 15, 16, 21, 33, 38, 39, 40, 41, 48, 61
6.17.1. Szívbillentyű hibák és pitvari fibrilláció (PF)
- Reumás eredetű mitrális billentyűelégtelenség
= Oralis antikoaguláns kezelés K-vitamin antagonistával (VKA), INR: 2-3 szükséges (1A), ha a billentyűhiba az alábbiakkal együtt vagy külön-külön társul: pitvari fibrilláció, megelőző thromboembolia embolia, bal kamra thrombus.
= Amennyiben OAC kezelés ellenére bal kamrai thrombus és/vagy embolia alakul ki - figyelembe véve a fokozott vérzésveszélyt - ASA (100 mg/nap) kiegészítő kezelést kell alkalmazni vagy magasabb (2,5-3.5) INR-re kell törekedni (2C).
= Tünetmentes mitrális billentyűhiba (sinus rhythmus és <55 mm bal pitvari átmérő) nem indikálja az antikoagulálást (2C).
= Percutan mitralis valvuloplastica tervezése esetén, előzetesen transoesophagealis echocardiographia (TEE) szükséges, a bal pitvari thrombus kizárására (1C). Ha thrombus igazolódik, az eljárást halasztani kell, s tartós antikaguláns kezelésre kell állni, amíg a thrombus fel nem oldódott (ismételt TEE vizsgálatokkal követve) (1C). Ha ez nem következik be, az eljárástól el kell tekinteni (1C).
- Mitrális prolapsus szindróma (MPS):
= Tünetmentesség esetén antikoaguláns profilaxis nem szükséges (1B).
= Igazolt, de ismeretlen forrású TIA vagy ischaemiás stroke esetén ASA (100 mg/nap) adandó (1B).
= Ha igazolt szisztémás embolizáció vagy TIA alakult ki az ASA kezelés ellenére, a profilaxis VKA-val folytatandó (2C).
- Mitrális billentyű meszes szűkülete (MAC)
= Amennyiben embolizáció, stroke vagy TIA lépett fel, de nincs PF, ASA javasolt (100 mg/nap). Amennyiben a kezelés mellett ismételten kialakul valamelyik tünet VKA-ra (INR: 2-3) átállítás megfontolandó. Egy meszes embolus önmagában nem elegendő ennek eldöntésére.
= MAC + PF esetén VKA (INR: 2-3) indítandó (1C).
- Meszes aorta billentyű
= Ischaemiás stroke vagy TIA után (és egyéb forrás kizárható) másodlagos megelőzésként ASA (100 mg/nap) indítandó (2C)
- Aortafal meszesedés
= Ischaemiás stroke vagy TIA után másodlagos megelőzésként ASA (100 mg/nap) indítandó (1C). Amennyiben az aorta ívben mobilis thrombus található az ASA kezelés helyett VKA (INR: 2-3) is adható.
- Foramen ovale apertum (PFO)
= Tünetmentesség esetén elegendő az ASA megelőzés (1A)
= POF és cryptogen stroke esetén VKA-val indokolt a megelőzés, egyidejű VTE és/vagy thrombophilia esetén (1C).
- Mechanikai műbillentyű
= Az implantációt követően a műtéti vérzés megszűnte után azonnal terápiás antikoagulálás indokolt (LMWH vagy UFH), majd a megfelelő áthidalással VKA folytatandó (1A). A heparin két egymást követő napon mért terápiás INR esetén maradhat el (2C).
= Kétlemezes mechanikus vagy Medtronic Hall tilting disc aorta billentyű esetén sinus ritmus és normál méretű bal pitvar esetén VKA javasolt, a cél INR tartomány: 2-3 (1B). Amennyiben a billentyűt a mitrális szájadékba építik be, az INR 2,5-3,5 között legyen (1B).
= Kosaras golyós (caged ball vagy caged disc) billentyű esetén VKA javasolt (INR: 2,5-3,5).
= Amennyiben az aorta és/vagy a mitrális mechanikai műbillentyűs betegben egyéb kockázati tényezők (pl. PF, alacsony bal kamrai ejekciós frakció, megelőző AMI, thrombophilia, nagyobb bal pitvar) közül egy is megvan, magasabb (2,5-3,5) INR-re kell törekedni. (1B). A kezelést 100 mg ASA-val is ki kell egészíteni, kivéve fokozott vérzésveszély, korábbi gastrointestinális vérzés esetén és 80 év felett (2C).
= Ha az ajánlott INR mellett is embolizáció következik be vagy magasabb INR-re (előzőleg 2-3 esetén: 2,5-3,5; ill. előzetesen 2,5-3,5 esetén 3,0-4,0) kell törekedni vagy, amennyiben korábban nem kapta, ASA-val (100 mg/nap) kell kiegészíteni a kezelést.
= Mechanikai műbillentyű esetén az antikoagulálás élethosszig folytatandó.
- Biológiai műbillentyű
= Mitralis pozícióban levő biológiai műbillentyű esetén 3 hónapos antikoagulálás (VKA) javasolt, INR:2-3 (1B), LMWH/UFH bevezetést követően, a szokásos átállással (2C). Sinus ritmus és egyéb indikációk híjján 3 hónap múlva elegendő az ASA (100 mg/nap) kezelés. Bal kamrai thrombus vagy egyéb VTE kozckázati tényezők esetén a VKA kezelés azok esetleges megszűntéig folytatandó (1C), előrehaladott atherosclerosis esetén 100 mg ASA-val kiegészítve (2C), de csak akkor, ha nincs fokozott vérzésveszély, gasztrointestinális vérzés a kórelőzményben és a beteg 80 évnél fiatalabb (2C).
= Amennyiben a kórelőzményben thromboembolia szerepel a 3 hónapon túli VKA adás gondosan mérlegelendő (1C).
- Műbillentyű thrombosis
= Jobb szívfél billentyű(k) thrombosisa: NYHA III-IV stádiumú szívelégtelenség, nagy thrombus esetén thrombolysis indikált (2C).
= Bal szívfél billentyű(k) thrombosisa: NYHA III-IV, > 0,8 cm 2 thrombus, thrombolysis javallt. NYHA I-II esetén a thrombolysis mellett, de alternatívaként, egészen kis thrombusok esetén, szoros Doppler ultrahang követés mellett UFH kezelés is alkalmazható (2C).
= A sikeres thrombolysist minden esetben heparin majd VKA kezelésnek kell követnie. Aorta és mitrális billentyű thrombus feloldását követően magasabb INR (3-4) + ASA (100 mg) terápiát kell alkalmazni a rethrombosis megelőzésére.
- Endocarditis infectiosa
= Önmagában, egyéb, antithrombotikus indikációk nélkül endocarditis infectiosában nem javasolt az antithrombotikus prophylaxis (1B).
= Ha bármilyen okból VKA-t szedő betegben infektív endocarditis alakul ki, a VKA-t UFH-ra vagy LMWH-ra kell állítani addig, míg bizonyosan eldől, hogy nem lesz szükség invazív beavatkozásra és nem alakultak ki központi idegrendszeri tünetek (2C).
- Nem-bakteriális eredetű thrombotikus endocarditis
= Általában súlyos állapotú betegekben (kiterjedt daganat, septicaemia stb.) fordul elő. Terápiás dózisú LMWH vagy UFH alkalmazandó. Az ajánlás 1C erősségű, ha tüdőembolia is kíséri, 2C, ha nem.
- Pitvari fibrilláció billentyűhiba nélkül (nem-valvularis fibrilláció)
= Az indikáció a CHADS2 kockázati pontrendszer alapján történik. Egynél több pont esetén oralis anticoagulans kezelés kumarinkészítménnyel, cél INR érték: 2-3 (IA), amely kezelés a fibrilláció egész időtartama alatt (sz.e. élethosszig, illetve amíg abszolút ellenjavallat nem lép fel) folytatandó.Egy pont esetén kumarin és 75-325 mg aszpirin egyaránt választható (IB).
= Idős, gyakran kisebb nagyobb traumákat szenvedő, alkoholista, zavart betegek esetén a kezelőorvos egyéni megítélése szükséges a fenti ajánlás betarthatóságát illetően, hiszen a kumarinkezelés vérzést okozó kockázata még a legjobban gondozott betegek esetén is évi 1-2%.
6.17.2. Koszorúér betegségek
Akut coronaria szindrómák 15, 16, 33, 38.
A csoportba a következő kóképek tartoznak: 1. ST elevációval nem járó akut myocardialis infactus (NSTEMI) vagy instabil angina pectoris, 2. ST elevációval járó myocardialis infarctus (STEMI).
Instabil angina pectoris (IAP) és ST elevációval nem járó myocardialis infarctus (NSTEMI) Thrombocyta gátló kezelés
Aszpirin allergiások kivételével mnden betegben a tünetek jelentkeztekor azonnal 250 mg ASA szétrágva, nem intestinosolvens formában adandó, majd a kezelés napi 100 mg-mal folytatandó (1A).
ASA allergia esetén 300 mg clopidogrel adandó, majd napi 75 mg-mal folytatandó (1A).
Ischaemiás károsodás szempontjából közepes és nagy kockázatú betegekben (hemodinamikai instabilitás, pozitív troponin, mozgó EKG, tartós mellkasi fájdalom), illetve akikben nagy valószínűséggel invazív beavatkozás tervezett,
A beavatkozás megkezdését megelőző (“upstream") kezelés esetén, javasolt a fenti clopidogrel adaggal vagy iv GPIIbIIIa gátlóval (1A).
A clopidogrel a GPIIbIIIa gátlóval együtt is alkalmazható, nagyon pontosan testsúlyra és vesefunkcióra adaptálva (2A). Amennyiben invazív beavatkozás csak később tervezett elsősorban a fenti “upstream" clopidogrel monoterápia javasolt, de adható kombináltan IIbIIIa gátlóval is.
PCI kezelés esetén kombinált clopidogrel + IIbIIIa gátló kezelés javallt (1A). A PCI kezelést megelőzően legalább 2 órával 600 mg clopidogrel telítő adag szükséges (1B). ASA intolerancia esteén legalább 24 órával a PCI előtt kell a clopidogrel telítést elvégezni (2C).
Coronaria bypass műtét előtt 5 nappal kihagyandó a clopidogrel (2A). Antikoaguláns kezelés
- Minden betegnél antikoagulálás indítandó, terápiás szinten (LMWH vagy UFH, bivalirudin vagy fondaparinux) (1A).
- Ha korai invazív beavatkozás várható, elsősorban UFH-t válasszunk (1B).
- Ha a kezdeti kezelés konzervatív és invazív beavatkozásra csak később kerül sor
- Fondaparinux választandó elsőként (1A), amelyet ismételt fondaparinux vagy UFH bolusoknak kell követni a PCI során (1B).
- Ha megelőzően LMWH-t alkalmaztunk, az a PCI alatt folytatandó, ha az utolsó adagot 8 órán belül kapta meg, nem szükséges ismételt adás (1B).
- Kis, ill. közepes kockázatú betegekben PCI esetén bivaluridin vagy ideiglenesen GPIIbIIIa gátló önmagában vagy UFH-nal kombinálva (1A).
ST-elevációval járó myocardialis infarctus (STEMI)
Ha a tünetek 12 órája állnak fenn, minden beteg esetében sürgősen dönteni kell, hogy alkalmas-e reperfúziós (primer percutan coronaria intervenció; PCI, ennek hiányában thrombolytikus) kezelésre. ST elevációs myocardialis infarctus esetében az elsősorban választandó reperfúziós kezelési mód a primer PCI. Thrombolytikus kezelés csak abban az esetben jön szóba, ha az elsőészlelés és a primer PCI között várható időtartam meghaladja a 2 órát (2 órán belüli, nagy kiterjedésű infarctus és alacsony vérzéses rizikó esetén a 90 percet) (1A). 12 és 24 óra között, amennyiben ischaemias jellegű mellkasi fájdalom és/vagy EKG mozgás észlelhető, még indokolt a primer PCI. Ha a primer PCI a fentiek szerint nem szervezhető meg, a thrombolysist a lehető leghamarabb el kell kezdeni (ha lehetőség van rá, már a kórházba szállítás közben) (1A).
Thrombolytikus kezelés
- AMI-ra utaló, Ł12 órája meglevő tünetek esetén thrombolysis javallt, rt-PA-val.
- bal Tawara szárblokk ST-elevációval esetén ugyancsak thrombolysis javasolt, ha a percutan coronaria intervenció (PCI) nem elérhető (1B). A kezelés hátsófali infarctusra utaló EKG-jelek esetén is indikált (2B).
- Készítmények, protokoll:
= rtPA: az első 6 órában bizonyítottan hatékonyabb, mint a streptokinase (1A). A rtPA adagja iv 15 mg bolus, majd 30 perc alatt 0,75 mg/kg, majd 60 perc alatt 0,5 mg/kg, az összdózis nem haladhatja meg a 100 mg-ot. Különösen előnyös 75 évnél fiatalabb beteg anterior vagy rossz prognózisú inferior (jobbkamra diszfunkciós) infarctusa esetén a tünetek kezdetétől számított 12 órán belül. Időseknél a stroke rizikó rtPA esetén nagyobb. Adjuváns kezelésként iv heparin infúzió javasolt (2C). Na-heparin iv bolus: 60 E/kg, maximum 4000 E, majd infusio: 12 E/kg/h, maximum 1000
E/h (cél: APTI ráta: 2), APTI monitorozás 3, 6 órával a kezelés megkezdése után, majd minimum 24 óránként, de a heparin dózisának változtatása után 6 órával feltétlenül. A kezelést teljes mobilizálásig, de legalább 48 óráig alkalmazzuk. Egyidejű kezelésre r-tPA mellé LMWH nem javasolt. A lysist követően UFH helyett LMWH adható, az egyes LMWH készítmények ajánlata szerinti terápiás adagban a teljes mobilizálásig, de legalább 48 óráig, ha 75 évnél fiatalabb és megőrzött a veseműködése.
Ha a kórelőzményben 6 hónapon belül koponyaűri vérzés, fejsérülés vagy ischaemiás stroke szerepel, nem javasolt a fibrinolytikus kezelés (1C).
Thrombocyta gátló kezelés
- Függetlenül attól, hogy lesz-e thrombolyis vagy sem, minden betegnél azonnal 250 mg nem intestinosolvens ASA és 300 mg clopidogrel (³75 év) oralis adása javasolt (1A). Két nap elteltével az ASA dózisa csökkenthető 100 mg-ra, mely folyamatosan adandó. A clopidogrel adagja másnaptól 75 mg, adása 4 hétig (1A), ha coronaria stent beültetésére nem került sor 1 évig folytatató (2B).
- Primer PCI esetén kombinált ASA + clopidogrel (600 mg kezdő, ill. 75 mg fenntartó dózis) kezelés alkalmazandó. Antikoaguláns kezelése
- Minden beteg esetén indokolt az antikoaguláns kezelés az antithrombocyta terápia mellé, függetlenül attól, hogy a beteg részesült-e reperfúziós kezelésben (1A). Amennyiben a betegnél thrombolysis vagy PCI nem alkalmazható, terápiás adagú UFH vagy LMWH kezelés indítandó.
Készítmények, protokoll: UFH:
Thrombolysis esetén: r-tPA testtömegre illesztett dózis (60 E/tskg) bolusban, max. 4000 E, majd 12 E/tskg/h, max.
1000 E/h). Mindkét ajánlás 1B. PCI esetén a) GPIIbIIIa gátló adása esetén 50-70 E/kg, b) GPIIbIIIa nélkül 60-100 E/tskg. LMWH:
Thrombolysis esetén enoxaparinnal van tapasztalat
Fondaparinux
Azon betegekben, akiknél nem történik thrombolysis (1A). 2.5 mg iv kezdő adag, folytatva napi 2.5 mg sc kezeléssel 9 napig. Thrombolysis esetén is javallható a fenti adagban és ideig, ha nem terveznek tartós antikoagulálást. Tartós antikoagulálás esetén is adható, az UFH alternatívájaként, 9 napig. Nem javasolt adása, ha primaer PCI-t tervezünk.(1A).
Direkt thrombin gátlók
Thrombolysist követően hazsnálatuk nem javallt (2B).
GPIIbIIIa gátlók
Nem javasolt adásuk a thrombolyticumok részleges kiváltására (1B).
Facilitált PCI
Egyidejú thrombolysis alkalmazása nem javasolt (1B), sem GPIIbIIIa gátlóval, sem önmagában. PCI tervezésekor a coronarographia előtt javasolt a GPIIbIIIa adása (2B).
Rescue PCI
Sikertelen thrombolysist követően, tartós ST eleváció esetén elsőként választandó, szemben az ismételt thrombolysissel (1B), lehetősg szerint 2 órán belül (2C).
Krónikus koszorúér betegség elsődleges és másodlagos megelőzése
Elsődleges megelőzés
- Mérsékelt coronaria kockázat esetén minden betegnél indokolt profilaxis, amelyre ASA a választandó készítmény (2A).
- Rutinszerűen, elsődleges megelőzésre nem ajánlott a kombinált antithrombocyta készítmények adása (1A).
- Nőkben 65 év alatt, ha az ischaemiás stroke fenyegetettsége nagy és nincs jelentős vérzésveszély, ASA (100 mg/nap) javasolt (2A). Ugyanez a profilaxis javasolt 65 év felett is, fenyegető AMI esetén (2B).
Másodlagos megelőzés
- Akut coronaria szindrómát követően meghatározatlan ideig napi 100 mg ASA adása indokolt (1A), szemben a VKA kezeléssel (1B) kivéve a nagy kockázati csoportba tartozó betegeket.
- STEMI-t követően függetlenül attól, hogy volt-e reperfúziós kezelés az ASA (100 mg/nap) mellé clopidogrel adandó (75 mg/nap) 12 hónapig (2B).
- NSTEMI esetén clopidogrel és ASA kombináció adandó, 12 hónapig (1A)
- ASA intolerancia vagy ellenjavallat esetén clopidogrel monoterápia folytatandó (1A).
- AMI-t követően kombinált ASA + VKA kezelés folytatása javasolt a nagy kockázati csoportban (pl. kiterjedt elülső fali infarctus után, szívüregi thrombus, pitvari fibrilláció stb.)
- PCI-t követően tartós megelőzésre ASA javasolt (1A), ha csupasz fém stent került behelyezésre kombinálva clopidogrel-lel (75 mg/nap), 12 hónapig.
- PCI-t követően, ha gyógyszer kibocsátó stent került behelyezésre, a kombinált ASA + clopidogrel kezelés 12 hónapig (1B), ellenjavallat hiányában meghatározatlan ideig (2C) folytatandó.
- Ha a fenti indikációkhoz erős antithrombotikus javallat is társul, hármas kombinációt (ASA+thienopyridin gatló + antikoaguláns) kell folytatni (csupasz stent esetén 4 hétig, gyógyszer kibocsátó stent esetén 1 évig adva a clopidogrelt). A clopidogrel minden esetben előnyben részesítendő a ticlopidinnel szemben (1A).
- ASA intolerancia esetén is thienopyridint (clopidogrel) válasszunk dipyridamol helyett (1B).
- Nem ischaemiás eredetű kongesztív szívelégtelenség önmagában sem antikoaguláns, sem antithrombocyta kezelés nem indikál (1B).
- Coronaria bypass kezelésen (CABG) átesett betegekben tartós (1A) ASA kezelés indokolt, a műtét után kezdve (2A), dipyridamol hozzáadása nem szükséges (1A), ASA allergiaesetén a kezelést clopidogrellel kell végezni (1B). NSTEMI-t követő CABG esetén kombinált ASA+clpidogrel kezelés indokolt 9-12 hónapig (2B). CABG önmagában nem indikálja az antikoagulálást (1C). A. mammaria interna graft után ASA profilaxis adandó (1A), határozatlan ideig. CABG előtt 5 nappal a clopidogrel elhagyandó ( 2A).
6.17.3. Cardioversio
A 48 óránál hosszabb ideje fennálló pitvari fibrilláció cardioversioja (CV) után antikoaguláns kezelés nélkül az embolia veszélye 5,3 %, míg antikoaguláns kezeléssel 0,8 %. Az embolia veszély 3-4 hétig tart. A balpitvari thrombus szervülése antikoaguláns kezelés mellett 2-3 hetet vesz igénybe, azért CV előtt és után, tekintet nélkül, arra, hogy elektromos vagy gyógyszeres cardioversióra készülünk: 3-4 hétig tartó oralis antikoagulánssal történő előkészítés szükséges, (cél-INR 2,0-3,0), majd a kezelés, az antikoagulálás cardioversiót követően további, legalább négy hétig (1C) ugyanígy folytatandó. Ha a beteg egy hónap múlva is stabil sinus ritmusban van, az oralis antikoaguláns elhagyása mérlegelhető. A pitvari fibrilláció visszatérésére mutatott hajlam,ismételt epizódok esetén tartós oralis alvadásgátlás javasolt.
Csak bizonyítottan kevesebb, mint 48 órája fennálló pitvarfibrilláció esetén engedhető meg akut elektromos, vagy gyógyszeres cardioversio oralis antikoaguláns kezelés nélkül, de ilyenkor is adjunk terápiás dózisú iv heparint (5000 E Na-heparin), vagy testsúlyra illesztett LMWH-t (2C).
A pitvarlebegés (flutter) esetén a pitvarfibrillációval megegyezően kell eljárni.
Echocardiographiás kockázati tényezők. TTE-al nagy kockázatú a balkamra systolés működészavara, TEE-val a balpitvari (fülcse) thrombus, a spontán echonkontraszt, a csökkent fülcse áramlási sebesség, és az összetett atheromák. (A TEE kockázati tényezők a különféle ajánlásokban nem szerepelnek). Nem igazolódott a tág bal pitvar szerepe embolia forrásként.
Echocardiographia vezéreltcardioversio.
TEE alkalmas a bal pitvari (fülcse) thrombus megbízható kimutatására. Ezért a CV TEE mellett 48 órán túl is elvégezhető, ha a TEE bizonyosan kizárta a thrombust, azonban a beteget ilyenkor is antikoagulálni kell a CV alatt és azt követően legalább 4 hétig. A TEE-val látott spontán echonkontrasztok (ha nem "sludge"-ra vagy thrombusra utalnak) nem ellenjavallják a CV-t, illetve fülcsethrombus esetén 4-6 héttel az antikoaguláns kezelés bevezetését követően a CV elvégezhető.
Sürgősségi cardioversio: befolyásolhatatlan keringési elégtelenség vagy status anginosus, frekvenciacsökkentési gyógyszeres beavatkozások eredménytelensége. Sürgősségi cardioversio lehetőleg negatív TEE lelet birtokában történjen. Ekkor adandó: 5000 NE heparin iv, majd heparin infuzió terápiás dózisban, vagy terápiás LMWH, átfedő kumarin-adás megkezdésével folytatva orális antikoaguláns kezeléssel 3-4 hétig.
Elektív esetben is választható a transoesophagealis echocardiographia (TEE), mint a bal pitvari thrombus detektálására alkalmas vizsgálat. Ilyenkor, ha nincs szívüregi thrombus, a cardioversio egy hónapos oralis antikoaguláns előkészítés nélkül is elvégezhető (1C). A beavatkozás előtt beadott heparin bolust azonban legalább 4 hetes oralis antikoaguláns kezelés kell, hogy kövesse. Fülcsethrombus esetén antikoaguláns kezelés, majd 4-6 hét múlva kontroll TEE javasolt, cardioversio csak akkor végezhető, ha thrombus már nem látható.
6.18. Onkológia
Aktív tumoros betegekben a VTE gyakori és potenciálisan letális megbetegedés. Kockázata az átlagos népességhez viszonyítva mintegy 6-7-szeres. A betegek 15-20 %-ánál alakul ki VTE, amelyben 9 %-uk meghal. Különösen magas a VTE mortalitása a hospitalizált tumoros betegek körében, minden 7. beteg ebben hal meg. A VTE évenkénti recidívája 21 % és kezelése során 12 %-ban következik be súlyos vérzéses szövődmény.
A daganatos betegeken végzett műtétek után is fokozott a VTE előfordulása 32 (kockázata 2-szeres, a MVT 37 %, a fatalis PE kockázata pedig 3-szoros a nem daganatos betegekhez képest).
A thrombosis-hajlam kóroktanában döntő a tumor ún. “cancer procoagulant" és szöveti faktor (TF) tartalma, amelyek extrinsic úton gyorsan aktiválják a FX-t, jelentős szerepe van a tumorszövetből kiáramló cytokineknek és mucinoknak is, amelyek a leukocytákkal és a thrombocytákkal az L- és P-selectinek segítségével kapcsolatba lépve, azokat aktiválják, tovább fokozva ezáltal a FXa által elindított thrombinképződést. A végső következmény: fibrinben gazdag thrombusok keletkezése, klinikailag pedig VTE kialakulása.
A daganatok típusa alapján nagy, közepes és kis VTE kockázatú tumorokat különböztetünk meg. Néhány, különösen nagy VTE kockázattal járó tumor incidenciája 10 000 beteg-évre vonatkoztatva: ovarium (120), agy (117), pancreas (110), lymphoma (98), gyomor (85), vese (84), leukaemiák (81), colon (76).
Daganatos betegekben a VTE-re hajlamosító sajátos tényezőket a 7. táblázatban foglaltuk össze.
7. táblázat. Daganatos betegek VTE kockázati tényezői
Daganat típusa (mucinózus, prokoaguláns termelő, nagy viscositással járó stb.)
Daganat stádiuma, mérete, metasztázis,
Veleszületett és szerzett thrombophilia
Daganatellenes kezelés (kemo- és /vagy sugárterápia)
Célzott terápiák (pl. angiogenesis gátlók, monoclonalis antitestek)
Hormon készítmények
Kiegészítő kezelések (glycocorticoidok, sejtképzést stimuláló faktorok),
Műtéti beavatkozások
VTE rizikóval járó súlyos kisérőbetegségek
Immobilitás, katéterek, vénás és egyéb kanülök (idegen felületek) önmagukban is thrombogen komorbid tényezők
A belgyógyászati tumoros betegekben a kemoterápia a VTE - világszerte alábecsült - legjelentősebb rizikó faktora.
A VTE kockázat a kemoterápia első 3-4 ciklusánál a legnagyobb, remisszióban jelentősen csökken, majd relapsus vagy metastasis képződés esetén ismét fokozódik.
Kell-e minden tumoros beteget thrombosis-profilaxisban részesíteni? Természetesen nem! A megfelelő döntés meghozatalában egyre nagyobb a kockázat-felmérő modellek jelentősége, amelyek segítségével kiszűrhetők azok a nagy rizikójú betegek, akiknél nagy valószínűséggel előnyös és ezért javasolható a profilaxis bevezetése, bár 1A ajánlásokkal ezidőszerint nem rendelkezünk. Természetesen, a speciális onkológiai szempontokon túl, ha egyéb okból szükséges, a profilaxis ugyanúgy indokolt, mint más betegcsoportban. Khorana öt, egyszerű klinikai paraméter alapján, nagy betegszámon, multivariancia analízissel hozta létre kockázatbecslési táblázatát, amely a VTE-t illetően jó előrejelző értékűnek bizonyult. Ennek elemei: 1/ a tumor thrombogenitása (igen nagy; nagy), 2/ a haemoglobin érték kritikus szint alá csökkenése és/vagy erythropoetin alkalmazása 3/ a fehérvérsejt szám emelkedés mértéke 4/ a testtömeg index (³35 kg/m 2). A kis VTE kockázatot jelentő tumoroknak nincs pontértékük.
8. táblázat. Daganatos betegek kemoterápiájához kapcsolódó VTE előrejelzési modellje (Khorana)
Beteg-jellemzőkVTE kockázati pontérték
A tumor típusa 
Halmozottan nagy kockázat

2

(gyomor, pancreas, agy, vese) 
Nagy kockázat

1

(tüdő, lymphoma, nőgyógyászati, hólyag, here) 
A kezelés előtti thr-szám (≥350 G/l)

1

Hgb <100 g/l vagy az EPS használata

1

Emelkedett fvs-szám (≥11 G/l)

1

BMI ≥35 kg/m2

1

A 8. táblázat alapján 3 kockázati kategoria különböztethető meg: alacsony (pontérték: 0); közepes (pontérték: 1-2);
nagy (pontérték ≥3).
A VTE százalékos elfordulása alacsony pontértéknél 0,3, közepesnél 2, nagynál 6,7 %.
A nagy kockázati csoportban a modell negatív előrejelző értéke (vagyis, akinek pontértéke az nem kap VTE-t) 98,5 %, pozitív előrejelző értéke 6-7, szenzitivitása 35,7%, specificitása 89,6 %.
Azon betegeket, akiknek kockázati pontértéke ≥3, tekintet nélkül arra, hogy kórházi körülmények között vagy járóbetegként kezeltek, a kemoterápia idejére gyógyszeres VTE profilaxisban kell részesíteni.
A profilaxis formái
Gyógyszeres megelőzés. Lehetőség szerint: LMWH, az oralis antikoagulálás (VKA)- daganatos betegekben fokozottan, illetve halmozottan jelentkező - következő hátrányai miatt: esetenként terápiás INR mellett is előforduló thrombosis vagy vérzés; lassabban kifejlődő és megszűnő hatás; gyakoribb gasztrointesztinális tünetek (pl. hányás, hasmenés) miatt változó gyógyszer felszívódás; gyakoribb gyógyszerkölcsönhatások; nehézkesebb hatás felfüggesztés; rendszeres laboratóriumi kontroll (INR) szükséges. A heparinnak és származékainak több, a thrombosis megelőzésen túlmenő, a daganatos betegek túlélése szempontjából előnyös hatásairól (metasztázis gátlás, apoptosis fokozás stb.) is vannak közlések, jelenleg azonban ezek egyike sem evidencia szintű.
Antithrombocyta készítmények (pl. ASA, clopidogrel) VTE profilaxisra daganatos betegekben nem ajánlottak. (Néhány esetet kivéve, ld. 6.18. Onkohematológiai fejezetben!)
1. Elsődleges megelőzés
A megelőzésre (és kezelésre) a nagy VTE kockázatnak megfelelő LMWH dózis ajánlott.
- Az akut ellátás (kórházi tartózkodás)::
felnőtt, aktív daganatos beteg esetén, (azonosan a 8. ACCP ajánlással) a kombinált kemo-immunoterápia, radioterápia egész tartama alatt. (A profilaxis megkezdéséhez elengedhetetlen a kórelőzmény, a fizikális vizsgálat és a vérkép, a PI, az APTI és a veseműködés ismerete.)
- Tartós (gyógyszeres) profilaxis indokolt
= kórházból történő távozást követően a sebészeti daganatos betegek esetén a műtét után 4 hétig (különösen nagy kockázatú hasi és kismedencei daganat miatti operációk után), a hospitalizációtól függetlenül;
= hospitalizációtól függetlenül, minden aktív tumoros betegben, ha a VTE kockázata nagy (kockázati pontérték ?3)
= kombinált angiogenezis gátló kezelés esetén; célzott immuno-kemoterápia alatt, ha egyéb örökletes és/vagy szerzett VTE kockázati tényezők is fennállnak.
2. Másodlagos megelőzés
Másodlagos megelőzés alatt a thrombotikus történést követő antikoagulálást értjük.
- MVT-t követően minimum 3-6; PE után legalább 6-12 hónap.
- Tartós LMWH ajánlott előrehaladott stádiumú vagy metasztatizáló tumoros betegekben, akikben aktív VTE van vagy korábban már a VTE recidivált és nincs ellenjavallat, mivel a VTE ismétlődését LMWH ezen betegekben szignifikánsan csökkentette. Amennyiben VKA-ra állítjuk át a beteget, annak módja nem különbözik a nem tumoros betegekétől.
Az antikoagulálás módjának megválasztásánál figyelembe kell venni a beteg kívánságát (lehetőségeit) és a kezelés költségeit.
Az antikoaguláns kezelésének intenzitását és módját - az esetlegesen egyidejűjeg meglevő veleszületett thrombophilia (pl. FVLeiden mutáció, FII polymorphismus stb.) nem befolyásolja.
Fizikális megelőzés alkalmazandó, ha a gyógyszeres profilaxis kontraindikált és a mechanikus módszer kivitelezhető.
6.19. Onkohematológia
Az utóbbi években végzett epidemiológiai vizsgálatokból kiderült, hogy a VTE legalább olyan gyakori rosszindulatú hematológiai kórképekben mint a nagy thrombosiskészséggel járó solid tumorokban. A relatív rizikófokozódás 28-szoros, az incidencia 3,87-5,79%. A malignus hematológiai betegségben szenvedőknek hármas thrombosis kockázatuk van: a) az alapbetegség, melyet komplikál a három sejtvonal emelkedett ill. csökkent számbeli és funkcionális eltérése és egymásra gyakorolt kölcsönhatása, b) a betegség kezelése következtében kiszabaduló szöveti faktorok és cytokinek okozta alvadásaktiváció, illetve c) egyéb tényezők (pl. a paraproteinek vagy a magas sejtszám által előidézett viszkozitás növekedés, a megnagyobodott nyirokcsomó okozta véna kompresszió, a vénás kanülök beültetése). A nagy thrombosis előfordulási gyanorisággal, esetenként diszeminált intravasalis alvadással (DIC) járó klinikai kép miatt a VTE profilaxisa a betegek túlélését is befolyásoló tényező, bár eddig, evidenciákon alapuló vizsgálati eredmények csak myeloma multiplexben állnak rendelkezésre.
Kiemelt fontosságú kórképek:
a) myeloma multiplex (MM)
MM-ben a szerzett thrombophilia 3-24 %, amelynek okai: fokozott plazma viszkozitás, immobilitás, nephrosis szindróma, fibrinolysis csökkenés, procoagulans autoantitest kéződés, gyulladásos cytokinek károsító hatása az endothelre, szerzett APC-rezisztencia, antiphospholipoid antitest képződése, a természetes antikoagulánsokkal az antitestek immunkomplexet képezhetnek.
Thalidomid/revlimid adásakor, különösen nagy a VTE kockázata, ha a kezelést erythropoetinnel (EPO) és/vagy nagy dózisú dexamethason-nal, citosztatikummal (doxorubicin) egészítjük ki, illetve az első kezelés alkalmával (relapszus kezelése során a kockázat kisebb). Bortezomib alapú kezeléseknél a VTE - kockázat nem növekszik.
MM-ben egyidejűleg jelentős a vérzékenység kockázata is (15-60%). Ennek okai: csökken az alvadék retrakció, a paraprotein (cryoglobulin) gátolja a vérlemezkék adhaesioját, aggregációját, az alvadási faktorok ellen antitestek léphetnek fel.
Mindezek figyelembe vételével, mind a kórházban fekvő, mind a járóbeteg ellátás során a thalidomid/revlimid kezelés során, ha azt a fenti kombinációk valamelyikében alkalmazzuk (a dexamethasonnal kombinálva a thrombosis kockázat 30 % is lehet) javasolt:
- a kisebb kockázatú csoportban (az anamnesisben nem szerepel VTE, thrombophilia nem ismert és az eddigi kezelés során sem volt thrombosis): gondos, egyedi mérlegelés alapján megfontolandó a VKA profilaxis vagy idősebb betegben, illetve ha az LMWH vagy a kumarin ellenjavallt, ASA (napi 100 mg), ennek azonban profilaktikus értéke lényegesen kisebb, mint az antikoagulánsoké.
- a nagyobb kockázati csoportban (az anamnesisben szerepel VTE, ismert thrombophilia): LMWH a nagy kockázatnak megfelelő dózisban vagy, ha nem ellenjavallt, VKA (INR: 2-3). Idősebbekben meg kell fontolni a dexamethason dózis csökkentését.
- Ha a kemoterápia során thrombosis alakult ki, LMWH indítandó, a VTE akut szakaszának lezajlása után, a kezelési szünetekben profilaktikus, ismételt kezelési időszakban terápiás dózisban adva.
- Erythropoetin (EPO) adása nagyfokú elővigyázatosság mellett ajánlható, az alkalmazási előírás szigorú betartásával, az egyszeri nagy adagban történő alkalmazása kerülendő.
- Az LMWH adagjánál figyelemmel kell lenni a betegség előrehaladott stádiumában nem ritka veseelégtelenségre és az esetleges fokozott vérzésveszélyre is!
- Nem szükséges gyógyszeres VTE profilaxis thalidomid/revlimid vagy dexamethason monoterápiában történő alkalmazása során.
b) malignus lymphomák. A thrombosiskészség dominál, amely a kemo-radioterápia alatt fokozódik. Javaslat:
- A lymphoma diagnózisának felállításakor profilaxis alkalmazása nem szükséges, csak kompressziós tüneteket okozó ún. “bulky" tumornál. Profilaktikus adagban LMWH-t kell alkalmazni, amíg a kezelés hatására a nyirokcsomó megkisebbedik, vagy eltűnik.
- A kombinált kemoterápia jelentős mértékű, 6,5-szeres thrombosis kockázatfokozódással jár. A kezelés megkezdésével egyidejűleg (rituximab adása esetén az előtt elkezdve) nagy rizikónak megfelelő sc LMWH adása szükséges napi egy alkalommal, a kezelés időtartamától függően, ha nincs thrombocytopenia. Kis kockázatnak megfelelő profilaktikus dózisú LMWH javasolt naponta egyszer, ha a thrombocyta szám 100-50 G/l közé csökken, 50 G/l alatt nem ajánlott a profilaxis.
- VKA adása a gyorsan csökkenő sejtszámok miatt nagy vérzéses rizikóval jár, ezért csak az LMWH kontraindikációja esetén javasolható. ASA adása nem javasolt.
c) polycythaemia vera (PV)
A nagyobb thrombocytaszámmal járó esetekben (450-650 G/l) ASA 100 mg/nap. A 650 G/l feletti esetekben thrombocyta funkció ellenőrzés szükséges és ASA csak akkor javasolt, ha az megtartott.
d) essentialis thrombocythaemia (ET)
A VTE előfordulása: 11-25%, ezért ASA 100 mg/nap adása javasolt. Ha a thrombocytaszám > 650 G/l, az ASA indítása előtt thrombocyta funkciós vizsgálat javasolt.
- Az ASA + hydroxicarbamid biztonsággal kombinálható.
- A második vonalbeli anagrelide önmagában aggregációgátló hatású, ezért az ASA-val való kombinációt kerülni kell, mert együttadásukkor a vérzéses stroke kockázata megnő.
- Az >1000 G/l thrombocytaszámmal járó esetekben spontán ritkán, azonban már kisebb beavatkozásoknál is gyakran súlyos, életet veszélyeztető vérzés léphet fel. Ilyenkor 10 kg-onként 1 E thrombocyta koncentrátum adása javallt, a vérzés megszűntéig; kritikus esetben (pl. műtéti vérzés) rFVIIa adása segíthet.
e) akut leukaemiákban
az alapbetegség által okozott véralvadási zavar sokféle, leggyakoribb azonban a thrombocyta eredetű vérzékenység. Már a diagnózis felállításakor a betegek nagy része thrombocytopéniás, tehát elsősorban vérzékenységgel kell számolni, a kezelés elkezdése után viszont thrombocytopénia mellett is kialakuhat VTE.
- Nagy fehérvérsejt szám esetén a kezelés megkezdésekor a kis kockázatnak megfelelő LMWH napi egyszeri adása ajánlható, amíg a thrombocyta szám 50 G/l felett marad.
- A DIC kialakulásának gyakorisága kb. 15%, leginkább akut promyelocytás leukaemiában (APL) kell vele számolni. Ez utóbbi kórképben, ha az idejekorán alkalmazott all-transretinol-sav (ATRA) kezelés ellenére a véralvadási vizsgálatok felhasználásos alvadászavart jeleznek, azonnal meg kell kezdeni a DIC profilaxist ill. szükség szerint a kezelést (ld. a DIC fejezetet is!).
Teendők:
- ha a fibrinogen < 1 g/l, a PI, az APTI és a TI megnyúlt, a D-dimer emelkedett, alvadási faktorpótlás szükséges friss fagyasztott plazmával, (FFP) adag: 10-20 ml/ttkg/nap.
- A thrombocytopeniát korrigálni kell 20-50 G/l közé, aktív vérzés esetén 50 G/l fölé,
- Ha a korrekció sikerült és nincs manifeszt vérzés, a kórosan aktiválódott alvadás leállítására kis dózisú, de folyamatos heparin adása látszik szükségesnek, bár az eredmények nem teljesen egyértelműek. Ez lehet folyamatos i.v. Na-heparin infúzió (maximum 10.000 E/24 óra) vagy LMWH a legkisebb profilaktikus dózissal a hemosztázis rendeződéséig. Ha az antithrombin aktivitás <70%, szubsztitúciója szükséges.
6.20. Háziorvostan
A háziorvos a kórházban elkezdett profiaxist, a kibocsátó intézmény javaslatának megfelelően otthon folytassa. Amennyiben az elbocsátó zárójelentésen nem szerepel a profilaxis időtartamára utalás, iránymutatónak tekinthető a műtét időpontjától számítva csípő- és hasi daganat miatt végzett műtétek eseten a 28-35 nap, térdműtétek esetén a 11-14 nap, mely időtartamok, indikáció esetén hosszabbíthatók.
Otthoni kezelés során, ha a beteg nem kerül kórházi felvételre, de legalább közepes kockázati körülményei fennállnak (pl. gipszrögzítést követően hazabocsátott balesetet szenvedett személy, idős, keveset mozgó egyén tüdőgyulladással, szívelégtelenség stb.), az esetleges ellenjavallatok mérlegelése után a thrombosis profilaxist el kell kezdeni. Fontos, hogy mind az indikációk, mind az esetleges relatív ellenjavallatok valamint a beteg (szükség esetén a hozzátartozó) felvilágosítása a profilaxis indokáról, elmaradásának veszélyeiről, illetve az antikoagulálás esetleges mellékhatásairól a kórtörténetben (ambuláns naplóban) pontosan rögzítve legyenek.
A thrombosis kezelés és megelőzés általános szabályai az otthoni körülmények között is feltétlenül betartandók (rendszeres ellenőrzés, INR ismeretében az oralis antikoaguláns adagjának módosítása, LMWH-k esetén kezdeti, ill. 5. napon thrombocyta számolás stb.).
Amennyiben a VTE diagnózisának alapos gyanúja felmerül, s annak alapján a beteg intézménybe, eszközös vizsgálatra (CD, CT, labor stb.) beküldése szükséges, a szállítás idejére a háziorvosnak gondoskodnia kell a - körülmények mérlegelése alapján - elvárható legmegfelelőbb ellátásról (immobilizáció, sürgősségi bejuttatás, LMWH indítás). Immobilizáció (tartós fekvés), egyidejű akut betegség vagy egyéb kockázati tényező nélkül - pl. tartósan kerekesszékhez kötött, gerinc harántsérülést szenvedett vagy sorvadásos betegek, tartós ágyhoz kötöttség - nem indikálnak gyógyszeres profilaxist. Ez esetben is törekedni kell azonban a megelőzés alapszabályainak (bő folyadékbevitel, mozgásgyakorlatok) betartására. Ha időközben valamilyen átmeneti ok indokolttá teszi, gyógyszeres profilaxist is kell adni.
6.20.1.Utazási és egyéb tartós üléssel kapcsolatos thrombosis megelőzése. VTE tartós ülés (pl. komputerezők, utazás) során is felléphet. Különösen a 6-8 h-t meghaladó, szűk helyen (pl. repülők ún. "economy" osztályán) ülők vannak kitéve a veszélynek. Ez utóbbi esetben a mozgáshiányhoz, kényszertartáshoz társul az alacsony páratartalom, a hypobarikus hypoxia is. Thrombosis profilaxis: amennyiben az utazónak nincs ismert thrombophiliája, vagyis csak maga az utazás időtartam és módja a kockázat (kis kockázati csoport), elegendő az alapmegelőzés (időnkénti járkálás, mozgásgyakorlatok, szoros ruhák kerülése), bő folyadék bevitel (1C). Amennyiben az utazónak egyéb kockázati tényezői is vannak (idős életkor, nagy túlsúly, aktív daganatos betegség, megelőző VTE stb.) attól függően, hogy a thrombosis kockázat alapján a közepes vagy a nagy kockázati csoportba kerül, ajánlott a fentieken túlmenően fizikai (GCS, legkevesebb 10-20 Hgmm, CVI-ben 20-40 Hgmm kompresszió) és - a közepes kockázati csoportban egyéni megítélés alapján a nagy kockázati csoportban ellenjavallat híjján kötelező jelleggel - gyógyszeres megelőzés (LMWH nagy kockázati adagban vagy fondaparinux) ajánlott 2 órával az utazás megkezdése előtt (2B). A kockázat mértékét illetően az 5.4 fejezetre utalunk. Ne feledkezzünk el a visszaút során alkalmazandó megelőzéséről sem! Aszpirin, utazási VTE megelőzésére nem ajánlott (1B). 70
6.21. Tüdőgyógyászat
A Tüdőgyógyász Szakmai Kollégium az általános elvek elfogadása mellett az alábbiakat emeli ki:
- hypoxia okozta secundaer polycythaemia/polyglobulia (hyperviscositas syndroma) általában nem képezi az antikoaguláns kezelés indikációját, azonban isovolaemiás haemodilutio javasolt a rheologiai viszonyok rendezése céljából.
- Amennyiben pulmonológiai betegben felmerül a gyógyszeres megelőzés szükségessége, akár tüdőgyógyászati (pl. COPD), akár egyéb betegség, ok miatt, a vérlemezke gátlókkal szemben az antikoagulálást kell előnyben részesíteni.
- Amennyiben onkopulmonológiai betegnél fokozott VTE hajlam áll fenn (előzményben VTE, magas thrombocytaszám, centrális vagy perifériás kanül, anaemia, néhány napos fekvés) LMWH profilaxis ajánlott (2B).
- A pulmonalis embolia kezelését illetően utalunk a terápiás fejezetre.
6.22. Geriátriai szempontok
Az idős életkor önmagában nem ellenjavallja az antithrombotikus (antikoaguláns és/vagy antithrombocyta) kezelést, azonban bizonyos, speciális szempontok figyelembe vétele elengedhetetlen a biztonságos kezeléshez. Részletes állapotfelmérés, amelynek a szomatikus és pszichés statuson kívül ki kell terjednie a beteg életkörülményeire is. A kezelés indikációja előtt a vizsgált szempontokat és a felmérés eredményét a kórtörténetben írásban rögzíteni kell. A legfontosabb szempontok:
- az együttműködés (pontos gyógyszerszedés, laboratóriumi ellenőrzés) biztosított-e?
- vannak-e a vérzésre hajlamosító kockázati tényezők?
- egyensúlyvesztésre, gyakori elesésre hajlamos-e?
- biztosított-e állandó,vagy legalább rendszeres felügyelet?
- a beteg háziorvosát az antikoaguláns szedésről tájékoztatni kell
- a beteg és környezete figyelmét fel kell hívni
= a vérzés nem nyilvánvaló tüneteire (pl. fekete széklet, hirtelen meggyengülés)
= új gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény bevezetéskor vagy megszokott, régebb óta szedett készítmény elhagyásakor a soron kívüli kontroll szükségességére.
Amennyiben a fentiek alapján az antikoaguláns kezelés kockázata meghaladja a thromboembolia bekövetkeztének kockázatát, az antikoaguláns profilaxis helyett thrombocyta-gátló (ASA, dipyridamol-ASA, clopidogrel) választandó. Ez esetben a gyomornyálkahártya tartós, gyógyszeres védelméről gondoskodni kell.
6.23. Sportegészségügy
Az Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI) Szakmai Kollégiumának ajánlásai:
Az egyes, cardiovascularis megbetegedésekben végezhető sportolási tevékenységeket illetően a 36. Bethesda Konferencia (2005) ajánlásai az érvényesek. A Konferencia a sportágakat dinamikus és statikus terhelő hatásuk alapján osztályozza, illetve - versenyek során - az igénybevétel intenzitását is figyelembe veszi. Az élsportolóknál a szűrővizsgálatok során az esetleges thrombophiliára (családi, saját kórelőzmény!) is gondolni kell. Az egyes sportágaknak egyéni haemostaseológiai kockázata is van, aszerint, hogy művelése során a versenyző fizikai kontaktusba kerülhet-e (ütközhet-e) másokkal vagy a környezetével. Ennek alapján ún. kontakt és nem-kontakt sportokat különítünk el.
Általánosságban kimondható, hogy antikoaguláns kezelés/megelőzés idején a kontakt valamint fokozott sérülési kockázatú sportágak (pl. ökölvívás, bírkózás, szörfözés, szertorna, stb.) művelése nem engedélyezhető. 56
6.24. Foglalkozásegészségügy
Bizonyos foglalkozások (pl. tartós ülő- állómunka, stb.) fizikai, fiziológiai, ergonómiai hatások révén fokozott thrombosis kockázatot jelentenek, a tartósan antikoaguláns kezelésben részesülő betegekben pedig fokozott vérzésveszéllyel kell számolni. A foglalkozásorvostannak ezeket a munkaköri alkalmassági vizsgálatoknál, ill. a gondozás során figyelembe kell venni.
7. A vénás thromboembolia (VTE) kezelése
A VTE nagy ismétlődési hajlama, a PE kialakulásának veszélye, a kezelés nélkül, ill. elégtelen kezelés esetén bekövetkező súlyos, nemritkán halálos szövődmény miatt feltétlenül kezelendő. A terápia céljai: megelőzni a thrombus terjedését, a korai, ill. kései recidívát, a PE, a PTS kialakulását. 30, 77
A VTE kezelése alapvetően belgyógyászati feladat. A diagnózisnak objektív eljárásokon kell alapulnia (ld. vonatkozó fejezetet), de nem késleltetheti a kezelés elkezdését. A kezelés elsődleges eszköze a hatásos adagban, időben elkezdett és kellő ideig folytatott alvadásgátlás. A PTS megelőzésében emellett a korán elkezdett, megfelelő minőségű mechanikai megelőzésnek (GCS, IPC) van szerepe. Rugalmas pólya ("fásli"), mint a PTS megelőzés eszköze, kerülendő. A diagnózis felállításával egyidőben szükséges a vérkép, a máj- és vesefunkciók, az ún. alap haemostasis vizsgálatok (PI, APTI, TI) elvégzése.
7.1. A mély vena thrombosis akut szakaszának ellátása
Az ajánlások érvényesek a felső végtagi, ill. egyéb szerveket érintő thrombosisokra is, figyelembe véve természetesen az anatómiai sajátságokat és kezelési lehetőségeket, a speciális kiváltó tényezőket, ill. korlátokat (pl. mechanikai profilaxis kivitelezése, katéter indukálta thrombosis stb.), melyekre az adott helyeken térünk ki. 7, 28, 37, 63, 64, 76
Antikoagulálás
A parenteralis antikoagulálást a MVT egyértelmű igazolódása (1A) vagy alapos gyanúja (1C) esetén azonnal el kell kezdeni, akkor is, ha MVT tünetmentes és véletlenül került felismerésre (1C). A szóbajövő antikoagulánsok és módszerek (LMWH sc, UFH sc, iv, fondaparinux sc) mindegyike hatásos (1A),azonban elsőként lehetőség szerint sc LMWH választandó.
Módszerei, készítményei: LMWH sc
A választott szer, alkalmazási előiratában foglalt terápiás adagban, napi egyszer vagy kétszer alkalmazva. Nem szükséges az anti-FXa rutin monitorozása, ha azonban a beteg testsúlya meghaladja a 100 kg-ot, célszerű az anti-FXa meghatározásával (0,5-1,0 NE/ml, 4 órával az injekció beadását követően) meggyőződni arról, hogy az előiratban szereplő maximális adag elegendő-e vagy pedig nagyobb adagokra (esetleg gyakoribb adásra) van szükség. Ugyancsak javasolt az anti-Xa meghatározás végzése terhességben alkalmazott LMWH profilaxis vagy kezelés ellenőrzésére. Enyhe és közepes mértékű veseelégtelenség (kreatinin clearance < 30 ml/min) esetén törekedni kell az anti-FXa meghatározás alapján történő adagolásra, illetve az adagnak az egyes készítmények alkalmazási előírás szerint ajánlott csökkentésére. Súlyos veseelégtelenség esetén elsősorban UFH-t kell választani, szemben az LMWH-val, ill. LMWH az alkalmazási előírásában javasol dóziscsökkentés szerint.
UFH iv
Na-heparin készítmény bolus injekcióban (5000 E vagy 80 E/tskg) iv beadása után folyamatos infuzióban (1300 E/h vagy 18 NE/kg/h induló dózis), majd az APTI értékhez illesztett dózisban a kezdés után 6 órával mérve, sz.e. - 6 óránként - addig ismételve, míg az APTI értéke a referencia APTI tartomány mediánjának 1,5-2,5-szeresére (0,3-0,7 anti-FXa E) nem nyúlik. Fontos, hogy az érték 1,5-szeres alá ne csökkenjen. Ha elértük a kívánt terápiás APTI értéket, naponta egyszeri meghatározás elégséges (1C). Törekedni kell arra, hogy a laboratóriumok határozzák meg azt a saját (reagens és koagulométer függő) APTI megnyúlást, amelynél az UFH anti-FXa:0,3-0,7 NE/ml, ha erre mód van, ez az érték az iránymutató. Sajnos, jelenleghazánkban az anti-Xa meghatározásra csak néhány központban nyílik lehetőség. Feltétlenül ezt kell(ene) pedig alkalmazni, az ún. “heparin rezisztencia" (a terápiás APTI megnyúlás napi 35-40 000 NE heparinnal sem érhető el) eseteiben (pl. AT-defektus, magas FVIIIC, heparin-kötő fehérjék).
UFH sc
Laborellenőrzéssel: Ca-heparin készítmény (17 500 E/nap vagy 250 E/kg/nap sc naponta kétszer) az APTI értékhez illesztett dózis-ban, a referencia APTI tartomány mediánjának 1,5-2,5-szerese (0,3-0,7 E anti-FXa) legyen, 1,5-szerese alá ne csökkenjen. Az APTI mérés a beadott injekció után 6 órával történjen (1C)
Laborellenőrzés nélkül: Ca-heparin 333 E/kg kezdeti injekció, majd napi 2x250 E/kg (1C).
LMWH, UFH kezelés megkezdése előtt, majd a 4-5. napon és - amennyiben tartósabb adására kerül sor - a 14. napig hetente kétszer kötelező a thrombocyta számolás, a heparin indukálta thrombocytopenia (HIT, ld. ott!) idejében történő felismerésére.
A jobb áttekinthetőséget hivatott segítenia 9. táblázat.
9. táblázat A mély véna thrombosis (MVT) akut szakában javasolt antikoagulánsok
KészítményAdagLabor kontroll, cél-érték
 LMWH s.c. Enoxaparin
 Dalteparin Nadroparin Parnaparin

1x1,5 mg/ttkg/nap illetve 2x1,0 mg/ttkg/nap; 80 ttkg feletti betegeknek Clexane forte 1x1,5 mg/ttkg/nap
  

1x200 NE/ttkg/nap illetve 2x
100NE/ttkg/nap
  

2x86 NE/ttkg/nap; Fraxodi 1x171
NE/ttkg
  

2x6400 NE/nap

Nem szükséges, de lehet, ill. esetenként kell (cél antiXa aktivitás:
0,5-1,2; négy órával az inj. beadását követően)
 UFH i.v. ( infúzióban)
  UFH s.c.
 

800-1500 E/h (műtét előtt 4 h-val felfüggeszteni, 12 h-val utána újraindítani)
2x250 E/tskg/nap

APTI-vel,
cél-ráta: (beteg APTI/referencia APTI
tartomány mediánja): 1,5-2,5
Nem szükséges
FondaparinuxA fondaparinux 1x7,5 mg (a beteg testtömege ≥ 50 kg, ≤ 100 kg);.
50 ttkg alatti betegeknek 5 mg,
100 ttkg feletti betegeknek 10 mg.
 
Thrombolytikus kezelés
A thrombolytikus kezelés javallatait és ellenjavallatait - a gyorsabb áttekinthetőség érdekében - a 10. táblázatban tüntettük fel.
10. táblázat A thrombolytikus kezelés javallatai, abszolút és relatív ellenjavallatai
A thrombolytikus kezelés javallatai (2B)
- az alsó végtag proximális részét érintő, a kismedencébe terjedő thrombosis
- a felső végtag masszív, vállövi vénákatérintő thrombosisa
- phlegmasia coerulea dolens kialakulásakor
- További feltételek
= < 7 napos tünetek
= Jó általános állapot
= 1 évnél hosszabb életkilátás
= Kis vérzési veszély
= Megfelelő személyi és tárgyi feltételek
A thrombolytikus kezelés eszközei
Gyógyszer*Kezdő adagInfúzió
 rt-PA Nincs

100 mg/24 óra + terápiás szintű LMWH
vagy UFH

 Urokináz 

250.000-600.000 NE, 10-20 perc alatt iv

40.000-150.000 NE/óra + terápiás szintű
LMWH vagy UFH

Streptokináz

250.000 E/30 perc

100.000 E/óra, 24-72 óra, max. 4 napig alternatíva:
1,5 ME/óra, 6 órán át, ismételhető 8 óra múlva, max. 3x

A thrombolytikus kezelés ellenjavallatai
Abszolút ellenjavallatok
- Testüregi vérzés
- Koponyaűri vérzés (<3 hó)
- Malignus agydaganat
Relatív ellenjavallatok
- Műtét, biopszia, érpunkció, i.m. injekció, gyomor-bélhuzam vérzése (< 10 nap)
- Ischaemiás stroke (< 2 hó)
- Súlyos trauma (<15 nap)
- Idegsebészeti, szemészeti műtét (<15 nap)
- Nem beállítható magas vérnyomás
- Haemorrhagiás diathesis
- Terhesség
- Bakteriális endocarditis
- Haemorrhagiás retinopathia diabetes melitusban
- Ismert malignus alapbetegség
A részleteket illetően az egyes gyógyszerek alkalmazási előiratai a követendők!
rt-PA kezelés esetén a fibrinolysis laboratóriumi ellenőrzése nem szükséges, az UFH kontrollja APTI-vel (1,5-2,0 x megnyúlás) azonban ellenőrzendő.
Urokináz kezelés esetén a TI 2-4x megnyúlása,. aPTI: 1,5-2,.5x megnyúlása kívánatos. A thrombolysis a szokás szerinti tartós antikoaguláns kezeléssel folytatandó.
*Törekedni kell, a korszerű thrombolyticumok (rt-PA, urokináz) alkalmazására, streptokináz, a tartósabb adása során észlelt gyakoribb vérzéses szövődmények miatt lehetőség szerint kerülendő.
Thrombolysis tehát a fenti feltételek maradéktalan teljesülése esetén, vagyis a thrombosisos betegek kis hányadában (!) jön szóba.
Elsősorban szisztémás thrombolysist alkalmazunk. A lysist az adott készítmények alkalmazási előirásának megfelelően kell végezni és LMWH vagy UFH készitménnyel kell folytatni, amit tartós orális antikoagulálás követ.
Lokális, katéteres thrombolysis megfelelő feltételek (beleértve azt is, ha a beavatkozás után a kóros véna ballon angioplasticájára és stentelésére van lehetőség) és tapasztalat mellett, magasra terjedő alsó végtagi (pl. iliofemoralis), < 14 napnál frissebb thrombosis esetén, jó általános állapotú, kis vérzéses kockázatú betegben javasolt (2B). Ha a feltételek bármelyike hiányzik, szisztémás thrombolysis alkalmazandó. A pusztán katéteres thrombolysissel szemben a kombinált (gyógyszeres és mechanikai: a thrombus töredékek egyidejű eltávolítása) részesítendő előnyben, mivel ez utóbbi a beavatkozás idejét csökkenti (2C). A lysist követő antikoagulálás időtartama és intenzitása megegyezik a szisztémás lysis utáni kezeléssel.
Thrombectomia
Rutinszerűen nem ajánlott. Alkalmazása csak válogatott beteganyagban, speciálisan erre az eljárásra felkészült orvoscsoport végezze; személyi, tárgyi feltételei egyébként a lokális thrombolysisnél leírtakhoz hasonlóak. Különbség: a tünetek jelentkezése óta eltelt idő nem lehet hosszabb 3 napnál, enyhébb haemorrhagiás diathesis nem számít abszolút ellenjavallatnak (2B). Ha egyidejűleg a katétervezérelte lokális thrombolysis feltételei is adottak, az utóbbi részesítendő előnyben (1C).
Percutan vénás thrombectomia önmagában nem javasolt (2C). Vena cava filter
Magasra terjedő alsó végtagi és iliocavalis thrombus esetén, ha a nagy vérzésveszély miatt az antikoagulálás kontraindikált (1C) vagy megfelelő antikoagulálás mellett ismételt PE lép fel (2C) v.cava filter behelyezése javasolt. Amennyiben az ellenjavallat (vérzésveszély) megszűnt az antikoagulálást a v. cava inferior szűrővel rendelkező betegekben is el kell indítani (1C). Antikoaguláns kezelés rutinszerű kiegészítéseként nem javasolt (1A). Elsősorban ideiglenes filterek alkalmazása jön szóba.
Otthoni, kórházi kezelés, immobilizáció
A MVT betegek kezelésének indítása a magasra terjedő formákban intézeti keretek között kezelendők, biztosan térd alatti thrombosisok esetén az ambuláns kezelés mérlegelhető. Ha a beteg állapota engedi, törekedni kell a lehető legkorábbi mobilizálásra (1A).
Amennyiben a beteg nem hajlandó a kórházi felvételt elfogadni, ill. kórházba menni, a kezelést - háziorvosának - kell haladéktalanul megkezdenie. A MVT és/vagy PE diagnózisának alátámasztására a megfelelő diagnosztikai protokollt a tartós kezelés indikálása előtt azonban mindenképpen be kell tartani. A választandó készítmény: LMWH, terápiás adagban. Megfontolást képezhet ilyen esetekben valamilyen napi egyszeri beadást igénylő készítmény alkalmazása. Ez esetben is törekedni kell az induláskor, ill. a 4-5. napon a thrombocyta szám meghatározására. Az immobilizáció időtartama a heparin hatás kifejlődése után általában nem szükséges (distalis, térd alatti thrombus esetén néhány óra) magasra terjedő thrombus esetén 1-3 nap, abban az esetben, ha a megfelelő kompressziós kezelés a végtagon biztosított. Törekedni kell az együttműködést elősegítő feltételek biztosítására. Ha a tartós VKA kezelés ellenjavallt, LMWH kezelés folytatandó 3-6 hónapig. Amennyiben a beteg alkalmas a tartós, oralis antikoaguláns kezelésre az egyidejű VKA az első vagy a második napon elindítandó. A továbbiakban az LMWH elhagyása és a kiárólagos oralis kezelésre áttérés, a kezelés ellenőrzése és időtartama nem különbözik az általános elvekben megfogalmazottaktól.
7.2. Másodlagos megelőzés
MVT-t követően az antikoaguláns kezelést legalább 3-6 hónapig folytatni kell. Ezt követően elemezni kell a további antikoagulálás nyújtotta előnyöket (recidíva megelőzése, krónikus vénás elégtelenség mértékének csökkentése) és veszélyeket, hátrányokat (vérzés, fokozott vérzésveszély, rendszeres gyógyszerszedés, laborkontroll stb.) és minden beteg esetében egyéni döntést hozni (1C)!
A másodlagos antikoaguláns profilaxis időtartama
3-6 hónapig elegendő folytatni az antikoagulálást (1A):
Átmeneti, jól azonosítható kockázati tényező váltotta ki, ill. volt a MVT-t megelőző egy hónapon belül, mint pl.
- Nagy kockázati tényezők: műtét, gipszkötés, kórházi felvétel
- Kis kockázati tényezők: ösztrogén tartalmú gyógyszer, terhesség, 8 órát meghaladó ülő utazás, első thrombosis epizód, ill.
- Izolált térd alatti thrombosis esetén, akkor is, a fenti ideig kell folytatni az antikoagulálást, ha idiopathiás volt (2B)
Tartós antikoagulálás szükséges, ha 6 hó elteltével az elemzés során az ismételt VTE veszélye meghaladja a kezelés okozta hátrányokat. Pl.
- magasra terjedő thrombosis (1A)
- a thrombosist kiváltó ok továbbra is fennáll
- súlyos thrombophilia igazolódik
- elégtelen rekanalizáció
- ismételt thrombosis esetén (1A)
Minden esetben mérlegelendő: a vérzésveszély és az, hogy biztosított-e a pontos gyógyszerszedés és rendszeres laboratóriumi ellenőrzés.
Az antikoaguláns kezelés szükségessége időről-időre újraértékelendő. A VKA kezelés elhagyása előtt és azt követően követően 4-6 héttel D-dimer és kontroll duplex-ultrahang (CD) vizsgálat is történjen. Emelkedett D-dimer szint esetén az antikoaguláns kezelés folytatása mérlegelendő.
A másodlagos antikoguláns profilaxis gyógyszerei
A heparin (UFH, LMWH) kezelés speciális szempontjai (ld.7.1.is.)
A heparinok antidotuma a protamin (szulfát vagy klorid): túladagolás, vagy gyors közömbösités szükségessége esetén kell adni: 1 mg protamin injekcióval (i.v., lassan) 100 NE UFH közömbösíthető. UFH esetén a protamin antiheparin hatását laboratóriumilag az APTI rövidülésével ellenőrizhetjük. A LMWH-k neutralizálásához a számított értéknél 30 %-kal több szükséges. A protamin erősen thrombogen, ezért inkább ismételt kisebb adagok alkalmazására törekedjünk. Ha a kórelőzményben protamin tartalmú inzulin vagy halhús iránti túlérzékenység van, beadása előtt kortikoszteroidot és/vagy antihisztamint kell adni.
A VKA kezelés szempontjai
VKA: acenokumarin vagy warfarin valamelyike, amelyet a MVT diagnosztizálásakor, a parenteralis antikoaguláns megkezdésével de legkésőbb másnap kell indítani (1A), természetesen LMWH védelemben. Acenokumarin esetén maximum napi 4 mg-mal; warfarin esetén 5-10 mg-mal, idősebb betegek esetén az alacsonyabb kezdő dózisra törekedjünk A heparin VKA együttadás ideje általában: 4-6 nap. A heparin adását akkor lehet befejezni, amikor a beteg INR értéke elérte két, egymást követő napon a terápiás értéket (INR: 2) (1A). Nagyágat érintő pulmonális embolia, iliofemorális thrombosis eseteiben 7-10 nap vagy több napig tartó LMWH kezelés lehet szükséges.
- Cél INR: 2-3, mindvégig (1A)
- Amennyiben a rendszeres ellenőrzés nehézségbe ütközik, alkalmazzunk tartósabban LMWH-t vagy inkább csökkenteni kell a kezelés intenzitását (INR: 1,5-1,9), semmint elhagyni azt (1A)
- Nem javasolt nagyobb intenzitású (INR: 3,1-4,0) kezelésre.
Az oralis antikoaguláns kumarin kezelés rendszeres laboratóriumi ellenőrzése szükséges a kezelés első hathetében két- később, stabil INR esetén négyhetente. A gyakori gyógyszer kölcsönhatások miatt elengedhetetlenül fontos, hogy bármilyen új gyógyszer szedésének megkezdését vagy rendszeresen szedett gyógyszer elhagyását követően néhány napon belüli ellenőrzés és a kumarin adagjának szükség szerinti módosítása történjen. Helytelen és megengedhetetlen álláspont, hogy alvadásgátló kezelés alatt bizonyos gyógyszerek (pl. fájdalomcsillapítók, antibiotikumok) “nem írhatók fel." Az előzőekben vázolt óvatosság és fokozott ellenőrzés mellett - az egyébként indokolt - készítmény adható. Törekedni kell arra, hogy az INR értéke a vérvétel napján elérhető legyen. A kezelés biztonságosságát növeli az is, ha a beteg sürgős elérhetősége (pl. telefonszám) az ambuláns lapon rögzítésre kerül. Az esetlegesen szükségessé váló adagmódosítás miatt a gyógyszert célszerű az esti órákban bevenni.
A VKA hatását kizárólag INR-ben szabad megadni! A betegek figyelmét a vérzéses szövődményeknek a laikus számára nem nyilvánvaló jeleire (ld. 6.22. is) fel kell hívni. 80 A háziorvosok az orális antikoagulálást indikáló intézettel történő előzetes konzultáció nélkül a kumarin kezelést csak életveszélyes helyzetben függesszék fel.
A nagyon ritka acenokumarin vagy warfarin-allergia esetén megkísérelhető másik kumarin készítmény adása. Kumarin-rezisztencia (ha a kívánt INR napi 12 mg acenokumarinnal, illetve 20 mg warfarinnal sem érhető el a kívánt INR) vagy kumarin túlérzékenység (0,5 mg/nap alatti igény) esetén javasolt a genetikai háttér vizsgálata. 72 Ha az antikoagulálás indokolt, alternatív kezelés jön szóba: LMWH, phenindion esetleg rivaroxaban vagy dabigatran etexilat indikáción túli alkalmazása.
Acenokumarinról warfarinra váltás
- Átlagos súlyosságú VTE-ben: a kumarin elhagyásának napján warfarinra térés, INR folyamatos követése.
- Súlyos VTE-ban: a kumarin elhagyása, másnaptól LMWH + warfarin együttes adása, INR ellenőrzés 3-5. napon.
Táplálkozás: az oralis antikoaguláns (kumarin) kezelés hatékonysága függ a táplálékkal bevitt K vitamin mennyiségétől is. K-vitamint jelentős mennyiségben zöldségfélék, gyümölcsök (spenót, brokkoli, káposzta, karfiol, kelbimbó, saláta, málna, eper, szójabab, stb.), valamint májból és tojásból készült ételek tartalmaznak. Emiatt a beállítás és az ellenőrzés során figyelembe kell venni a beteg táplálkozási szokásait. Az utóbbi időben a sokak által, orvosi felügyelet, ill. az orvos tudta nélkül szedett természetgyógyászati, vitamin stb. készítmények, a hirtelen étkezési szokásváltások (pl. utazás, fogyókúra, "tisztítókúra" stb.) ugyancsak interferálhatnak a kezeléssel, amire a beteg figyelmét fel kell hívni.
Teendők az oralis antikoagulánsok (acenokumarin, warfarin) túladagolásakor:
1. Ha az INR therápiás szint feletti, de <5,0, vérzés nincs: elég az adag átmeneti csökkentése.
2. Ha az INR 5,0-9,0 között van és nincs vérzés, akkor elég egy két napig kihagyni + 2 mg K vitamin inj. per os adása. Gyakori (napi egy-két) INR kontroll javasolt. Sürgős műtét előtt PCC-t (25-50 NE/kg) vagy ha az nem elérhető, FFP-t kell adni.
3. Ha súlyos vérzés van, akár terápiás szintű antikoagulálás (INR:2-3) esetén a kumarin azonnali elhagyása mellett PCC (25-50 NE/kg), ha nem elérhető, FFP adandó. Hatástalanságuk esetén rFVIIa (80-90 ug/tskg egyszeri dózis) jöhet szóba.
4. Életet veszélyeztető vérzés esetén a VKA azonnal elhagyandó, rFVIIa (80-90 ug/tskg egyszeri dózis), esetleg PCC (INR-től, egyedi megfontolástól függően: (25-50 NE/kg) adandó). Adásuk minden esetben kiegészítendő 10 mg iv K-vitaminnal (szükség esetén 12 óránként ismételve).
5. Ha a kumarin kezelés további folytatására van szükség, a K vitamin hatás elmúlásáig (5-7 napig) terápiás adagú heparin kezelés javasolt, ezután lehet csak a kumarin kezelést megkezdeni további heparin védelemben.
Ha terápiás (2,0-3,0) INR mellett lép fel vérzés: keresnünk kell annak helyi okát. Célszerű a beteget minden esetben szoros (lehetőleg intézeti) megfigyelésben részesíteni.
7.3. A pulmonalis embolia (PE) akut szakaszának kezelése
A kezelés 2,37,63,64,76 hasonló a MVT-éhoz, a halálozás nagyobb veszélye miatt azonban annál intenzívebb és rendszerint tartósabb. Ismételt MVT-hoz háromszor gyakrabban társul PE, mint az első alkalommal fellépőhöz.
A PE gyógyszeres kezelése
A parenteralis antikoagulálást a PE igazolódása (1A) vagy alapos gyanúja (1C) esetén azonnal el kell kezdeni (terápiás dózisú LMWH sc vagy UFH iv bolus). Thrombolysis nagytömegű "masszív" (hemodinamikai instabilitást előidéző) PE-ban kötelező. Törekedni kell a lysist t-PA-val elvégezni (100 mg/2 óra infúzióban), t-PA hiányában 2.000 vagy 4.4000 NE/tskg urokináz adandó 10-20 perc alatt iv. A fenntartó adag 2.000 NE/tskg/óra, 24 órán át, egyidejű heparin adás mellett vagy 4.400 NE/tskg 12 óra alatt, heparin nélkül. A részleteket illetően utalunk az egyes gyógyszerek alkalmazási előirataira! Csak az előbbiek hiányában adható 2x1,5 millió NE/2 óra streptokinase, infúzióban. A thrombolysis terápiás dózisú heparinnal (LMWH sc vagy UFH folyamatos infúzió) folytatandó. LMWH esetén a következő az előző LMWH injekciótól számítva 12 h múlva, UFH estén a thrombolytikus infúzió után 2 órával kezdjük. Amennyiben thrombolysisre nem kerül sor az antikoagulálás a MVT fejezetben leírtak szerint folytatandó.
A szóbajövő antikoagulánsok és módszerek (LMWH sc, UFH sc, iv, fondaparinux sc) mindegyike hatásos (1A), azonban elsősorban sc LMWH választandó.
Katéteres (extrakció vagy fragmentálás), sebészi embolectomia
Indokolt minden olyan, 10 napnál nem idősebb nagy tömegű (masszív) pulmonalis embolia esetén, ahol:
- a szisztémás lysis alkalmazása bármilyen oknál fogva ellenjavallt;
- a szisztémás lysis eredménytelen;
- a pulmonális törzseket kitöltő masszív pulmonalis embolia esetén, mely keringés összeomlást (reanimatio, respirator therápia) eredményezett, és cardiorespiratoricus instabilitást tart fent;
- a jobb szívfélben egyidejűleg thrombus mutatható ki;
- valamint, ha a pulmonalis embolectomiában jártas szívsebész munkacsoport elérhető. V. cava inferior filter
Megegyezik a MVT kapcsán írtakkal.
7.4. A PE kezelésének folytatása, másodlagos megelőzés
6 hónapig elegendő folytatni az antikoagulálást (1A), ha
- átmeneti, jól azonosítható kockázati tényező váltotta ki.
Ismert ok nélkül kialakult PE esetén 6. hónap elteltével történjen kockázat:előny felmérés (1C), melyet, ha a tartós kezelés mellett döntünk időszakonként ismételten el kell végezni (1C).
Tartós, antikoagulálás szükséges, ha 6 hó elteltével az elemzés során az ismételt PE veszélye meghaladja a kezelés okozta hátrányokat, mint például:
- idiopathiás PE és nincs vérzésveszély és biztosított a pontos gyógyszerszedés és laboratóriumi ellenőrzés (1A)
- második vagy többedik idiopathiás PE (1A) A tartós antikoguláns kezelés eszközei
- Azonos a MVT-nál leírtakkal.
Kitüntetett figyelmet kell fordítani arra, hogy az antikoaguláns megelőzésre/kezelésre különböző készítmények állnak rendelkezésre, amelyek egymást nem egy-az egyben helyettesítik. A jelenleg használt gyakoribb antithrombotikumok fontosabb farmakokinetikai/farmakodinámiás adatait a 11. táblázatban tüntettük fel:
11. táblázat. Az egyes antithrombotikumok hatásának kezdeteés a teljes hatás eléréséhez szükséges idő
 Hatóanyag Féléletidő
T1/2
A csúcs plazma koncentráció eléréshez szükséges idő (Tmax) A hatás eléréséig szükséges idő Eliminációs féléletidő vagy
*hatástartam
 Hydroxikumarin
(warfarin)
 

20-60 óra

 

2-4 óra

2-7 nap

 

18-70 óra

 Acenokumarin 

8- 11 óra

 

1,2 óra

2-3 nap

 

8-11 óra

Phenprocoumon

140-160 óra

48-72 óra

3-4 nap

4-6 nap

Rivaroxaban

4,5 óra (iv.)

2-4 óra

2-4 óra

7-11 óra

Dabigatran

8-17 óra

0,5-2 óra

2-4 óra

12-17 óra

LMWH

3 - 5 óra

3-5 óra

3-5 óra

4 óra

UFH

90-120 perc

4 óra (sc.)

20-30 perc (sc.)

1-2 óra

*Aszpirin
(rágótabletta)
 

2-12 óra

 

2 óra

 

20 perc

A gátlás 8-10 napig tart
 *Clopidogrel
(75 mg)
Aktív metabolitAktív metabolitAz 1.naptól jelentős gátlás, a 3-7 naptól egyensúlyi állapot A gátlás visszaállása az alapértékre: 5 nap
* Antithrombocyta készítmények
8. Krónikus vénás elégtelenség (CVI) és a poszthrombotikus szindróma (PTS)
Oka az alsó végtag vénás keringésének működési zavara, lényege a vénás nyomás tartós emelkedése, amit leggyakrabban MVT-t követő billentyűelégtelenség okoz, a vénás visszafolyás obstrukciójával, vagy anélkül. A kórkép létrejöttében azonban esetenként nyirokelfolyási akadály, vagy az izompumpa elégtelen működése is szerepet játszik. A billentyűelégtelenség és reflux talaján létrejött elsődleges varicositas, valamint az elzáródás (MVT) talaján létrejött szekunder varicositas, végeredményben ugyanolyan tünetegyütteshez vezet: az alsó végtagon oedéma, elsősorban a boka környékén bőrelváltozások, végső soron nehezen gyógyuló lábszárfekély keletkezik.
Kóroktani szempontból epifascialis-subfascialis-, és a perforáns vénák elégtelensége miatt létrejött transfascialis CVI különböztethető meg. A gyakorlatban a három forma keveredik. Subfascialis CVI-t okozhat még a MVT-n kívül a mélyvénák tumoros elzáródása, fejlődési hiánya, A-V fistula. A posztthrombotikus szindróma tehát a subfascialis CVI egyik formája.
A kórképet a CEAP (klinikum-etiológia-anatómia-patofiziológia) rendszer betük és számok segítségével, klinikai, etiológiai, anatómiai és patofiziológiai szempontból pontosan körülhatárolja. A rendszer legfontosabb eleme a klinikai (C) osztályozás.
A konzervatív terápia alapja a vénás torna valamint a kompressziós kezelés rugalmas pólyával, vagy az oedema megszünte után elasztikus harisnyával, a CVI minden formájában, önmagában, vagy más kezelési módszerrel kombinálva (1A). A venoaktív, phlebotrop gyógyszerek támogatják a kezelést (CEAP C2 stádiumtól javasoltak).
A lokálisan alkalmazott kenőcsök csökkentik a fájdalmat, a gyulladást, a sérülékeny bőrön át azonban könnyen jön létre kontakt szenzibilizáció.
Az ulcus cruris kezelésében törekedni kell a kiváltó ok megszűntetésére, majd a kompressziós kezelés az elsődleges, a helyi kezelés csak adjuváns. Alapvető a fekély feltisztítása, a nekrotikus elemek, a lepedék eltávolítása, majd a seb tisztántartása, ezt követően pedig a sarjadzás és hámosodás elősegítése a korszerű nedves sebkezelés alapján.
A felületes vénás rendszerben kialakult nagy, kanyargós vénákat a megfelelő indikációval végzett korszerű visszérműtétekkeltávolítjuk el. A mélyvénákon végzett műtétek érsebészeti feladatot jelentenek. A perforáns elégtelenség akár endoszkópos beavatkozással is megszüntethető.
Szklerotizációra elsősorban a teleangiectasiák, reticularis vénák, mellékágak és a műtét után kiújuló kis varixok alkalmasak.
A posztthrombotikus szindróma (PTS) megelőzése 19, 69
- MVT esetén kompressziós rugalmas harisnya; GCS (boka körüli nyomás: 30-40 Hgmm) viselése indokolt, lehetőleg azonnal megindítva és legalább két évig folytatva, ill. amennyiben posztthrombotikus tünetek vannak meghatározatlan ideig - amennyiben a szakszerű alkalmazás biztosított (1A).
- A PTS kialakulása jelentős mértékben függ attól, hogy az antikoagulálás ideje alatt az INR mennyi ideig és hányszor volt a terápiás tartomány alatt. Ezért is kell törekedni a pontos gyógyszerelésre és a megfelelő INR tartomány folyamatos biztosítására.
A posztthrombotikus szindróma kezelése
- Lábszárfekély nélkül
Súlyos vizenyő esetén intermittáló pneumatikus kompresszió ismételt alkalmazása (2B)
Enyhébb vizenyő: rugalmas kompressziós harisnya; GCS (2C)
- Lábszárfekéllyel
A sebellátáson és kompresszión túl, intermittáló pneumatikus kompresszió; IPC (2B)
Tartós, terápiarezisztens fekélyek esetén tisztított, mikronizált flavonoid po vagy suledoxid im, majd po adásával egészítendők ki az előzőek
Nem ajánlott nagynyomású oxigén terápia
- Felső végtagi posztthrombotikus szindróma
Tartós fájdalom és duzzanat esetén rugalmas pólya, ill. a karra is felhúzható kesztyű használata ajánlott
9. Thrombophlebitis superficialis kezelése
Konzervatív kezelés
- A bőralatti vénák trauma, infekció következtében létrejött, thrombus-képződéssel járó gyulladása elsősorban az alsó végtagon alakul ki. A folyamat a junkciókon, vagy a perforáns vénákon át a mély vénákra terjedhet, így fennállhat az embólia veszélye, ezért ilyen esetekben angiológiai vagy érsebészeti szakvizsgálat javasolt. Ezen esetekben, ill. a v. saphenofemoralistól távol levő, kis szakaszt érintő gyulladás esetén antikoaguláns kezelésre nincs szükség (1C). A beteget kompressziós kezeléssel mobilizálni kell, a fektetés hiba, hospitalizáció sem szükséges. NSAID készítmények adhatók, a phlebotróp gyógyszerek (diosmin-, hesperidin-, procianid-l, rutosid-tartalmú és a Ca-dobesilát) hatékonysága nehezen bizonyítható, bár adhatók. Helyileg gyulladáscsökkentő kenőcsök, száraz hűtés alkalmazható. Antibiotikum adása csak szeptikus esetben indokolt.
- Elsőként minden esetben a gyógyszeres kezelés választandó a sebészivel szemben (1B), súlyos esetekben mindig történjen érsebészeti konzilium.
- Spontán kialakuló felületes phlebitisekben LMWH 4 hétig adva, nagy kockázatnak megfelelő profilaktikus adagban (2B) megfontolandó.
- Mindig figyelni kell arra is, hogy a perforáns vénákat nem érinti-e a felületes thrombophlebitis, mert az MVT-hez vezethet. Ez esetben a teendők megegyeznek a MVT kezelésével.
Sebészi kezelés
- Ha az ascendáló folyamat a v. saphena magna vagy parva beömlését megközelíti crossectomiát kell végezni. (Ez a törzsvéna magas lekötését és átvágását jelenti, közvetlenül a junkciónál, valamennyi oldalág megszakításával együtt.) Rizikófaktor egyidejű fennállása esetén LMWH adása indokolt, profilaktikus adagban, 7-10 napig.
- Varicophlebitis esetén, ha tömeges thrombus alakult ki, a feszülő fájdalmat azonnal enyhíti az ambulanter végzett incisio és a thrombus exprimálása.
Infuziók okozta thrombophlebitis
A kar-, vagy centrális vénákba vezetett kanülök, katéterek okozta thrombophlebitis esetén a kanült el kell távolítani és bakteriológiai tenyésztésre küldeni.
Kezelése: oralis vagy helyileg alkalmazott nem-steroid gyulladásgátló; NSAID vagy heparin gél a tünetek szűntéig vagy 2 hétig (mind 2B). Antikoaguláns kezelés nem szükséges (1C).
Migráló thrombophlebitist elsősorban malignus betegség, Buerger kór, fogamzásgátló tabletták okozhatnak: az alapbetegség tisztázása és megfelelő kezelése szükséges.
10. Kisér thrombosisok (DIC, TTP/HUS)
10.1. Disszeminált intravasalis thrombosis (DIC)
A mintegy 40-50 féle betegségben kialakuló DIC-et szindrómának tekinthetjük, melynek meghatározója a véralvadási rendszer aktivált állapota. 45 Az alapbetegségekben (nőgyógyászati: magzatvíz embólia, halott magzat szindróma, malignoma, trauma, kígyómarás, stb.) az alvadás aktivációjának folyamatos triggere a monocytákból, (sub)endothelialis elemekből származó és a perifériás keringésben megjelenő szöveti faktor és a különböző citokinek. A különböző eredetű mechanizmusok közös végeredménye a disszeminált thrombusképződés, mely az érpálya disszeminált thromboemboliás elzáródásaihoz és következményes szöveti elhaláshoz vezet. Az alvadás során az aktiválódott XIII-as faktor kovalens kötésekkel keresztbe köti a fibrint, ami nagy molekulatömegű keresztkötött fibrin polimereket eredményez. Az alvadással párhuzamosan aktiválódott szekunder fibrinolízis lebontja a fibrint. A fibrinolízis végterméke - több egyéb fibrin hasadási termék mellett - a keresztkötött D-dimer. A folyamatos alvadásaktiváció során az alvadási faktorok felhasználódnak, ami vérzékenységhez vezet. A DIC jellege és prognózisa alapvetően a kiváltó alapfolyamattól függ. Az akut és krónikus DIC előfordulását a 12.táblázatban foglaltuk össze.
12. táblázat Az akut és a krónikus DIC előfordulása
Akut DICOrvosi területKrónikus DIC
Sepsis/fertőzések
(G-, G+ baktérium; vírus: arbo-, varicella, rickettsia. HIV stb.; parazita: pl. malaria; gomba: C. albicans, histoplasmosis), kígyómarás, inkompatibilis transfusio, akut promyelocytás leukaemia
Belgyógyászat Tumorok, -metastasissal, májcirrhosis, allergia, vasculitis, ARDS, haemangioma
Polytrauma, agysérülés, extracorporalis keringés, égés, zsírembolia, shuntök, sepsis, transfusio, idegen felületekSebészetSzervátültetés, aorta aneurysma, értumorok
Placenta praevia, magzatvíz embolia, septicus abortus, toxaemia, sepsis, transfusio, halott magzat szindrómaSzülészet/nőgyógyászat HELLP, halott magzat szindróma, túlhordás
A DIC diagnózisa
Önmagában egyetlen laboratóriumi teszt sem diagnosztikus értékű, ezért egy tesztcsoport, ún. DIC panel együttes értékelése szükséges. A DIC panel az alábbi teszteket tartalmazza: Protrombin idő, aktivált parciális tromboplasztin idő, trombin idő, fibrin monomer teszt (FM-teszt), fibrinogén/fibrin degradációs produktumok kimutatása (FDP-teszt, D-dimer teszt), thrombocyta szám. A panel esetleg kiegészíthető fragmentocyta keresésével a vérkenetben illetve antitrombin meghatározással. A DIC folyamata gyors dinamikával változik, ezért az egy időpillanatban végzett laboratóriumi vizsgálatoknak önállóan alig van diagnosztikai értéke, a diagnózishoz az időben egymást követő változások iránya és mértéke adhat eligazítást.
A DIC kezelése
A DIC kezelése hármas célt hordoz magában: 1/ az alapbetegség kezelése, 2/ a microthrombusok további keletkezésének megakadályozása, 3/ súlyos vérzés esetén a haemostasis elhasználódott tényezőinek pótlása.
Emellett a DIC típusa (akut, krónikus, szeptikus, nőgyógyászati-fibrinolytikus, akut promyelocytás leukaemia stb.) és klinikai megjelenése (VTE, akut életveszélyes vérzés, mikrocirculációs zavar, progressziv artériás thrombosis stb.) speciális kiegészitő kezeléseket igényel. Ennek hangsúlyozása azért is fontos, mert vannak esetek, amikor az oki kezelés hosszú folyamat vagy hatékonyan nem megoldható.
Krónikus DIC thromboemboliával
Döntően VTE, ritkán csak MVT. Az esetek többsége paraneoplasiás. Teendő: terápiás szintű antikoagulálás, majd másodlagos profilaxis (figyelembevéve az onkológiai résznél leirtakat is).
Akut DIC jelentős vagy életveszélyes vérzéssel.
Azonnal alvadási faktor és thrombocyta pótlás szükséges.
A thrombocyta pótlás indikációi:
- jelentős vérzés és a thrombocytaszám <50 G/l
- nincs jelentős vérzés, de a thrombocytaszám <10 G/l, lázas betegben <20 G/l)
A faktorpótlás indikációi és módjai
- 15 ml/tskg FFP, valószinüleg a legelőnyösebb
- prothrombin komplex koncentrátum (PCC) akkor indokolt csak, ha az FFP nagy volumenét az adott beteg nem tudná elviselni, illetve ha a vérzés olyan súlyos, hogy az FFP infúzió beadási ideje nem várható ki. A PCC hátránya, hogy több faktor (pl.FV) nincs benne, illetve - anekdotikus adatok - alapján esetleg rontja a DIC alapfolyamatát. Szükség lehet fibrinogen koncentrátumra is. (Jó hatásúa nálunk már el nem érhető kryoprecipitatum is).
- rendkivül súlyos, percek alatt elvérzéssel vagy súlyos agykárosodással járó faktor és thrombocytahiányos vérzésnél a rFVIIa (90 g/tskg) bolus hatékony lehet, de ez csak tapasztalati értékü indikáció, nem evidencia.
- Fibrinolysis gátlás
Az antifibrinolyticumok adásának csak akkor van létjogosultsága, ha teljes vér lysis idővel meghatározva a hyperfibrinolysis egyértelműen igazolódik a nagyfokú vérzés hátterében. Ilyen helyzetek a klinikumban többnyire prostata carcinoma, akut promyelocytás leukaemia esetén fordulhatnak elő. Választandó készítmény lehet a tranexamsav. Az EACA (epsilon-amino-capronsav) nem ajánlott, mivel ia fibrinolysist rreverzibilisen gátolja és a glomerularis erekben a thrombusok fixálása veseelégtelenséghez vezetett. Fibrinolysis gátlóknál a kisdózisú heparin együttadása megkerülhetetlen.
Felvetődik, vajon a faktor/thrombocytapótlás rontja-e a DIC alapfolyamatát, mintegy alapanyagokat szolgáltatva a további progressziv mikrocirculatiót érintő thrombusképződéshez?
Nincs evidencia szintű adat. Azokban a DIC-ekben, ahol a szervátáramlás már nem jó (ezt jól jelzi a pulzoxymeteres rossz oxigen telítettség) mégis érdemes - kivéve a nagyon súlyos, elvérzéssel fenyegető eseteket - nagyon kis adag heparin (pl. UFH 2-4 E/tskg/óra) adása a faktorpótlással ideje alatt. Antithrombin (AT) és protein C (PC) pótlás - mivel enyhe vérzést maguk is okozhatnak - vérzés idején ellenjavallt.
Halott magzat okozta DIC
Ez esetben heparin adás (7E /tskg/óra vagy több) indokolt, ha halott magzat megszülesztése néhány órán belül elkezdhető.
DIC súlyos, nagyobb arteriákat is érintő progressziv thrombosissal, gangraenával, valamint purpura fulminans Ezekben az esetekben terápiás dózisú heparin (döntően UFH 1,5-2x aPTI megnyúlásig, de esetenként LMWH is; főként ha mód van az anti-Xa mérésére). PC készitmény adása is indokolt, nemcsak veleszületett PC-hiányos betegben. Jó megoldás a szintetikus APC (drotrecogin alfa) adása, a komplex kezelésnek lehet esélye a végtag-mentésben. Valószínűleg az AT adás is kedvező (ha nem PC-hiány áll a háttérben).
Súlyos sepsis DIC-kel
A standard kezelés mellé (24 ug/kg APC) javíthatja a túlélést. A készitmény maga is gyenge antikoaguláns, ezért vérzéssel járó esetben, ill. súlyos thrombocytopenia esetén (az alkalmazási előírás szerint ennek értéke < 30 G/l) nem, vagy különleges elővigyázatossággal adható. A készítmény endothel apoptosist megelőző hatása révén evidencia-szinten javitja az ilyen esetek túlélését (kb. 8%). Heparinnal óvatosan együtt adható, de figyelembe kell venni a monitorozásnál, hogy maga is kisebb aPTI megnyúlást okoz. Az APC gyorsan lebomlik, invaziv beavatkozás előtt 30 perccel elegendő adását felfüggeszteni.
Az AT klinikai tapasztalat alapján ugyancsak hatékony lehet, de tanulmányban nem bizonyult annak, főleg nem heparin nélkül.
A kezelés eredményességet a szöveti perfusio (pulzoxymeter) is jelezheti.
Akut promyelocytás leukaemia
Nagyon súlyos vérzés, akut DIC, nem megfelelő kezelés (pl. előkészítése nélkül, prompt inditott kemoterápia) mellett elvérezhetnek a betegek. Oka a promyelocytákban felhalmozott nagymennyiségü thrombin- és plasmin-szerű anyag. A kemoterápia során bekövetkező gyors sejtszétesés mellett általában fatalis vérzések lépnek fel. A mai kezelés all-trans-retinolsav, hatására a sejtek órák alatt differenciálódnak, lebontják a haemostasist módosító faktoraikat. A DIC további beavatkozás nélkül gyorsan javul, s a kemoterápia ezután gond nélkül és hatékonyan elkezdhető (l. onkohaematologia részt is).
A plasma-apheresis hatékonysága DIC-ben nem bizonyitható, akut DIC-ben, mivel a beavatkozás súlyos vérzést okozhat, alkalmazását kerülni kell.
10.2. Thrombotikus thrombocytopeniás purpura (TTP) és haemolytikus uraemiás szindróma (HUS)
Kezelés nélkül életveszélyes állapotok, amelyek lényege a kiserekben thrombocyta-dús thrombusoknaka véralvadás általános aktiválódásától független képződése, valamint következményes szervi károsodás, thrombocytopenia, haemolysis. Ha a központi idegrendszeri tünetek dominálnak, TTP-nek (ez esetben az ADAMTS13 hiánya áll), ha az oliguriás veseelégtelenség, HUS-nak nevezzük. Az utóbbinak, amely szemben az előbbivel elsősorban a gyermekek betegsége, ugyancsak két formáját különítjük el, aszerint, hogy hasmenéssel (diarrhoea-val): (D+HUS) vagy anélkül: (D-HUS) jár-e. Felnőttkori HUS hátterében leggyakrabban terhesség, bizonyos gyógyszerek (oralis antikoncipiensek, cyclosporin, tacrolimus, ticlopidin, clopidogrel, mitomycin) szedése, APS (primer vagy SLE-hez társuló), malignus hypertensio, scleroderma áll.
A legújabb, pathogenetikai alapú osztályozás két csoportot különít el. 62 Ismert az etiológiája a) a fertőzéses eredetű (shiga- és verotoxint termelő Escherichia coli O157H7, Shigella dysentriae 1-es típus, Citrobacter valamint neuraminidáz aktivitású Streptococcus pneumoniae) b) a komplement szabályozás (genetikai vagy szerzett) meghibásodása folytán fellépő, c) a von Willebrand fehérjét (vWF) hasító ADAMTS13 genetikai hiánya vagy szerzett zavara (pl. autoantitest vagy gyógyszer indukált, ticlopidin, clopidogrel) miatt kialakuló formának. Ismeretlen kóroktanú a HIV fertőzéshez, malignus betegségekhez, ionizáló sugárzáshoz, terhességhez, egyéb gyógyszerekhez (pl. oralis fogamzásgátlók), szisztémás lupus erythematosuhoz stb. társuló TTP/HUS.
A diagnózist a kórelőzmény, a klinikai tünetek (tudatzavar, láz, sárgaság, veseelégtelenség, purpura) a thrombocytopenia, a fragmentocyták, az emelkedett serum LDH és a thrombocytopenia, nem emelkedett D-dimer szint, mikrocytás haemolysis egyéb okainak kizárása biztosítja.
Kezelés
Kezelésben alapvető az esetleges oki tényező megszüntetése, pl. gyógyszer elhagyása, terhesség befejezése, malignus hypertonia kezelése.
TTP-ben bizonyítottan hatásos a plasma-apheresis (40 ml/tskg), FFP adásával. A kezelést naponta, a thrombocytopenia/haemolysis megszünéséig kell végezni. Ameddig az apheresis feltételei nem biztosítottak 30 ml/tskg adagban friss fagyasztott plasma (FFP) adandó. Corticosteroid (1 mg/tskg, napi kétszerre osztva, a tünetek megszűnte után 1-2 héttel fokozatosan csökkentve), az első adagot az apheresis előtt adva. Esetenként nagy dózisú (200 mg/tskg) prednison plasma terápia hiányában is hatásosnak bizonyult. A thrombocyta szám 100 G/l felé kerülése után ASA vagy dipyridamol adható a relapszus megelőzésére, hatásuk azonban nem bizonyított.
HUS enyhébb eseteiben elegendő lehet a szupportív kezelés (hypokalaemia, folyadék háztartás rendezése). A gyermekkori D+HUS speciális kezelés nélkül is az esetek >90%-ában gyógyul, a súlyosabb esetekben azonban itt is indokolt a plasma-apheresis. Nephrológiai indikációk (hyperhidráció, hyperkalaemia, perzisztáló oligo-anuria stb) alapján sürgősségi dialysis elkezdése szükséges. Antibiotikum, illetve szulfonamidok adása csak Shigella fertőzés esetén hatásos, E.coli O157:H7 infekcióban nem javallt (a verotoxin termelését fokozhatja). HUS esetén a steroid kezelés haszna nem igazolt, sőt malignus hypertoniában, sclerodermában bizonyítottan hátrányos. A megelőzés fontos eszközei: személyi hygiéne, 10 évnél fiatalabb gyermekekben, diarrhoea esetén kerülni kell a fölöslegesen, túlzott óvatosságból adott antibiotikumokat (trimethoprim-sulfamethoxazol vagy beta-lactam kezelést követően egy felmérés szerint a HUS előfordulása 17x-esére nőtt, az antibiotikumokkal nem kezelt csoporthoz viszonyítva).
Terápia rezisztens vagy visszaeső esetekben splenectomia, illetve vincristin (1 mg/m2, maximum 2 mg) adása kísérelhető meg. Fontos szerepe van a szupportív kezelésnek (görcsoldók, vérnyomáscsökkentők, thrombocyta-mentes vörösvérsejt pótlás) is. Amennyiben gátló antitestes TTP igazolható anti-CD20 antitest, nagy dózisú immunglobulin (HIVIG) adása kísérelhető meg, ezek azonban anekdótikus közléseken alapulnak.
Ellenjavallt: thrombocyta koncentrátum, desmopressin (DDAVP), clopidogrel vagy ticlopidin adása.
11. Antithrombotikus (antikoaguláns és/vagy antithrombocyta) kezelés alatti invazív beavatkozás, műtét
A műtétre/invazív (pl. endoszkópos) beavatkozásra kerülő betegek egyre nagyobb hányada részesül valamilyen, többnyire belgyógyászati, kardiológiai indok alapján antikoaguláns és/vagy antithrombocyta kezelésben. A beavatkozás lehet sürgős és elektív.
Az alábbi lehetőségek közül választhatunk:
1. halasztjuk a beavatkozást, közben csökkentjük vagy átmenetileg el is hagyjuk a véralvadásgátló adását.
2. a beavatkozást azonnal el kell végezni, ekkor felfüggesztjük az alvadásgátló hatását (pl. friss fagyasztott plasmával, protaminnal, thrombocyta suspensioval)
3. amennyiben a véralvadásgátló kihagyásának abszolút ellenjavallata van (pl. mechanikai műbillentyű esetén), olyan antikoagulánssal (heparinok) hidaljuk át az időszakor, amelynek hatását gyorsabban és biztosabban tudjuk módosítani, adott esetben felfüggeszteni.
Nagy felmérések alapján egy antikoagulált betegben, az alvadásgátló teljes és hirtelen elhagyásakor (pl. műtét idejére) a végzetes thromboembolia valószínűsége harmincszorosa az antikoagulált beteg hasonló súlyosságú vérzéses szövődményének, hiszen egy nagy műtét önmagában mintegy százszoros thrombosis kockázatot jelent. A tartósan antikoagulált betegekben az antikoaguláns átmeneti csökkentése vagy elhagyása kapcsán fellépő thromboembolia kockázatot a 13. táblázat, az egyes műtétek vérzéses rizikóját a 14. táblázat foglalja össze. 12, 13, 18, 60, .
13. táblázat. A perioperatív artériás és vénás thromboembolia kockázati csoportjai, antikoaguláns kezelés alatt álló betegekben, az indikációk alapján
 KockázatVKA kezelés indoka
Mechanikai műbillentyű*Pitvari fibrillációVTE
 NagyBármilyen mitrális műbillentyű; régebbi típusú aorta műbillentyű;
6 hónapon belüli stroke vagy
TIA
 CHADS2 score:5- 6;
3 hónapon belüli stroke vagy
TIA;
Rheumás billentyűhiba

3 hónapon belüli VTE; Súlyos vagy többszörös thrombophilia;

 Közepes Kettős (bileaflet) aorta műbillentyű + AF, vagy megelőző stroke vagy (TIA)
vagy hypertensio vagy diabetes vagy szívelégtelenség vagy >
75 év
 CHADS2 score: 3-4

3-12 hónappal korábbi VTE Nem súlyos thrombophilia Recidív VTE
Aktív malignus folyamat (6 hónapon belül oki vagy palliatív kezelés)

KisKettős (bileaflet) aorta műbillentyű AF vagy egyéb, stroke-ra hajlamosító tényező nélkülCHADS2 score0-2 (kórelőzményben nincs stroke vagy transitorikus ischaemiás attack)Egyszeri VTE > 12 hó; egyéb kockázati tényező nélkül
14. táblázat. Fokozott vérzési kockázatú műtétek
Az átlagosnál nagyobb vérzés várható
A sebészeti szakág szerintA beavatkozás/műtét neme szerint
 Kardiológia/érsebészetcoronaria bypass, billentyű protézis, aorta aneurysma műtét, perifériás artériás bypass, minden nagyobb érműtét
IdegsebészetKoponya- és gerincműtétek
OrthopaediaCsípő és térd protézis
Onkológiai sebészetMinden nagy műtét
Plasztikai sebészetRekonstrukciós műtétek
UrológiaHólyag és prostata műtétek
Az átlagosnál nagyobb vérzés várható
A sebészeti szakág szerintA beavatkozás/műtét neme szerint
Kis vérzés, halálos vagy súlyos következménnyel
IdegsebészetMinden, központi idegrendszert érintő műtét
Fül-orr-gégészetBelső fül műtétei
SzemészetBulbus-megnyitó műtétek
A posztoperatív időszakban időszakban fokozott vérzésveszéllyel járó beavatkozások
Nephrologia, urologiaVese-, prostata biopszia
 KardiológiaPacemaker implantatio
*Coronaria stent
* Részletesen ld. a Kardiológiai fejezetben.
Endoszkópos beavatkozások 78.
Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb gyakorisággal kerül sor endoszkópos beavatkozásokra tartósan antikoagulált betegekben.
Az diagnosztikai céllal végzett endoszkópos beavatkozások vérzési kockázata - megtartott haemostasis és 50 G/l feletti thrombocyta szám esetén általában csekély. Így pl. a gyomor-bél rendszer endoszkópos biopsziái, enteroszkópia során 0,01-0,03 %, endoszkópos sphincterotomia (EST) nélküli endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia (ERCP) és diagnosztikus endoszkópos ultrahang kapcsán sem több 0,5-0,9 %-nál, ha azonban finomtű biopszia (FNA) is történik már 1,3 %-ban kell vérzéssel számolni.
A terápiás endoszkópos beavatkozások közül az EST nélküli epeút/hasnyálmirigy vezeték stentelés kockázata 1 % alatti, amely EST végzésekor 5,3 % is lehet. A gyomor polypok eltávolításakor 0,8-7,2 %-ban, colonoscopos polypectomia kapcsán pedig 0,3-3,4 %-ban várható klinikailag figyelemreméltó vérzés; nagyobb (2 cm) sessilis, colon ascendens polypok esetén pedig akár 10 % is lehet. Fontos a polypectomia technikája és az is, hogy a beavatkozást követően mennyi idővel indult újra és milyen intenzitással az antikoagulálás, ez utóbbi különösen az ún. kései vérzések kialakulásakor (melyekre egy adott beavatkozás után akár hetekkel is számítani kell) jelentős. Például EST esetén 7-38 %, endoszkópos mucosa resectio (EMR) végzésekor 1-24 % lehet a vérzés, vagyis előfordulása igen tág határok között mozog. Hőabláció 3-6 %, elektrokoaguláció kb. 5 %, jóindulatú megbetegedések indikációjával végzett nyelőcső tágítások esetén 0,5 % alatti a várható vérzési kockázat. Palliatív stent behelyezést követően végzetes kimenetelű vérzést 7,3 %-ban, nyelőcső varixok scleroterápiája során 6 %-ban, percutan endoszkópos gastrostoma (PEG) behelyezésekor pedig 2 %-ban észleltek jelentős vérzést. Mindezek értelmében az endoszkópos beavatkozásokat kis és nagy vérzési kockázatú csoportba sorolhatjuk (15. táblázat).
15. táblázat. Endoszkópos beavatkozások vérzési kockázata
Kis vérzési kockázatFokozott vérzési kockázat
oesophago-gastro-duodenoscopia, sigmo-colonoscopia
+/- biopszia
ERCP (- EST)
epeúti/pancreas stent (-EST) endoszkópos ultrahang (-FNA) enteroszkópia
Polypectomia (különösen, ha sessilis >2 cm) ERCP +EST
Endoscopos mucosa-, submucosaresectio, hő-ablatio és koaguláció
Nyelőcső szűkületek endoszkópos tágítása
Varixok endoszkópos ellátása (scleroterápia, ligatio) Endoszkópos ultrahang +FNA
Antikoagulált betegben tehát minden invazív beavatkozás indikálásánál felmerülő kérdés: mekkora a vérzés kockázata az antithrombotikus terápia mellett végzett beavatkozásnak, ill. mekkora annak a veszélye, hogy elhagyásakor a betegben súlyos thromboemboliás szövődmény lép fel?
A helyes döntés csak valamennyi tényező egyidejű és gondos mérlegelésével, egyedileg hozható meg.
Ezek:
- az elvégzendő műtét/beavatkozás indikációja
- az alvadásgátlás szüneteltetése/csökkentése okozta thrombosis veszély
- az esetleges vérzés jellege és következményei
= látható vagy rejtett maradhat
= életfontosságú szervet (pl. központi idegrendszert érintő)
= a vérzéscsillapítás lehetőségei
- a beteg általános állapota (pl. kiindulási vérnyomás, haematokrit, kor, thrombocyta szám)
- az egyidejűleg szedett, haemostasis aktivitással (is) rendelkező gyógyszerek (pl. nem-steroid gyulladásgátlók) stb. Szükség esetén - a klinikai helyzettől függően - döntésünket ismételten felül lehet és kell vizsgálni, s az egyes szempontokat valamint azok változását a kórtörténetben dokumentálni.
Gasztroenterológiai szempontból fontos annak tudatosítása, hogy a thrombocyta-gátlók (különösen 60 év felett, illetve a kórelőzményben fekélybetegség) fokozott kockázatot (errosio, vérzések) jelentenek. Ugyanakkor ismert az is, hogy a gasztrointesztinális vérzések/fekélybetegség kezelésében és megelőzésében használatos protonpumpa gátlók többsége a clopidogrelhez hasonlóan a máj cytochrom P450 2C19 rendszerén keresztül metabolizálódik, kompetitiven gátolva annak aktiválódását. Ezért, antithrombocyta készítménnyel kezelt betegekben az egyidejű protonpumpa gátló kezelést csak alapos indikációval, szoros, mind a vérzésvesélyre, mind a cardiovascularis szövődmények lehetőségére kiterjedő figyelem és követés mellett szabad alkalmazni. 46
11.1. Áthidaló ("bridging") kezelés
Amennyiben alvadásgátlót (thrombocyta-gátlót) szedő betegben elektív invazív beavatkozás szükséges az alábbi helyzetek léphetnek fel (a kockázat mértékét illetően utalunk a 10. táblázatra):
- Kis thromboemboliás kockázat (13. táblázat 3. sor) esetén az antikoaguláns, antithrombocyta kezelés felfüggeszthető.
= VKA kezelés:
• Ha az antikoagulálás indikációja átmeneti és az endoszkópos beavatkozás halasztható, célszerű megvárni az antikoagulálás befejeztét, amelyet követően 10 nappal már bizonyosan nincs hatás.
• Ha az antikoagulálás indikációja tartós vagy az endoszkópos beavatkozást nem lehet halasztani, a VKA (dicumarin, acenocumarin: 4-5 nappal; phenprocumon: kb. 10 nappal) a beavatkozás előtt elhagyandó; az időtartam azonban csak megközelítő, mindig meg kell győződni a beavatkozás napján arról, hogy az INR valóban a biztonságos (<1,5) értékre csökkent-e. A beavatkozás napjának estéjén vagy a rákövetkező napon a VKA - LMWH átfedéssel - újraindítandó. Nagy vérzési kockázat esetén az LMWH profilaktikus adagban, esetleg csak 24 h múlva.
= *Thrombocyta gátló kezelés: a beavatkozás előtt 6-8 nappal elhagyandó, a beavatkozást követő napon újraindítandó. Ha a beavatkozás jellege nagy vérzési kockázatú a thrombocyta gátló újrakezdése csak 7 (másodlagos megelőzés), illetve 10-14 nap múlva történjen.
Ha a beavatkozás/műtét jellegénél fogva önmagában perioperatív antikoagulálást tesz szükségessé, az ugyanúgy alkalmazandó, mint tartós antithrombotikus kezelésben nem részesülő betegekben!
* A thrombocyta GPIIbIIIa receptor antagonisták (abciximab, eptifibatid, tirofiban) a sürgősségi ellátás részei, hatástartamuk 4-24 óra. Alkalmazásuk alatt általában nem kerül elektív endoszkópos beavatkozásra sor.
- Közepes thromboemboliás kockázat (13. táblázat 2. sor): az antikoaguláns kezelés intenzitása csökkenthető, az antithrombocyta kezelés felfüggeszthető.
= VKA kezelés:
• VKA dózisának csökkentése 4-5 (phenprocumon esetén 10) nappal a beavatkozás előtt, INR meghatározás a beavatkozás előtti napon sz.e. annak reggelén (<1,5-1,7 nincs fokozott vérzésveszély). A beavatkozás után néhány órával (pl. este) az eredeti adag visszaadandó, néhány napos szoros INR kontroll mellett. Elsősorban kis vérzési veszély, jól észlelhető és csillapítható vérzések esetén ajánlható.
• VKA felfüggesztése 4-5 (phenprocumon esetén 10) nappal a beavatkozás előtt. Esetenként ettől hosszabb idő is szükséges lehet, pl. idősebb betegekben, magasabb kiindulási INR esetén. Éppen ezért javasolt a műtét előtti napon INR meghatározás, szükség szerint 1 (esetleg 2) mg per os K-vitamin adásával, ez esetben természetesen ugyanaz nap délután is indokolt egy újabb meghatározás. A kihagyást követő naptól LMWH adása, profilaktikus adagban. A beavatkozás előtt az utolsó injekciót 12 órával kell megadni, a beavatkozás utáni elsőt 4-6 órával (fél dózis) vagy 12 órával (teljes dózis). Nagyobb vérzésveszély, rejtett vagy lokálisan nehezebben csillapítható vérzések esetén ajánlott.
= Thrombocyta gátló kezelés:
• Kis vérzési kockázat esetén nem szükséges felfüggeszteni. Percutan vascularis műtét, beavatkozás sem képezi a thrombocytagátló kezelés felfüggesztésének indikációját!
• Nagyobb vérzési kockázattal járó beavatkozások előtt 7-10 nappal ki kell hagyni az ASA vagy clopidogrel
kezelést. A dipyridamol ASA-val együttes kiszerelésben van, ezért ez utóbbira vonatkozóan kell eljárni. Ugyanez vonatkozik az antithrombocyta hatásúnem-steroid gyulladásgátlókra is.
• LMWH profilaxis a műtéti kockázatnak megfelelően szükséges.
- Nagy thromboemboliás kockázat (13. táblázat 1. sor): az antikoaguláns és/vagy a thrombocyta-gátló kezelés felfüggesztése vagy jelentősebb csökkentése révén fellépő kockázatmeghaladja az esetleges vérzés által okozott veszélyt
= VKA kezelés:
• Terápiás szintű antikoagulálás szükséges.
• A műtét/beavatkozás előtti reggel kapja utolsó LMWH adagját a beteg. Amennyiben napi kétszeri alkalmazásra volt a napi adag elosztva, ez a reggeli adagot jelenti, ha napi egyszer kapta a teljes dózist, annak a felét.
• A műtétet követően - egyéni mérlegelés alapján - 6 (a terápiás adag felével) vagy 12 órával (teljes adaggal) indítható az LMWH. Figyelembe veendők az egyes készítmények alkalmazási előiratai!
= Thrombocyta gátlót kezelés (nagy cardiovascularis kockázatú betegekben):
• Coronaria stent implantációt követően végzett nem cardialis műtétek során a clopidogrel/ticlopidin és az aszpirin kezelés felfüggesztése stent thrombosissal fenyeget. Ezért, már a beteg kezelésének megtervezésekor figyeljünk arra, hogy percutan coronaria stent implantációt követően lehetőleg kerüljük az olyan beavatkozást, ahol a kombinált thrombocytagátló kezelést (clopidogrel/ticlopidin + ASA) meg kell szakítani. Ha ilyen műtét van kilátásban, végezzük el a coronaria revascularisatiót/angioplasticát stent implantációja nélkül. Ha mégissebészeti beavatkozásra szükség van, coronaria fém stent (bare metal stent) esetén 6 héten belül, gyógyszerkibocsátó (drug eluting) stent esetén a beültetést követő 12 hónapon belül az aszpirin és clopidogrel kezelés a preoperatív és a perioperativ időszakban is folytatandó (1C). Abszolút műtéti indikáció esetén azonban ekkor is helye van az előny és kockázat egyedi mérlegelésének a jelentős vérzésveszély miatt. Feltétlenül ajánlott ilyen esetekben a sebész és a kardiológus konzultációja, a döntést megelőzően! A kettős thrombocytagátlás UFH-val, vagy LMWH-val történő helyettesítése az említett időszakban nem képes megakadályozni a stent thrombosist (2C). Fent említett időhatárokon kívüli esetben a clopidogrel/ticlopidin 5 napig szüneteltethető elektív műtétek előtt.
- Koszorúér artéria bypass graft (CABG) esetén is lehetőleg folytatandó az aszpirin, ha mégis fel kell függeszteni, 6 óra múlva, de legkésőbb két napon belül újraindítandó. A clopidogrel adását 5-10 nappal a CABG előtt abba kell hagyni.
- Ha percutan coronaria intervenció (PCI) előtt kényszerülünk a clopidogrel elhagyására, a beavatkozást követően 600 mg telítő adaggal kell újraindítani.
- Kombinált (antikoaguláns + antithrombocyta) terápián levő betegben célszerű a thrombocyta gátlót a fentiek értelmében 7-10 nappal korábban elhagyni, a VKA-t 5 nappal, s az LMWH prophylaxist a rákövetkező napon kezdeni. Nagy thromboemboliás kockázat és egyidejű nagy vérzési kockázat esetén
- VKA -ról a beteget mindig terápiás dózisú LMWH-ra kell átállítani (a beavatkozás előtt 4-5 nappal; phenprocoumon esetén 10 nappal).
- Amennyiben napi 2x kapja az LMWH-t az utolsó teljes adagot a műtét/beavatkozás előtt 8-12 órával kapja meg, az ismételt adagot pedig azt követően 4-8 órával (féladag), különösen nagy vérzési kockázat meglétekor a műtétet követő nap reggel (kb. 24 h a műtéttől számítva).
Akut műtét, beavatkozás
- A VKA hatását PCC, hianyaban FFP adásával függeszthetjük fel. LMWH profilaxis a műtéti kockázatnak megfelelően szükséges.
- Thrombocyta gátló (clopidogrel/ticlopidin és ASA kezelt) betegnél fellépő vérzést gondos vérzéscsillapítással és thrombocyta-koncentrátum transzfúziójával kezeljünk. Clopidogrellel kezelt betegeken végzett szívműtétek tapasztalata alapján a clopidogrel a perioperatív vérzést fokozta, de a halálozást nem befolyásolta. GPIIbIIIa hatástartama alatt végzett akut ellátás során (vagyis a néhány órás, maximum egy napos várakozási idő sem engedhető meg) a vérzés desmopresszinnel vagy thrombocyta szuszpenzióval esetleg rFVIIa adásával szüntethető meg.
16. táblázat A perioperatív időszakban alkalmazott antikoagulánsok adagolása és hatásuk ellenőrzése
KészítményAdagLabor kontroll, cél-érték
UFH sc

2-3 x 5000 NE/nap

Nem szükséges
LMWH sc
Enoxaparin
Dalteparin
Nadroparin
 Bemiparin sc
 Parnaparin sc

1x20 mg (mérsékelt kockázatnál, a műtét előtt két órával kezdve)
1x40 mg/nap (nagy kockázatnál, a műtét előtt 12 órával kezdve)
  

1x2500 NE (mérsékelt kockázatnál, a műtét előtt 1-2 órával kezdve)
1x5000 NE/nap (nagy kockázat, a műtét előtt 12 órával kezdve)
  

1x2850 NE (1x0,3 ml)/nap (közepes kockázatnál a műtét előtt 2-4 órával kezdve)
1x38 NE/kg 12 h műtét előtt, majd
12 h műtét után, 3 napig, azt követően 1x57 NE/kg/nap (magas kockázatnál a mútét előtt 12 órával kezdve)
  

1x 2500 NE (csak általános sebészetben), 1x 3500 NE (csak ortopédiai sebészetben) 2 h műtét előtt, vagy 6 h műtét után kezdve.
  

1x3200 NE (1x0,3 ml), 2 órával a műtét előtt, majd napi 1x. Fokozott kockázat esetén 1x4250 NE (1x0,4 ml).

Nem szükséges, de lehet, ill. esetenként kell (cél anti-Xa aktivitás:
0,3-0,5; négy órával az inj. beadását követően)
Fondaparinux sc. 

2,5 mg posztop. 6 h, (nagy ortopéd- vagy hasi sebészetben)

Az LMWH-knál alkalmazott módszerrel mért anti-Xa aktivitás meghatározással nem lehetséges
Dabigatrán etexilát po.

110 mg posztop. 1-4 órán belül kezdve, majd 220 mg/nap (csak csípő- és térdprotézis műtét).

Nem szükséges
Rivaroxaban po.

10 mg/nap posztop 6-10 órával a műtét után kezdve (csak csípő- és térdprotézis műtét).

Nem szükséges
ia: intraarterialis, iv: intravénás, sc: subcutan, po: per os
Profilaxisra elsősorban LMWH választunk, szemben az UFH-val. Az LMWH-k magasabb ára a rövidebb hospitalizációs idő, az öninjekciózás lehetősége révén rendszerint megtérül, nem beszélve a beteg helyzetének és az egészségügyi személyzet munkájának könnyítéséről.
11.2. Fogászati és szájsebészeti invazív beavatkozások antithrombotikus kezelés alatt
Antithrombotikus kezelés alatt álló betegekben, hasonlóan az egyéb invazív beavatkozásokhoz a fogorvos, illetve szájsebész célja is az, hogy a beavatkozás kapcsán kialakuló vérzés vagy utóvérzés minél kisebb és ellenőrizhetőbb legyen, anélkül, hogy az alvadásgátló kezelést indikáló alapbetegség okozta thromboemboliás veszély ne, vagy csak kismértékben növekedjen. Az antikoaguláns szerek ellenőrizetlen és hirtelen felfüggesztése, amellett, hogy a vérzésveszély megszűnése sem biztos, könnyen hyperkoagulabilitásba mehet át. 1
Elektív ellátás
Antikoaguláns kezelés alatti ellátás 3, 11, 35, 66, 67,75
Az antithrombotikus kezelés által okozott szerzett vérzékeny állapotot az invazív beavatkozással (extrakció, injekció stb.) járó stomatológiai ellátás során kell figyelembe venni. Bármilyen stomatologiai kezelés megkezdése előtt az ellátást végzőnek tájékozódnia kell az esetleges antithrombotikus (antikoaguláns és/vagy antithrombocyta) kezelés tényéről, és amennyiben invazív ellátás válik szükségessé az aktuális jellemző laborértékekről (INR, thrombocyta szám). Antithrombotikus kezelésben részesülő betegek ellátása csak vérzékeny betegek ellátásában jártas intézményben történjék és lehetőség szerint elektíven történjék.
Oralis antikoaguláns kezelés során kisebb beavatkozások, megfelelő helyi vérzéscsillapítás alkalmazásával általában elvégezhetők terápiás tartományban (2-3) levő INR mellett.
Amennyiben a beavatkozás jellege (pl. több napos, ismételt kezelés, nagyobb és/vagy nehezebben csillapítható vérzés veszélye) indokolja a beteget áthidaló LMWH-ra állítani az eredeti antikoaguláns indikációnak megfelelő terápiás, ill. profilaktikus adagban. Ekkor haemostaseologiai konzilium elengedhetetlen.
Klinikailag enyhe vérzés esetén oralis K-vitamin adható; a hatás kialakulása azonban 6-24 óra, ezért sürgős esetben friss fagyasztott plazma (FFP) adása szükséges. A kellő hatás lemérése az INR meghatározásával történhet. Antithrombocyta kezelés alatti ellátás 17
ASA: kis dózisú (100 mg/nap) mellett általában - irodalmi ajánlások alapján - elvégezhető a beavatkozás. Clopidogrel, ill. ASA + clopidogrel vagy ASA + dipyridamol együttes adása jelentős vézésveszéllyel jár, ami a hagyományos vérzéscsillapító szerekkel nehezen csillapítható, ezért a beavatkozás előtt 5-7 nappal, ha nincs ellenjavallata, adásuk felfüggesztendő. Fontos tudni, hogy ez esetben viszont a stent thrombosis kockázata ekkor jelentősen megnő, amit LMWH adásával sem lehet ellensúlyozni, a döntés tehát kardiológiai/érsebész konziliummal együtt hozható meg. A kezelés az utolsó invazív beavatkozás másnapján újraindítható.
A Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiuma antithrombocyta kezelésben részesülő betegek invazív szájsebészeti ellátása során az alábbi protokollt ajánlja:
Sürgősségi ellátás
Antithrombotikus kezelés alatt végzett sürgősségi invazív stomatológiai ellátás
Amennyiben az ellátás halaszthatatlan a gondos lokális vérzécsillapítás, lehető leginkább atraumatikus ellátáson túlmenően biztosítani kell a beteg legalább 24 órás megfigyelését (hospitalizációját). Vérzés esetén - a vérzés mértékétől függően - várakozás, lokális vérzécsillapítás, oralis K-vitamin vagy az adott szer antidotuma (pl. friss fagyasztott plasma, thrombocyta suspensio), sz.e. vérpótlás választandó. Gyors hatás eléréséhez életveszélyes vérzés esetén rFVIIa, ill. PCC is adható. Az antikoaguláns kezelés felfüggesztésének, ill. ellensúlyozásának mértékénél mindig figyelembe veendő az eredeti indikáció és kötelező a megfelelő szakemberrel történő konzultáció.
12. Perifériás érbetegség (PAD)
34 Ld. Érsebészet fejezetet is!
12.1. Krónikus PAD
Igazolt PAD betegekben a cardialis és/vagy a cerebrovascularis tünetek meglététől vagy annak hiányától függetlenül folyamatos antithrombocyta (100 mg ASA) kezelés javasolt (1A), már az esetleges érműtét, ballon angioplasztika, stent behelyezése előtt is. ASA-intolerancia, hyperuricaemia vagy nonreszponzió esetén elsősorban clopidogrel (75 mg/nap) adandó (1B). Antikoaguláns (1A) nem ajánlott, prostaglandin adása esetenként szóba jöhet.
12.2. Akut perifériás elzáródás
Artériás thrombosis vagy embolia diagnosztizálása esetén, ill. embolectomiát követően azonnal heparin (1C) indítandó, majd bizonyított embolia forrás esetén oralis antikoaguláns kezeléssel (INR: 2-3) folytatandó (2C)
Ha az elzáródás < 14 nap és embolectomia nem végezhető, intraartériás (2B) vagy szisztémás thrombolytikus kezelés javallt, oralis antikoaguláns (INR: 2-3) + 100 mg ASA kezeléssel folytatva.
Ismételt thrombosis felléptekor helyreállító érműtét szükséges, amelyet megelőzően iv UFH kezelés indítandó. Nagyér rekonstrukciós műtéteket UFH védelemben kell végezni, melyet az erek leszorítása előtt el kell kezdeni (1A). Az inguinalis szakasz alatti artériás rekonstrukciós műtétet megelőzően ASA (100 mg) indítandó, ill. folytatandó. Általánosságban alsó végtagi renkonstrukciós műtétet követően nem javasolt a dextran, a heparin vagy a tartós oralis antikoaguláns kezelés (1B).
Érprotézis (graft) elzáródás megelőzésére (mind autogén véna, mind műér bypass esetén) antithrombocyta (ASA: 100 mg, a műtét előtt kezdve) megelőzés javasolt (1A), de esetenként - a bypass elzáródás, végtag elvesztés nagyfokú veszélyekor - az ASA kezelés antikoagulálással egészítendő ki (2B).
Carotis endarterectomiá- t követően (a beavatkozás előtt kezdve) tartós ASA (100 mg) kezelés szükséges (1A). Tünetmentes, műtétre nem kerülő, de szignifikáns a. carotis szűkület esetén is indokolt (1C) és elegendő (1B) az ASA (100 mg) monoterápia.
Perifériás cardiogen artériás embólia esetén lehetőség szerint embolectomia, thrombectomia végzendő, majd tartós antikoagulálás (heparin, ill. kumarinkezelés: INR 2-3) szükséges.
13. Antikoaguláns profilaxis és kezelés csecsemő- és gyermekgyógyászatban
Mélyvénás thrombosis és thromboembóliás megbetegedés csecsemő- és gyermekkorban viszonylag ritkán fordul elő. A thromboemboliás megbetegedések előfordulására jellemző életkor szerinti megoszlás három halmozódást mutat: leggyakoribb az újszülöttkorban, majd a kisded- (3-5 év) és a serdülőkorban (12-16 év) lesz ismét gyakoribb. Előfordulása újszülöttkorban: 5-10/100 000 születés (az első hazai felmérés szerint). A későbbi életkorban erre vonatkozó hazai adatok nem állnak rendelkezésünkre.
13.1. A thromboemboliák kockázati tényezői csecsemőkben és gyermekekben
Veleszületett okok: a veleszületett kockázati tényezők a felnőttkorival megegyeznek, életkori sajátosság, hogy az endogén inhibitorok hiányai általában a serdülőkorban jelentkeznek. Kivétel a homozygota PC és/vagy PS hiány által okozott purpura fulminans.
Szerzett okok: leggyakrabban lupus antikoaguláns /antiphophospolipid, ill. nephrosis szindróma, különféle tumorok állhatnak a háttében, valamint akut lymphoid leukaemia L-asparaginase kezelése. A szerzett okok közt is észlelhető életkori jellegzetesség: újszölöttkorban pl. a betegen kívüli, anyai okok (pl. toxaemia, HELLP szindróma, diabetes, autoimmun megbetegedés) lehet jelen, saját okból koraszülöttség, tartós intravascularis katéter alkalmazása, hypoxia, acidosis, infectio (pl. mastoiditis, meningitis), polyglobulia, hyperviscositás, hypovolaemia, hypotonia lehetnek a VTE hátterében. Serdülőkorban a gyakori sérülések, erős fizikai megterhelés, az orális fogamzásgátlók játszhatnak szerepet.
13.2. Az antikoaguláns kezelés újszülött- és gyermekkori sajátosságai
A felnőtt népességgel egybevetve, gyermekekben a VTE előfordulása ugyan ritkább, de lefolyása többnyire sokkal súlyosabb. A thrombosisok jelentős részében centrális vénás katéter (CVL), ill. súlyos szerzett (malignus alapbetegség, műtét, szisztémás lupus erythematosus stb.) áll a háttérben. A gyermekek kezelését, megelőzését illetően sokkal kevesebb bizonyíték alapú eredményre támaszkodhatunk, mint a felnőttek esetén, a gyógyszereket és adagolásukat számos speciális, pediátriai tényező befolyásolja, pl. eltérő farmakodinámia, és -kinetika.
Újszülöttek
VTE megelőzése és kezelése
Amennyiben centralis vena (CVL) vagy köldök vena katéterhez (UVC) társul a thrombosis, a katétert csak 3-5 napi antikoagulálást követően célszerű eltávolítani (2C). Általános kezelés mellett szoros radiológiai követés vagy azonnali antikoagulálás (2C) javasolt, amennyiben azonban a thrombosis progrediál, mindenképpen szükséges az antikoagulálás (1B).
Készítmények, adagok:
1. LMWH (2x naponta, cél anti Xa: 0,5-1,0 E/ml)
2. UFH folyamatos infuzióban 3-5 napig, aPTI 1,5-2,5 vagy anti Xa: 0,35-0,7 E/ml), azt követően LMWH-ra váltás.
A kezelés időtartama mindkét esetben 6-12 hét (2C). Ha ezen időszakot követően is szükség van a katéterre, profilaktikus adagú LMWH továbbadása szükséges (2C). Thrombolysis csak életmentő jelleggel jön szóba (1B), a választandó készítmény t-PA, az elegendő plasminogen szint, szükség esetén, friss fagyasztott plasma (FFP) egyidejű biztosításával (2C).
Homozygota PC hiány okozta tünetek esetén. FFP (10-20 ml/tskg) naponta 2x vagy PC -koncentrátum (20-60 E/tskg) adandó a tünetek megszűntéig (2C). Ezt követően tartós antikoagulálás (2C) szükséges (VKA vagy LMWH), vagy PC pótlás (1B) vagy májátültetés (2C).
Agyi sinusok trombosisa esetén, ha nincs jelentős intracranialis vérzés antikoagulálás javasolt (UFH vagy LMWH, folytatva LMWH-val vagy VKA-val 6-12 hétig (2C).
Transitorikus ischaemiás attack (TIA). Amennyiben nincs cardiogen embolia forrás, az első epizódot követően nem szükséges antthrombotikus kezelés (1B). A tünetek ismétlődésekor viszont vagy antikoaguláns vagy ASA kezelés indítandó (2C).
Artériás thrombosisok. Spontán artériás thrombosis
Haemodialysis esetén UFH vagy LMWH antikoagulálás (2C) indokolt.
Köldök artéria katéter. Újszülöttek köldök artéria katéter (UAC) thrombosisa esetén a katéter eltávolítandó (1B) és legalább 10 napig antikoaguláns kezelés (UFH vagy LMWH) indítandó (2C). Amennyiben a thrombosis életet veszélyeztet thrombolysis, ellenjavallata esetén sebészi thromboectomia (2C) választandó. Az UAC inkább felső, mint alsó helyzetbe teendő (2B).
Gyermekek
VTE megelőzés és kezelés
VTE esetén antikoaguláns kezelés indítandó (LMWH vagy UFH), 5-10 napig (1B), amennyiben a további antikoagulálás oralis készítménnyel folytatandó, azt az első napon el kell indítani. A heparin készítmény akkor hagyható el, ha az INR két egymást követő napon eléri a terápiás tartomány alsó határát (2), hasonlóan a felnőttekéhez (1B). Amennyiben tartós heparin kezelés szükséges, LMWH választandó az UFH-val szemben (2C).
Idiopathiás VTE esetén a kezelés legalább 6 hónapig, ill. a kockázati tényező fennálltáig folytatandó (2C). Ha az átmeneti thrombophiliás tényező megszűnt, legalább 3 hónapos antikoagulálás szükséges (2C). Ismételt, ismeretlen eredetű VTE esetén a másodlagos megelőzés határozatlan ideig (1A) alkalmazandó. Tartós kezelésre elsősorban VKA választandó, de esetenként LMWH is adható.
Tartós CVL thrombosisa esetén 3 hónapig terápiás, majd profilaktikus dózisú antikoagulálás indokolt, ha emellett ismételt thrombosis lép fel és a kanül nem tvolítható el, vissza kell térni a terápiás adagú antikoagulálásra (2C). Önmagában a CVL nem indokolja az antikoaguláns profilaxist (1B). Amennyiben a CVL elzáródott, rt-PA vagy urokinase lokális alkalmazásával (elégtelenség esetén félóra múlva megismételve) megkísérelhető a megnyitása (2C). Thrombolysis rutinszerűen nem alkalmazandó (2C), amennyiben igen, egyidejű plasminogen hiány esetén annak pótlásáról (FFP) gondoskodni kell (2C). Alkalmazása indokolt pl. alsó végtagi, magasra terjedő, mindkét vena renalist elérő thrombosis esetén, t-PA választandó, melyet, az egyidejű, változó mértékű veseelégtelenség miatt lehetőleg UFH-nal kell folytatni (2C). Életveszélyes VTE esetén thromboectomia kísérelendő meg, amelyet antikoaguláns kezeléssel kell folytatni (2C).
Vena cava filter. Az antikoaguláns kezelés ellenjavallata, 10 kg-nál súlyosabb gyermek magasra terjedő alsó végtagi thrombosis esetén jön szóba időleges filter behelyezése, amelyet, ha a kosár thrombosis mentes és a kockázat megszűnt, haladéktalanul el kell távolítani (2C). Az antikoaguláns kezelés ellenjavallatának megszűnte után a szokásos alvadásgátló kezelést el kell indítani (1B).
Tumor és VTE. Az általános elvek szerint, minimum három hónapig, ill. a kiváltó tényező fennálltáig, egyedi kockázatbecslés alapján kell folytatni a kezelést (2C). Önmagában a daganat és/vagy a CVL nem indikálja az alvadásgátló profilaxist (2C).
Kawasaki betegség. Akut szakban nagy - gyulladáscsökkentő - dózisú ASA (80-100 mg/tskg/nap, 14 napig. A tünetek felléptétől számított 10 napon belül, egyszeri 2 g/tskg adagban HIVIG is adandó (1A). Krónikus szakban kis - antithrombocyta - dózisú ASA (1-5 mg/tskg/nap 6 hétig). Más, nem-steroid gyulladásgátlók egyidejű használata nem szükséges (2C). Nagyméretű coronaria aneurysmák kifejlődése esetén a kis dózisú ASA profilaxis kiegészítendő VKA (INR: 2-3) kezelésel is.
Agyi sinusok thrombosisa esetén, ha nincs jelentőskoponyaűri vérzés UFH vagy LMWH antikoagulálás indítandó, majd legalább 3 hónapig LMWH-val vagy VKA-val folytatandó (1B). Amennyiben azt követően a javulásnem kielégítő, az antikoagulálás folytatandó 6 hónapig (2C). Ha az intracranialis vérzés jelentős, 5-7 napig radiológiai követés javasolt, a thrombosis továbbterjedésekor azonban antikoaguláns kezelés indítandó (2C). Ha a kockázati tényezők fennállta (pl. l-asparaginase kezelés, nephrosis szindróma) miatt a thrombosis ismétlődése várható, a kockázat idejére antikoaguláns profilaxisban kell a beteget részesíteni (2C). Súlyos tünetekkel járó sinus thrombosis esetén, ha az antikoaguláns kezelés nem elégséges, thrombolysis vagy sebészi thromboectomia jöhet szóba (2C).
Agyi artériás ischaemiás attack (TIA). Amennyiben a dissectio és az emboliás eredet kizárható antikoaguláns vagy antithrombocyta (ASA: 1-5 mg/tskg) kezelés indítandó (1B) és legalább 2 évig folytatandó (2B). Ér-dissectio vagy embolia forrás igazolódásakor antikoagulálás szükséges, legalább 6 hétig radiológiai követéssel (2C). Általában nem javasolt a thrombolysis (1B). Amennyiben ASA kezelés mellett ismétlődik a TIA az aszpirin clopidogrel vagy antikoaguláns kezelésre cserélendő (2C).
- Oralis antikoaguláns kezelés alatt lehet szoptatni, de hetente 2x2 mg K vitamin adása javasolt a csecsemőnek.
- Tartós vénás katéter alkalmazása esetén 1 NE/ml UFH infúziós oldat adása javasolt; a bevitelre kerülő térfogatot pediátriai szempontok, illetve alapbetegség határozza meg.
- Újszülött- fiatal csecsemőkorban lezajlott thromboembólia után, másodlagos prodilaxis céljára első helyen LMWH/UFH javasolt (2C).
- KoraszüIött-, újszülött- és fiatal csecsemőkorban is adhatók a kis molekulatömegű heparinok.
- Az antikoaguláns kezelés időtartama: különböző aetiologiájú gyermekkori thromboemboliás esetekben: a kezelést addig folytatjuk, amíg az alapbetegségben fennáló kockázat és annak következményei nagyobbak, mint a kezelés valószínűsíthető szövődményei.
LMWH kezelés
Összefoglalva ld. a 17. táblázatban.
17. táblázat LMWH kezelés és prophylaxis gyermekekben
DózisokÉletkor < 12 hónapÉletkor 12 hó -18 év
 Terápiás dózis

170 anti Xa NE/kg
12 óránként

110 anti Xa NE/kg/
12 óránként

 Profilaktikus dózis

75 anti Xa NE/kg
12 óránként

55 anti Xa NE/kg
12 óránként

A terápiás anti-Xa cél-érték, 4 órával az LMWH injekció beadását követően 0,5-1,0 E/ml (1C).
UFH kezelés
Koraszülöttek < 28 hét 25 IE/kg bolus telités és 15 IE/kg/h fenntartó adagolás. 28-36 hét közötti koraszülött 50 NE/kg bolus telítő és 20 IE/kg/h fenntartó, míg érett újszülött esetén 100 IE/kg bolus telítő és 25 IE/kg/h fenntartó kezelés szükséges. Heparin hatástalanság esetén célszerű antithrombin defektusra gondolni. Monitorozás, mint a felnőtteknél. (1C)
Oralis antikoaguláns kezelés
A gyógyszer adását a heparin kezelés 1-2. napján -már bizonyított heparin hatás mellett -lehet elkezdeni 0,05 -0,1 mg/kg dózissal. Elérendő céltartomány: INR 2,0 -3,0. (1C) Szisztémás thrombolysis
Nem elsőnek választandó módszer! A készitmények közötti javasolt sorrend csecsemő- és gyermekkorban:
1. szöveti plasminogén aktivátor, 2. urokináz, 3. streptokináz. Alkalmazásuk előtt szakértői konzultáció javasolt. Thrombectomia
Súlyos következményekkel (anuria, gangraena, stb.) járó teljes elzáródás esetén - 6 napon belül -az elzárt ér mütéti feltárásával thrombectomia javasolt (2C).
13.3. Az egyes gyermekgyógyászati szakterületek sajátosságai
Neurológia
Az első 72 órában antikoaguláns kezelést nem alkalmazunk. A legfontosabb, hogy CT segítségével eldöntsük ischaemiás vagy vérzéses stroke-ról van-e szó. Stroke-ban rutinszerű antikoagulans kezelés nem ajánlott. Az ún. haemorrhagiás transformatio általában az első hét végén szokott előfordulni és főleg emboliás eredetű, corticalis lokalizációjú nagy infarctusban.
Bizonyos körülmények között (halmozódó TIA-k, progrediáló stroke esetén, igazolt embolia forrás meglétekor) az antikoagulans kezelés azonban már az ischaemia akut szakában is mérlegelhető.
Kardiológia
- Beavatkozások (szívkatéterezés, műtét) minden esetben szakintézményben történjen. Hazabocsátás: kezelési tanáccsal ellátva. az esetleges tartós antikoaguláns kezelés az ellátó intézettel végzett konzultáció alapján történjen.
- Vénás beavatkozás esetén thrombosis profilaxis nem szükséges.
- Artériás beavatkozás esetén:
= Diagnosztikus céllal végzett punkció után: 50 NE heparin i.v.
= Intervenciós beavatkozáskor: 100 NE/kg UFH bolusban iv, folytatva > 10 kg-os betegnél: 10-25 NE/óra UFH infúzió 24 óráig, < 10 kg-os beteg fenntartó UFH kezelést nem kap. A heparintól függetlenül nyomókötés, és 5-10 ml/kg hydroxyethyl keményitő (HES) egyszeri dózisban.
- Centrális kanül: heparinos átmosás.
- Mechanikai műbillentyű. Tartós (egész életen át) oralis antikoagulálás, heparin védelemben indítva. Dózis: 0,1 mg/kg. Cél INR: aorta billentyű esetén: 2,0-2,5, mitrális billentyűnél: 2,5-3,5. (1B)
- A veleszületett vagy szerzett kardiológiai betegségekhez társuló thrombosis rizikó többnyire egyéni mérlegelést, szakkonzíliumot igényel.
- Kawasaki betegség: akut szakban i.v. gammaglobulin, ill. salicylát. Aneurysma esetén tartós orális alvadásgátlás (2C).
- Fontane típusú mütét: heparin, majd tartós oralis antikoagulálás (2C).
- Pitvari fibrilláció, pitvarlebegés gyermekkorban ritka, hemodinamikai szempontból is eltér a felnőttkoritól, önmagában nem jelentik az antikoaguláns kezelés indikációját.
13.4. Gyermeksebészeti thromboprofilaxis és kezelés
Tartós immobilizációval járó gyermeksebészeti műtétek vagy traumák esetén javasolt a thrombosis profilaxis, a thrombophilia kombinált, illetve önmagában is súlyosnak számító genetikai rizikóval járó eseteiben.
Szívsebészeti beavatkozások: Blalock-Taussig shunt esetén a műtét alatti, Norwood eljárás során közvetlenül a műtét után alkalmazott UFH védelmet követően vagy nem adunk további antithrombotikus profilaxist vagy ASA (1-5 mg/tskg/nap) kezelést folytatunk. Posztoperatív antikoaguláns profilaxis nem szükséges (2C). Kétoldali cavopulmonalis shunt-öt követően posztoperatív UFH adandó (2C). Fontan műtét esetén ASA nagy terápiás dózisú antikoagulálás folytatandó (1B). Ennek pontos ideje és intenzitása nem egyértelműen meghatározott. Endovascularis stent behelyezésekor perioperatív UFH profilaxis javasolt (2C). Cardiomyopathia miatti szívátültetésre várók, ill. primer pulmonalis hypertensioban szenvedők VKA profilaxisa szükséges (2C). Biológiai és mechanikai műbillentyúvel élők esetén a felnőtt ajánlások követendők.
Kamrai asszisztált eszköz (VAD) behelyezését követően, ha nincs vérzés, 8-48 órával az implantatiót követően UFH és antithrombocyta profilaxis (72 órán belül) indítandó (2C). Az állapot stanilizálódását követően a betegek átállítandók LMWH-ra (2C).
Szívkatéterezés során iv UFH profilaxis alkalmazandó (1A), amely 100-150 E bolusban indítandó (1B); az eljárás elhúzódása esetén további adagok lehetnek szükségesek (2B). ASA erre a célra nem alkalmas (1B).
Artériás thrombosis
A. femoralis thrombosis felléptekor terápiás dózisú UFH (1B) adandó, ha nincs szükség invazív beavatkozásra LMWH-ra kell átállni (1B). A kezelést legalább 5-7 napig kell folytatni. Amennyiben kritikus ischaemia vagy a thrombus felfelé terjedése következik be, thrombolysis (1B), ellenjavallata esetén sebészi embolectomia (2C) szükséges.
Periériás artériás katéterek fenntartását 5 E/ml UFH 1 ml/h áramoltatásával kell biztosítani (1A). A katéter thrombotikus szövődménye esetén azonnal eltávolítandó (1B) és thrombolysissel, thromboectomiával vagy anélkül UFH kezelés indítandó (2C).
Köldök artéria katéter (UAC) fenntartására kis dózisú UFH (0,25 - 1,0 ml) tartós infúzióban adása javallt (2A).
13.4.1. Oralis antikoaguláns kezelés mellett tervezett műtét
Orális antikoagulánst tartósan szedők perioperatív kezelése (elektív műtét eseteiben) a tennivalót a beavatkozás (műtét) nagysága és a vérzés-, illetve a thrombosis-hajlam mértéke határozza meg.
Irányelv: 42 a műtét napja (0. nap) előtt négy nappal (-4. nap) a kumarint elhagyva és adását a műtét után mielőbb (0. vagy +1. nap) folytatva az INR érték a -2 és a + 2, és a közti napokon várhatóan 1,5, vagy annál kisebb lesz. Ilyenkor van (vagy lehet) szükség védelemre. (Ha az INR 3,0-nál nagyobb korábban /érdemes a -7. napon vizsgálni / a szert már korábban el kell hagyni.)
A műtétek nagysága szerint
Kis műtét elvégezhető, s ha nincs nagy thrombosis-kockázat, pre-és posztoperatív heparin adásanem szükséges. A műtét utáni első két gyógyszer-dózis legyen a korábbi kétszerese. A TE szempontjából különösen veszélyeztetettek a pre-és a posztoperativ napokon, főleg a -2 és a +2 napok között, ha az INR 2,0 alatti, ezek a betegek sc heparinnal vagy LMWH-val védhetők. (A posztoperativ védelemre van gyakrabban szükség.)
Egy fog kihúzható 2,0 és 3,0 közötti INR mellett is (műbillentyűsök!), ha a lokális vérzéscsillapítás lehetősége adott.
2,0 alá az INR-t kis beavatkozáskor ritkán kell csökkenteni, ha a vérzés helyileg jól csillapítható.
Közepes és nagy műtétek eseteiben a -2 és a +2, és a közti napokon legtöbbször szükség van perioperatív védelemre LMWH-nal vagy UFH-nal. Kivitelének módja leginkább az orális antikoaguláns kezelés javallatától függ. Az antikoaguláns kezelés indikációi szerint
VTE (vénás thromboembolia) egy hónapon belül: ha a műtét nem halasztható, pre- és posztoperatív i.v. heparin vagy sc LMWH. (Két héten belül és/vagy nagy TE-kockázat: v.cava filter mérlegelendő!)
VTE egy hónappal korábban, de három hónapon belül: preoperativ kezelés általában nem szükséges, posztoperativ i.v. heparin vagy sc LMWH.
VTE három hónappal korábban: preoperativ kezelés nem szükséges, postoperativ sc heparin, vagy LMWH. Artériás TE egy hónapon belül: pre- és posztoperativ iv heparin.
Mechanikus műbillentyűs beteg ugyanúgy kezelendő. Pitvarfibrilláció esetei: pre- és posztoperativ sc heparin, vagy LMWH.
Az iv heparin dózisa terápiás, a sc hepariné és az LMWH-é profilaktikus, s a nagy kockázatú TE-nek megfelelő; a postoperativ kezelés addig tart, amíg az INR újra 2,0 és 3,0 közötti.
A heparin és a LMWH utolsó preoperativ dózisa a műtét előtt hat, az első posztoperativ dózis a műtét után minimálisan 12 órával adható, kivételes esetektől eltekintve.
Posztoperativ iv heparin csak kis vérzés-kockázat eseteiben adható!
Gyermekkori sérüléseket követő thromboprofilaxis
Gyemekkorban a nagy felmérések adatai alapján a posttraumás thrombosis legfontosabb kockázati tényezőit a sérülés helye, az életkor, a sérülés súlyossága és a beavatkozások alapján csoportosíthatók (18. táblázat).
18. táblázat. A VTE gyakorisága (százalékban) a sérülés helye, súlyossága, az életkor és a beavatkozások szerint.
Sérülés helyeElőfordulás (%o)
Nagyér
gerinc
gerincvelő
mellkas
Has

19,3
6,5
5,9
4,6
4,2

Sérülés súlyossága (ISS) 
Sérülés helyeElőfordulás (%o)
<9
9-15
15-25
≥25

0,2
1,5
2,2
8,1

Életkor 

10-15 év
5-10 év
<5 év

1,3
0,4
0,2

Beavatkozás 
Centralis venás katheter
Craniotomia
Gerincműtét
Laparotomia
Alsó végtagi osteosynthesis

28,6
9,4
5,5
4,8
1,5

ISS: injury severity score
Megelőzés:
általános: korai mobilizálás. Mozgatható végtagok aktív és passzív mozgatása. Gyógyszeres:
Abszolút indikációk: amennyiben immobilizáció szükséges és/vagy a következő tényezők valamelyike áll fenn: ismert vagy alaposan gyanítható thrombophilia; kórelőzményben thromboembolia; nagy ér sérülése; centralis venás kanül behelyezése.
Relatív indikációk: tartós immobilizáció (azaz: 1 hétnél hosszabb, teljes ágynyugaol, amikor a sérült képtelen a testhelyzetén változtatni, vagy 2 hétnél hosszabb ágnyugalom, ha a gyerek az ágyban a testhelyzetét - ha korlátozottan is - de képes változtatni) és agy, gerincvelő, gerinc, mellkas, has sérülése, ha nincs testüregi vagy gerincvelő kompressziót okozó vérzés veszélye. 12 éves kor felett tartós immobilizáció plusz egyéb hajlamosító tényező, 12 éves kor alatt tartós immobilitás és két további hajlamosító tényező együttes előfordulása.
14. A thromboemboliák megelőzésének és kezelésének fizikai és gyógyszeres lehetőségei, ellenjavallatai, mellékhatásai
Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a rendelkezésre álló lehetőségeket, a részleteket illetően utalva az egyes fejezetekre.
14.1. Fizikális módszerek
Segítségükkel a vénás áramlás sebességét növelve gátoljuk a thrombosis képződést. Mobilizálás, a végtag mozgatása
A legegyszerűbb, természetes thrombosis megelőzés. Fekvő betegben is alkalmazható, pl. a lábfejek passzív mozgatása révén. Ezek mellett ide tartozik fekvő betegben a láb emelése a szívmagasságig (20 fokig), ami már kialakult thrombosis esetén természetesen nem javallt. Az eszköz nélküli általános teendők kizárólagos alkalmazása enyhe thrombosis hajlam (pl. kis műtét, egyéb kockázati tényezők hiánya) esetén javallt, kiegészítésként azonban szinte mindig.
Kompressziós grádiens harisnya (GCS)
Általában az alsó végtagon alkalmazzák. Önmagában súlyos vérzékenységben, az antikoaguláns kezelés ellenjavallatakor jön szóba. Kombinálva az antikoaguláns kezeléssel azonban lényegében majdnem mindig alkalmazható. Kivétel pl. lokális fertőzések, sérülés, perifériás artériás véráramlási zavar, túlságosan vastag láb, nyirok-oedema stb. esetén. Postthrombotikus szindróma megelőzésére tartós profilaxisként is ajánlott. Általában 18 Hgmm a boka körüli grádiens. Hátránya, hogy esetenként szorítja beteg lábát, illetve meleg időben kényelmetlen. Fontos a megfelelő méret (térd, combtő, harisnyanadrág) és fokozat (II-es) kiválasztása.
Intermittáló pneumatikus komresszió (IPC)
Az IPC készülékek 1, illetve 3 kamrásak, elsősorban immobilizált betegekben, alsó végtagi thrombosis megelőzésére jönnek szóba. Ritmusosan kb. 45 Hgmm nyomásra fújódnak fel, majd leengednek. Önmagukban vérzésveszély esetén, gyógyszeres antikoaguláns kezeléssel kombinálva közepes és nagy kockázatú csoportokban használják. Alkalmazásuk ellenjavallt szívelégtelenségben, erysipelasban, neuropathiákban, sérült végtagon és malignus hypertensio egyidejű fennálltakor. Hasonló elven alapul az AV-impulzus szisztéma is.
Vena cava inferior szűrő
Tüdő embolia megelőzésére szolgál. Nagy kockázatú, sebészi betegcsoportban, ritkán és ideiglenesen alkalmazzák, nem-sebészi betegekben csak esetenként, ha a nagy embolia veszély ellenére is ellenjavallt az antikoagulálás vagy megfelelőnek tűnő alvadásgátlás mellett ismételt embolia lépett fel..
14.2. A gyógyszeres megelőzés, kezelés eszközei
Csoportosításuk több módon lehetséges, de az egyes csoportok között átfedések vannak. Hatásuk kifejlődése szempontjából vannak azonnal ható és elhúzódó hatású készítmények, ez azonban függ pl. a bevitel módjától is (az iv adott Na-heparin szinte prompt hat, ugyanaz sc bejuttatva hosszabb idő múlva kezdi meg hatását). Attól függően, hogy egy gyógyszer hatásának kifejlődéséhez szükség van-e endogen antikoagulánsra (pl.AT), közvetlen vagy közvetett inhibitorokat különböztethetünk meg (az előbbire példák a közvetlen thrombin gátlók, az utóbbira a heparinok mellett fondaparinux is). Beviteli módjuk is különbözik (oralis, iv, sc), de ugyanaz a készítmény többféleképpen is bejuttatható (pl. LMWH, heparin stb). 29, 37
A készítmények alkalmazása során mindig figyelemmel kell lenni a vese- és májműködésre és a beteg életkorára (pl.csökkent veseműködés esetén az LMWH-k gyorsan kumulálódhatnak; idősekben pedig megnő a készítmények felezési ideje, így pl. a fonadparinuxé 17 óráról 21 órára).
Valamennyi készítmény esetén felléphet vérzés. Az antikoagulálás adta előnyöket ezért mindig gondosan össze kell venti egy esetleges vérzés következményeivel. 73, 74
Készítmények:
A VTE megelőzésére és kezelésére:
Antikoagulánsok: Heparinok (UFH, LMWH); Danaparoid; Fondaparinux; Thrombin inhibitorok; K- vitamin antagonisták (VKA); Rivaroxaban; Dabigatran
Az artériás thromboembolia megelőzésére és kezelésére:
Antithrombocyta gyógyszerek Acetyl szalicylsav (ASA); Clopidogrel; Ticlopidin; Dipyridamol
Az egyes gyógyszercsoportokba tartozó készítményeket illetően utalunk a megfelelő fejezetekre és az alkalmazási előiratokra. Az alábbiakban csak néhány, a gyakorlat szempontjából fontosabb készítményt és szempontot emeltünk ki.
14.2.1. Heparinok
Nem frakcionált heparin (UFH)
Negatív töltésű mukopoliszacharid, heterogén, de átlagosan 15 000 kD molekulatömeggel. Az antithrombinhoz kötődve, elsősorban a thrombin (FIIa) és a FXa inhibitora, de ezen túlmenően a heparin/AT komplex gátolja a FIXa, XIa és a XIIa aktivitását is. Számos sejthez kötődik. Vesével és a májon keresztül választódik ki.
Mind terápiásan, mind profilaktikusan alkalmazható, iv, sc. Utóbbi időben alkalmazása háttérbe szorult, ma elsősorban veseelégtelenségben, illetve gyors hatás és annak megszűnése esetén jön szóba. Monitorozásuk az aPTI helyenként az ACT mérésével történik. A részleteket illetően utalunk a megfelelő fejezetekre, ill. az alkalmazási előiratra.
Kis molekulatömegű heparinok (LMWH)
Frakcionált heparinok, különböző, átlagosan 4-6000 kD molekulatömeggel. Elsősorban a FXa-t gátolják, kisebb mértékben az AT-ra is hatnak. A vesén keresztül választódnak ki, ezért veseelégtelenségben csak nagyon óvatosan, szoros monitorozás (vesefunkció és anti-Xa aktivitás) adható, de helyesebb ilyen esetekben UFH-ra áttérni. Az egyes készítmények adagja (profilaktikus, terápiás, testtömegre illesztett stb.), indikációs területei, biológiai jellemzői (féléletidő, biohasznosulás stb.) között jelentős különbségek lehetnek, amelyeket illetően az alkalmazási előiratok a mértékadóak és azt is jelentik, hogy egymást egy-az-egyben nem helyettesítik. Monitorozásuk általában nem szüksges, ha mégis anti-Xa méréssel történik.
Heparin-indukálta thrombocytopenia (HIT) 25, 65, 81.
HIT kialakulhat bárkiben, mindegy, hogy milyen okból és milyen adagban kapta a beteg a heparin készítményt. A helyzet egyedi nehézségét jelenti az is, hogy a betegek többsége kettősen is antikoaguláns kezelésre szorul (alapbetegsége, ill. a HIT miatt) és éppen az egyik leggyakrabban alkalmazott és legjobban bevált készítményt nem kaphatja. Jelentőségét az is adja, hogy mortalitása 8-20 % között van.
A HIT immunpatogenezisű kórkép, lényege, hogy a heparin és a vérlemezkék granulumaiban levő 4-es thrombocyta faktor (Pf4) komplex ellen 4-10 nappal a kezelés megkezdése után antitestek keletkeznek. A [heparin + Pf4 + antitest (IgG)] komplexek a thrombocyták Fc receptoraival kapcsolatba lépnek, aminek hatására azok aktiválódnak. A folyamat függ a heparin lánc hosszától, ezért kell sokkal gyakrabban számolni vele UFH, mint LMWH esetén. A vérlemezke aktiválódással egyidőben az alvadási rendszer is aktiválódik, ami a disszeminált intravasalis alvadáshoz (DIC) hasonló helyzetet eredményez: egyidejű thrombocytopenia (vérzékenység) és thrombosis. Emellett a HIT antitestek a monocytákat, az endothelt is károsítják, aminek következményeképpen a prothrombotikus helyzet a heparin elhagyását követően még hetekig elhúzódhat.
Az antitest képződés ideje miatt a mérhető thrombocyta szám csökkenés kb. 5-10 nappal a heparin bevezetése után várható, kivéve, ha korábban már - kevesebb mint 100 napon belül - találkozott vele a beteg, mivel ez esetben a folyamat sokkal gyorsabb ("rapid onset" HIT) lehet. Az antitestek megléte nem feltétlenül jelenti a thrombosis kialakulását, az általában kevesebb, mint az esetek felében jön létre, minél súlyosabb a thrombocytopenia, annál inkább kell vele számolni. "Izolált HIT"-ről beszélünk, ha a thrombocytopenia az egyetlen tünet. A thrombosisok valamennyi formája (artériás, vénás, stroke, myocardialis infarctus, DIC stb.) előfordul, a leggyakoribb a mély vénákat érintő. Amennyiben a mellékvesék bilateralis haemorrhagiás necrosisa lép fel, mellékvese elégtelenség lehet a következmény, ezért hasi fájdalommal járó, megmagyarázhatatlan vérnyomásesés esetén - heparin kezelt betegekben - erre is gondoljunk!
Előfordulása ortopéd sebészetben a legnagyobb, terhesekben alig fordul elő.
Speciális formája a kései ("delayed-onset") HIT, amikor sokszor csak hetekkel a heparin expozíció után alakul ki (vagy kerül észlelésre) a thrombocytopenia.
Diagnózis.
A HIT gyanújelei esetén törekedni kell a laboratóriumi megerősítésre, azonban hagnsúlyzoni kell, hogy jelenleg egyik laboratóriumi teszt sem teljesen megbízható, a HIT diagnózisa tehát elsősorban klinikai! A 19. táblázatban foglaltuk össze a lehetőségeket. Kitűnik belőle, hogy bármilyen heparin (UFH, LMWH) kezelést csak thrombocyta szám ismeretében szabad kezdeni és az is, hogy miért kell a 4. vagy 5. napon ismét thrombocyta számolást végezni. Szem előtt kell azt is tartani, hogy thrombocytopeniás betegben is felléphet HIT.
19. táblázat A HIT diagnosztikája
A HIT gyanújelei
- UFH/LMWH kezelés (katheterek öblítéseis!)
- Thrombocytopenia vérzés nélkül
- Kiindulási érték felére esik; abszolút szám < 100 G/L
- Thrombocytopenia: 60 %: 30-100 G/L, 20 %: < 30 G/L, 20 %: > 100 G/L.
- Thrombosis (30-50 % meglevő thrombus terjed tovább, ill. új thrombus)
- Vénás, artériás, szokatlan helyen, stroke, bőr-necrosis, AMI stb. a thr.szám normalizálódása után is!
- Ritkán: anaphylaxia, mellékvese bevérzés (inkább csak iv alkalmazáskor)
- Túlzottan nagy heparin igény
- Egyéb thrombocytopeniák kizárása
- Septicaemia, egyéb gyógyszer indukálta, haematologiai betegségek, pseudothrombocytopenia, dilutiós, postoperatív, posttransfusiós stb.
De: egyéb eredetű thrombocytopenia nem "véd meg" a HIT-től!
A HIT laboratóriumi diagnózisa
- Immunologiai Pf4-heparin - IgG - antitestek kimutatása (EIA: IgG specifikus enzim immunoassay: OD: > 1,0)
- pozitivitása thrombocyta-aktiváló antitestekre utal
- Funkcionális /a vérlemezke aktiválódást méri/
- Heparinindukálta aggregáció: pozitivitás esetén kórjelző (mosott thrombocytán specifikus az EIA pozitív serummal optimális)
Fontos, hogy a heparin kezelés bevezetése után 1-2 nappal jelentkező, rendszerint ártalmatlan, átmeneti thrombocyta szám csökkenéstől (HIT I) elkülönítsük a valódi HIT-et (HIT II). Az előbbi során a vérlemezkék nem aktiválódnak, a thrombocytopenia mértéke enyhébb, általában iv bevitelt követ, nincs fokozott thrombosis kockázat, nincsenek antitestek, a heparin terápia folytatható/andó. A thrombocyta szám általában spontán normalizálódik. HITII-ben a bevitel módja közömbös, a thrombocyta szám rendszerint 50 G/ alá csökken, a vérlemzék aktiválódnak, a thrombosis kockázata nagy, antitest igazolható, heparin további adására az állapot súlyosbodik.
Terápia, megelőzés.
Igazolt HIT, de már annak alapos klinikai gyanúja esetén is azonnal fel kell függeszteni az UFH és LMWH adásának minden formáját és alternatív készítményekhez kell fordulni. Ezek: közvetlen thrombin gátlók, ill. az anti-Xa gátló fondaparinux. Nem elégséges tehát a felfüggesztés önmagában, és 100 G/L alatti thrombocyta szám, ill. elégtelen INR esetén VKA adását is kerülni kell (lábgangraena veszélye miatt). Ha a HIT tünettekel jár, a terápiás INR esetén sem elegendő folytatni a VKA adását, sőt annak felfüggesztése szükséges (K vitamin alkalmazásával) és a lentebb részletezett alternatív készítmények valamelyikére áttérni.
A terápiás lehetőségeket, dózisokat a 20. táblázat foglalja össze.
20. táblázat A heparin indukálta thrombocytopenia (HIT) kezelése.
Közvetlen thrombin gátlók
KészítményAdagolásEllenőrzés
 Lepirudin
Lebontás: vese
∗Vérzés: 17.6. %) Antitest: 30 %
  Argatroban
Lebontás: máj
∗Vérzés: 6-7 %) Antitest: ?
 Ter. iv, 0.2 mg/kg bolus (max. 44 mg), majd 0.10 mg/kg/h (max 16.5 mg/h) (< 110 kg-ra vonatkozó adatok)
Profil.: 15 mg sc 2x
Ter.: folyamatos infuzió,
  

2 ug/kg/min, max.10 ug/kg/min, aPTI
1.5-3x
Profil.: u.az

aPTI, 2 h-val a kezdés, ill. a dózismódosítások után, aPTI ráta:
1.5-2.5
Anti-FXa aktivitásúak
KészítményAdagolásEllenőrzés
 Danaparoid* * Lebontás: vese
∗Vérzés: 8.1 % PF4-heparin
keresztreakció:3.2-10 %! Fondaparinux
Terápiás: iv
2250 E bolus, majd 400 E/h 4 h, majd
300 E/h, 4 h, majd 150-200 E/h,
5 napig; vagy
1500-2250 E sc/12 h
Csak terápiás dózisban ajánlott!
  sc napi 1x, "off-label"
(nincs elegendő tapasztalat, nem minden heparin indikációban adták, ill. in vitro paradoxon)
 Nem szükséges, esetleg aXa aktivitás, cél: 0.5-0.8 E/ml
  Nem szükséges
A HIT megelőzésének lehetőségei
- Thrombocyta számolás
- 0, 3, 5. nap, tartós heparin kezelés esetén: 14. nap, ill. havonta, valamint HIT gyanú esetén, azonnal
- VTE kezelés: amennyiben lehet, oralis antikoaguláns indítása az első naptól
- LMWH előnyben részesítése UFH-val szemben
* Terápiás adag mellett ECT = ecarin alvadási idő; ACT: aktivált alvadási idő; átállás OAC-re, mint UFH/LMWH esetén
** Az USA-ban és az Egyesült Királyságban a közelmúltban kivonták a forgalomból.
Figyelembe kell venni, hogy a közvetlen thrombin gátlóknak nincs antidotuma és súlyos vérzést okozhatnak. Ezért enyhe vagy közepes HIT gyanú esetén profilaktikus adagban célszerű kezdeni adásukat, és a továbbiakban a dózist a laboratóriumi, illetve klinikai eredmények függvényében módosítani.
Hogyan antikoaguláljuk a korábban HIT-en átesett betegeket? A kérdés szív-érsebészeti műtétek kapcsán merül fel.
Amennyiben már nincsenek kimutatható antitestek (kb. 100 nap, mint utaltunk rá, a lecsengési idő), ismét heparint kell adni (emellett szól az is, hogy nem biztos, ismét termelődik-e elegendő antitest, ill. a termelődés ideje újfent kb. egy hét, tehát addigra az esetek nagyobb részében már alternatív antikoagulánssal folytatható a kezelés.
Akut vagy a közelmúltban lezajlott, még keringő antitesteket hátrahagyó (lappangó) HIT mellett hirtelen szükségessé váló szívműtét esetén nincs egyértelmű jó választás. Egyik lehetőség heparin adása antithrombocyta védelemben, a másik, alternatív alvadásgátlás. Mindkét esetben fennáll a nagyfokú vérzés lehetősége.
14.2.2. FXa gátlók
Jelenleg az alábbi FXa gátlók vannak forgalomban. 27, 82
Fondaparinux
Szintetikus pentasaccharid, AT-függő, közvetett FXa gátló. Felezési ideje 17 óra. Napi egyszeri sc alkalmazást igényel, a vesén keresztül választódik ki. Átmeneti transzamináz emelkedést, bőrreakciókat válthat ki. Profilaktikusan a műtét után kezdhető. Igen ritkán, de okozhat thrombocytopeniát.
Danaparoid
Heparinoid, AT-függő, tehát szintén indirekt FXa gátló, súlyos veseelégtelenségben kumulálódhat. Felezési ideje 24 h. Az INR-t nem változtatja meg, monitorozása történhet anti-Xa meghatározással, de rendszerint erre nincs szükség. Alkalmazható terhességben (heparin allergia esetén), illetve HIT-ban is. Na-szulfit tartalma miatt ellergiás reakció léphet fel. Alkalmazása parenterális. A részleteket illetően az alkalmazási előiratra, illetve a megfelelő fejezetekre utalunk.
Rivaroxaban
Oxazolidinon származék, szelektíven, közvetlenül gátolja mind a szabad, mind a kötött FXa-t. Hatása oralis bevételét követően 3 órával kezdődik és 8-12 órán keresztül tart. Nincs thrombocyta gátló vagy thrombin gátló hatása. Felezési ideje 9 óra, nem igényel laboratóriumi követést. A vesével és a gyomor bélrendszeren keresztül távozik.
14.2.3. Közvetlen thrombin gátlók
Hirudin
Rekombinált formában is elérhető (lepirudin, desirudin), polipeptid. Plasma felezési ideje 60 perc iv, 120 perc sc bevitel esetén. A vesével választódik ki, hatása APTI-vel követhető. A betegek kb. 40 %-ában antitest fejlődik ki ellene. Argatroban
A thrombinhoz nem-kovalens kötéssel, kompetitív módon kapcsolódik, reverzibilis komplexet képezve. A májban metabolizálódik. APTI-val moniorozható, tartós infúzióban juttatandó be. Mivel az INR-t is megnöveli, az átállás VKA-ra nehézkesebb, az INR csak több órával az infúzió adása után válik megbízhatóvá (kisebb mértékben a hirudin is okoz INR emelkedést). Segítséget adhat a FXa meghatározás is.
A direkt thrombin gátlóknak nincs specifikus antidotumuk, életmentő jelleggel rFVIIa adása jöhet szóba. Dabigatran etexilat
Inaktív előanyaga savas közegben szívódik fel, amelyet követően eszterázok hidrolízissel alakítják át aktív gyógyszerré. Orálisan adanadó, féléletideje egyszeri adag bevételét követően 8 óra, többszörös adagok esetén 17 óra, napi egyszeri alkalmazás elégséges. Főként a vesén át választódik ki. Súlyos vese- és májelégtelenségben adása nem javallt. Kompetitív, reverzibilis közvetlen thrombin gátló, amely mind a szabad, mind a kötött thrombint gátolja, illetve ezen keresztül a thrombin indukálta thrombocyta aggregációt is. Hatása a plazmakoncentációval arányos.
14.2.4. K vitamin antagonisták (VKA)
A különféle kumarin származékokban (warfarin, dikumarin, phenprokumon stb.) közös a K-vitamin függő faktorok (FII, VII, IX, X) gátlása és a hatása kifejlődésének késleltetett volta. Féléletidejük néhány órától 24 órán át (warfarin), 120 óráig (phenprokumon) is tarthat. A kezelés kezdése heparin védelemben történik, hatásának ellenőrzésére a PI derivált formája (a beteg prothrombin ideje és a kontroll prothrombin idejének hányadosa, korrigálva az adott laboratórium által használt thromboplastinra: INR) alkalmas. Alkalmazásánál mind a lassabb hatáskifejlődést, mind annak lassabb megszűnését figyelembe kell venni. Jelentősek a gyógyszerkölcsönhatások és számos étel is befolyásolja aktuális hatását. Terhességben főként az első és az utolsó trimeszterben nem javalltak.
A VKA kezelés ellenjavallatai
(ld. A kumarinok alkalmazási előiratait is).
- Nem megfelelő együttműködésikészség (pontos gyógyszerszedés, laborkontroll)
- Egy hónapon belül lezajlott agyvérzés, nagy vérzéses kockázattal járó intracraniális vagy spinális laesio.
- Aktív vérzés: több mint 2 egység transzfúzió 24 óra alatt
- Krónikus, klinikailag szignifikánsan mérhető vérzés > 48 óra
- Relatív ellenjavallat
= thrombocytopenia (thrombocytaszám < 50 G/l)
- Súlyos thrombocyta működési zavar
- Közelmúltban történt magas vérzéses kockázattal járó nagy műtét
- Alvadási zavar (csökkent alvadási faktor; megnyúlt PT vagy APTI (a LA kizárása után)
- Spinalis anesztézia/lumbalpunkció
- Gyakori elesés
- Terhesség 1. és 3. trimesztere
14.2.5. Thrombolytikumok
rt-PA, urokináz és streptokináz formában érhető el. Az indikációs területeket illetően utalunk a megfelelő fejezetekre és az alkalmazási előiratokra, itt is hangsúlyozzuk azonban, hogy elsőként rt-PA választandó, illetve, hogy streptokináz csak az előbbiek hiányában jön szóba..
14.2.6. Antithrombocyta készítmények
Aszpirin (ASA)
Irreverzibilisen gátolja a vérlemezke ciklooxigenáz enzimjét. Szájon át és iv is adható, az előbbi esetben is gyors a felszívódása (15-20 perc) és 30-40 perc múlva már eléri a csúcskoncentrációt. Tekintettel gyomornyálkahártya izgató mellékhatására, bélben oldódó formája is van, ekkor a csúcskoncentráció 3-4 óra múlva következik be. Szedésekor, nem pontosan tisztázott mechanizmussal rezisztencia alkaulhat ki. Az artériás thrombosis megelőzés gyógyszere, a részleteket illetően utalunk a megfelelő fejezetekre.
Dipyridamol
Pyrimido-pyrimidin szarmazék, értágító és thrombocyta gátló hatással rendelkezik. A cAMO lebontásáért felelős foszfodieszterázét gátolja. Abszorpciója változó, kiválasztása túlnyomórészt az epén keresztül történik. Napi kétszer kell adni (terminális felezési ideje kb. 10 óra). Rendszerint kis dózisú ASA-val kombinálják.
Thienopyridinek: clopidogrel és ticlopidin
Szelektíve gátolják az ADP indukálta aggregációt. Felszívódásuk után a májban alakulnak át az aktív származékká, ezért mind a hatás kifejlődése, mind megszűnése késleltetett. A három ADP receptor közül irreverzibilisen gátolják a P2Y12-t. A ticlopidin súlyos mellékhatásai: neutropenia és hypercholesterinaemia, de aplasticus anaemiát, thrombocytopeniát is okozhat. Mindezek miatt alkalmazása a clopidogrel mögött háttérbe szorult.
A clopidogrel felezési ideje 8 óra, thrombocyta gátló hatása sokkal hamarabb kialakul, mint a ticlopidiné, 300 mg-os terhelő adag után 2 órán belül és 48 óráig kimutatható. Ismételt alacsony dózisok esetén kumulálódik, ezért van szükség tartós szedése esetén a vérlemezke működés normalizálódásához egy hétre.
Irodalomjegyzék
1. Aframian DJ, Lalla RV, Peterson DE. Management of dental patients taking common hemostasis-altering medication. Oral Surg Oral Med Pathol Oral Radiol Endod 103, S45e1-S45e11, 2007.
2. Balikó T, Batthyány I, Bodor E és mtsai. Pulmonalis embolia (Kardiológiai Szakmai Kollégium irányelvei) Kardiológiai Útmutató, 2005, 2, 157-171.
3. Ball JH. Management of the anticoagulated dental patient. Compend Contin Educ Dent 17, 1100-1106, 1996.
4. Bányai F, Kékes E, Lengyel M. és mtsai. A szívbillentyű-betegségek diagnosztikája és kezelése. (Kardiológiai Szakmai Kollégium Irányelvei) Kardiológiai Útmutató, 2005, 1, 122-141.
5. Best Practice Statement for the Prevention of Deep Vein Thrombosis in Patients Undergoing Urologic Surgery. American Urological Association 2008.
www.auanet. org/content/guidelines-and-quality-care/clinical-guidelines/main-reports/dvt.pdf
6. Blaskó Gy (szerk.) Az atherothrombosis. A patofiziológiai alapoktól a prevencióig. Pharma Press Kft, Budapest, 2004.
7. Boda Z. Antikoaguláns terápia. Springer, Budapest, 2003.
8. Boda Z. (szerk.) Thrombosis és vérzékenység. Medicina, Budapest, 2007.
9. Bodor E, Czuriga I, Jánosi A, Keltai M, Kiss RG, Molnár F: Az akut koronária szindróma nem ST elevációs formájának kezelése. Kardiológiai Szakmai Kollégium irányelvei. Kardiológiai Útmutató 2009 03. CD melléklet 1-14.
10. Brainin M, Barnes M, Baron JC és mtsai. Guidance for the preparation of neurological management guidelines by EFNS scientific task forces - revised recommendations 2004. Eur J Neurol 11, 577-581, 2004.
11. Campbell JH, Alvarado F, Murray RA. Anticoagulation and minor oral surhery: should the anticoagulation regimen be altered? J Oral Maxillofacial Surg 58, 131-135, 2000.
12. Chee YL, Crawford JC, Watson HG, Greaves M. Guidelines on the assessment of bleeding risk prior to surgery or invasive procedures. Br. Committe for Standardisation in Haematology.
13. Cryer B. Management of patients with high gastrointestinal risk on antiplatelet therapy. Gastroenterol Clin North Am 38, 289-303, 2009.
14. Csiba L, Kovács KR. Antithromboticus kezelés szívbetegek elsődleges és másodlagos stroke-prevenciójában és akut stroke-ban. Orv Hetil 2009, 150, 195-202.
15. Czuriga I. A stabil angina pectoris gyógyszeres kezelése. In: (Czuriga I szerk.) A kardiológiai betegségek kezelése. Docindex, pp. 125-132, 2007.
16. Czuriga I, Duray G, Halmai I, Jánosi A, Karlóczai K, Kiss RG, LengyelM, Préda I, Rudas L, Simon K: ST elevációval járó akut miokardiális infarktus. Kardiológiai Szakmai Kollégium ajánlás. Kardiológiai Útmutató 2009 03. CD melléklet 1-20. o.
17. Daniel NG, Goulet J, Bergeron M, Paquin R, Landry PE. Antiplatelet Drugs: Is there a surgical Risk? J Can Dent Assoc 68, 683-687, 2002.
18. Douketis JD, Berger PB, Dunn AS és mtsai. The perioperative management of antithrombotic therapy: American College of Chest Physicians Practice Guidelines. Chest, 133, 299-339, 2008.
19. Eklöf B, Rutherford RB, Bergan JJ és mtsai. Revision of the CEAP classification for chronic venous disorders: consensus statement.J Vasc Surg 40, 1248-52, 2004.
20. EMEA Guideline on Similar Biological Medicinal Products, CHMP/437/04 London, 30 October 2005. European Stroke Initiative. www.eusi-stroke.com/index.shtml.
21. Fontos G, Horváth I, Kiss RG, Németh J, Ungi I, Vecsey T, Voith L: Perkután koronária intervenció (PCI). ESC-KSZK ajánlás. Kardiológiai Útmutató 03.CD melléklet. 1-19, 2009.
22. Gage BF, Waterman AD, Shannon W és mtsai. Validation of clinical classification schemes for predicting stroke: results from the National Registry of Atrial Fibrillation JAMA, 285, 2864-2870, 2001.
23. Geerts WH, Bergquist D, Pineo GF és mtsai. Prevention of venous thromboembolism. American Collegeof Chest Physicians Evidence-Based Clinical Practice Guidelines (8 th Edition). Chest, 133, 381-453, 2008.
24. Geerts WH. Prevention of venous thromboembolism: a key patient safety priority. J Thromb Haemost 7 S1 1-8, 2009.
25. Greinacher A. Heparin-induced thrombocytopenia. J Thromb Haemost 7 S1 9-12, 2009.
26. Guyatt GH, Cook DJ, Jaeschke R és mtsai. Grades of recommendation for antithrombotic agents: American College of Chest Physicians Evidence-Based Clinical Practice Guidelines (8th Edition). Chest, 133, 123-131, 2008
27. Harenberg J, Wehling M. Current and future prospects for anticoagulant therapy: inhibitors of factor Xa and FII Semin Thromb Hemost 34, 39-57, 2008
28. Hirsh J. Guidlines for antithrombotic therapy. 8 th ed. BC Dekker, Hamilton 2008, pp. 1-180.
29. Hirsh J, Bauer KA, Donati MB és mtsai. Parenteral anticoaguants: American College of Chest Physicians Evidence-Based Clinical Practice Guidlines 8 th Edition. Chest, 133, 141-159, 2008.
30. Hopf HB, Peters J. Tiefe Beinvenenthrombose und venöse Thromboembolie. In: Hempelmann G, Schulte am Esch J, Krier C (szerk): Anaesthesiologie, Intensivmedizin, Notfallchirurgie, Schmerztherapie. G. Thieme Verl. Stuttgart. 2001, 818-824.
31. István L, Rák K, Losonczy H és mtsa. A vénás thromboemboliák megelőzéséről és kezeléséről tartott konszenzus-konferenciák tapasztalatai. Orv Hetil 144, 1427-31, 2003.
32. Jakab F. Trombózis profilaxis az onkológiai sebészetben. In: (szerk. Bodoky Gy). Korszerű antitrombótikus terápia irányelvei az onkológiai kezelésben.pp. 51-66, 2006.
33. Jánosi A. Az akut koronária szindróma kezelése. In: (Czuriga I szerk.) A kardiológiai betegségek kezelése. Docindex, 107-114, 2007.
34. Járai Z. A perifériás verőérbetegség. Orvostovábbképz. Szle. Április, 55-63, 2009.
35. Jeske AH, Suchko GD. Lack of a scientific basis for routine discontinuation of oral anticoagulation therapy before dental treatment. J. Am. Dent. Ass. 134: 1492-1497, 2003.
36. Kearon C. Diagnosis of pulmonary embolism. CMAJ, 168, 183-198, 2003.
37. Kearon C, Kahn SR, Agnelli G és mtsai. Antithrombotic therapy for venous thromboembolic disease: American College of Chest Physicians Evidence-Based Clinical Practice Guidlines 8 th Edition. Chest, 133, 454-545, 2008.
38. Keltai M. Thrombocytaaggregáció-gátló kezelés akut ischaemiás szindrómában. Tények és várakozások. Orv Hetil 149, 483-491, 2008.
39. Kiss RG, Lengyel M, Rostás L. és mtsai. (Kardiológiai Szakmai Kollégium irányelvei) Pitvarfibrilláció, pitvari flattern kezelése. Kardiológiai Útmutató, 3, 229-240, 2005.
40. Kiss RG, Németh J, Vecsey T és mtsa. (Kardiológiai Szakmai Kollégium irányelvei). Percutan coronaria intervenció, 3, 119-135, 2005.
41. Kiss RG, Lengyel M. (Kardiológiai Szakmai Kollégium irányelvei). Szíveredetű thromboemboliák megelőzése és kezelése. Kardiológiai Útmutató, 2, 137-157, 2005.
42. Kiss Á, Oroszlán Gy. Thrombosis profilaxis gyermekkori sérültekben. Magyar Traum. Ortop. Kézseb. Plaszt. Seb. 51,
390-395, 2008.
43. Krier C, Buzello W, Adams HA (szerk.) Anaesthesiologia G. Thieme Stuttgart, 2001. pp. 818-824.
44. Kujath P. Perioperative Thromoseprophylaxe. Uni-Med Verlag, Bremen-Londn-Boston, 2001, pp.1-91.
45. Levi M. és mtsai. DIC. Diagnosis and therapy. Br J Haematol, 2009, 145, 24-33.
46. Lau WC, Gurbel PA. The drug-drug interaction between proton pump inhibitors and clopidogrel. CMAJ 180, 699-700, 2009.
47. Llau JV, De Andrésy J, Gomarz C és mtsai. Anticlotting drugs and regional anaesthetic and analgesic techniques: comparative update of the safety recommendations. Eur J Anaesthesiol 2007, 24:387-398.
48. Lengyel M. Balszívfél eredetű thromboemboliák megelőzése és kezelése. In: (Czuriga I szerk.) A kardiológiai betegségek kezelése. Docindex, 115-124, 2007.
49. Lengyel M, Kiss RG, Rudas L.: Orális antikoaguláns terápia a kardiológiában. Kardiológiai Szakmai Kollégium ajánlás. Kardiológiai Útmutató 2009 03. 57-79.o.
50. Losonczy H, Tar A. Az ENDORSE vizsgálat magyarországi eredményei: az akut kórházi betegek vénásthromboembolia-kockázatának és -profilaxisának nemzetközi, keresztmetszeti felmérése. Orv. Hetil. 149, 2069-2076, 2008.
51. LymanS, Sherman S, Carter TI és mtsai. Prevalence and risk factors for symptomatic thromboembolic events after shoulder arthroplasty. Clin Orthop Relat Res 448, 152-6, 2006.
52. Magyar Nephrologiai Társaság ajánlása (szerk. Mátyus J): Glomerulonephritisek vizsgálata és kezelése. Nephrológiai útmutató Medition pp. 11-39, 2005.
53. Magyar Stroke Társaság (Neurológiai Szakmai Kollégium irányelvei) A cerebrovascularis betegségek megelőzése, diagnosztikája, akut ellátása és korai rehabilitációja. Tényekre támaszkodó ajánlások. Agyérbetegségek 10, 1-31, 2004. 54. Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság és a Magyar Haematologiai Szakmai Kollégium irányelve;( szerk Pfliegler G.): A thromboemboliák megelőzése és kezelése. Magyar Konszenzus Nyilatkozat, harmadik, javított és bővített kiadás, Budapest, 2004.
55. Meskó É (szerk.) Vascularis medicina. Terápia Kiadó, Budapest, 2004.
56. Mitchell JH, Haskell W, Snell P és mtsa. Task Force 8: classification of sports. In: Maon BJ, Zipes DP (szerk.) 36th Bethesda Conference: eligibility recommendations for competitive athletes with cardiovascular abnormalities. J Am Coll Cardiol 2005, 45, 1364-7.
57. Nemes A és mtsai. A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság Irányelvei. Angiológiai Útmutató. Medition Kiad, Budapest, 2007.
58. PajorA Hogyan kezeljük a thrombophiliát terhesség alatt? LAM 2008, 18, 383-386.
59. Pfliegler G. Vénás thromboembolia. B+V, Budapest, 2002.
60. Pfliegler G. Thrombosis prophylaxis. In: Perioperatív betegellátás (szerk. Fülesdi B, Monár Cs, Tassonyi E) nyomdában.
61. Préda I. Az instabil coronaria arteria betegség kezelése. Orv Hetil, 143, 757-65, 2002.
62. Prohászka Z. A hemolítikus urémiás szindróma és a trombótikus thrombocytopeniás purpura molekuláris szemléletű klasszifikációja és diagnosztikájának aktuális kérdései. Ov Hetil, 2008, 149, 1251-1261.
63. Prophylaxe der venösen Thromboembolie (VTE) (szerk.: Encke,A, Haas S, Abholz HH és mtsai.) VASA Eur J Vasc Med 38, 5-132, 2009.
64. Rondina MT, Pendleton RC, Wheeler M és mtsai. The treatment of venous thromboembolism in special populations. Thromb Res 119: 391- 402, 2007.
65. Rák K. Heparináltal indukált thrombocytopenia: 2002. Orv Hetil, 144, 1275-7, 2003.
66. Ross OB. Evidence to continue oral anticoagulant therapy for ambulatory oral surgery. J Oral Maxillofacial Surg 63, 540-545, 2005.
67. Sacco R, Sacco M, Carpenedo M, Mannucci M. Oral surgery in patients on oral anticoagulant therapy: a randomized comparison of different intensity targets. Oral Surg Oral Med Oral Pathol Oral Radiol Endod, 2007; 104: 18-21.
68. Sándor T. A vénás tromboemboliák epidemiológiája Magyarországon. Magyar Orvos, 15, 43-46, 2007.
69. Sándor T. (szerk.) Krónikus vénás elégtelenség. Szerkesztőségi irányelv. Útmutató - klinikai irányelvek összefoglalója, 2004/3. pp. 165-171.
70. Sándor T. Utazási trombózis, 2008. Orv Hetil, 150, 99-108, 2008.
71. Sas G. Haemostaseologia, MelaniaKiadó, Budapest, 2001.
72. Sipeky Cs, Melegh B. K-vitamin-epoxireduktáz gén haplocsoport meghatározása: egy újabb elem az antikoaguláns terápia optimalizálásába. Orv Hetil, 2008, 149, 1839-1844.
73. Schulman S, Beyth RJ, Kearon C et al. Hameorrhagic complications of anticoagulant and thrombolytic treatment: American College of Chest Physicians evidence-based guidelines (8 th edition). Chest, 133, 257-298, 2008.
74. Schulman S, Kearon C on Behalf of the Subcommittee on Control of Anticoagulation of the Scientific and Standardization Committee of the International Society on Thrombosis and Haemostasis. Definition of major bleeding in clinical investigation of antihemostatic medicinal products in non-urgical patients. J Thromb Haemost, 3, 692-694, 2005.
75. Scully C, Wolff A. Oral surgery in patients on anticoagulant therapy. Oral Surg Oral Med Oral Pathol Oral Radiol Endod 94, 57-64, 2002.
76. Segal JB, Streiff MB, Hofmann LV és mtsai. Management of venous thromboembolism: a systematic review for a practice guideline. Ann Intern Med, 146:211-222, 2007.
77. Selwyn OR jr, Kilaru RK, Hosokawa P és mtsai. Multivariable Predictors of Postoperative Venous Thromboembolic Events after General and Vascular Surgery: Results from the Patient Safety in Surgery Study. J Amer Coll Surg 2007, 204:1211-1221.
78. Székely H, Tulassay Zs. Az antikoaguláns és thrombocytaaggregáció-gátló kezelés és az emésztőrendszeri endoszkópia. Orv Hetil 2009, 150, 541-548.
79. The Europen Stroke Organisation (ESO) Executive Committee and the ESO Writing Committee. Guidelines for management of ischaemic stroke and transient ischaemic attack 2008. Cerebrovasc Dis 25, 457-507, 2008
80. Várnai R, Végh M, Pótó L és mtsai. A per os antikoagulált betegek tudásszintje. Orv Hetil 2008, 149, 43, 2047-2051.
81. Warkentin TE. Heparin-induced thrombocytopenia and the anesthesiologist. Can J Anesth 49S 36-49, 2002.
82. Weitz JI, Hirsh J, Samama MM. New antithrombotic drugs. American College of Chest Physicians evidence-based guidelines (8th edition).Chest 133, 234S-256S.2008.
83. Willis AA, Warren RF, Craig EV és mtsai. Deep vein thrombosis after reconstructive shoulder arthroplasty: a prospective observational study. J Shoulder Elbow Surg 18, 100-106, 2009.

FÜGGELÉK

Kockázati kérdőív
a gyógyszeres thromboembolia profilaxis szükségességének, eszközeinek, dózisának, illetve ellenjavallatainak megítélésére.
a)
Gyógyszeres VTE profilaxis NEM-SEBÉSZETI osztályokon
JavallatokA gyógyszeres profilaxisEllenjavallatok
Immobilitás1
vagy
csökkent mobilitás + az alábbiak közül 1-nek megléte:
= életkor ( > 70 év)
- Szerzett thrombophilia:
= korábbi VTE
= elhízás (BMI>30 kg/m2),
= nephrosis,
= aktív malignus betegség1
= krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
= gyulladásos bélbetegségek,
= sepsis,
= pangásos szívelégtelenség1,
= antiphospholipid szindr. hyperhomocysteinaemia,
= kiterjedt varicositas.
- Veleszületett thrombophilia:
= PC, PS, AT-deficit, FVLeiden, FII mutáció, hyperhomocysteinaemia egyéb
- Oralis kontraceptivum
- posztmenopauzális hormon pótlás
- női hormongátlók (pl. tumor kezelés során)
Eszköze
LMWH s.c.
Veseelégtelenség (creatinin clearance < 30 ml/perc) esetén UFH, esetleg LMWH az alkalmazási előírás szerinti csökkentett dózisban!
  Időtartama
A kórházi tartózkodás ideje alatt vagy amíg a kockázati tényezők fennállnak
- Nem megfelelő együttműködési készség (gyógyszerszedés, laborkontroll)
- agyvérzés, nagy vérzéses kockázattal járó intracraniális vagy spinális laesio<1 hó
- Aktív vérzés: több mint 2 egység transzfúzió 24 óra alatt
- Krónikus, klinikailag szignifikáns vérzés <48 óra
- Thrombocytopenia < 50 G/l)
- Súlyos thrombocyta működési zavar
- Közelmúltban történt magas vérzéses kockázattal járó nagy műtét
- Alvadási zavar (csökkent alvadási faktor; PI vagy APTI (LA kizárása után)
- Spinalis anesztézia/lumbalpunkció
- Fokozott hajlam az elesésre
- Heparinindukálta thrombocytopenia<6 hó
- Heparintúlérzékenység
Megjegyzések:
- Amennyiben a javallatok bármelyike fennáll és nincs abszolút ellenjavallat, gyógyszeres antikoaguláns profilaxis indítandó
- A beteg állapotában, a javallatokban vagy az ellenjavallatokban bekövetkező változás esetén az antikoagulálás újraértékelendő!
- 1Megtartott mobilitás esetén is indokolt az LMWH profilaxis.
- Amennyiben a gyógyszeres profilaxis ellenjavallt, mechanikai megelőzés szükséges!
- Ha a beteg már a felvételkor oralis antikoagulánson volt, az átállítás mérlegelendő, de nem kötelező. Bizonyos ellenjavallatok értelemszerűen erre a helyzetre vonatkoznak.
- A kérdőív alapján az otthoni javaslat szükségessége is felmérhető.
b)
Gyógyszeres VTE profilaxis MŰTÉTES osztályokon
JavallatokA gyógyszeres profilaxis eszközeiEllenjavallatok**
Nagy hasi, ortopédiai1, mellkasi, CABG, nőgyógyászati, urológiai, idegsebészeti2 műtét, gerincvelősérülés, jelentős vagy többszörös trauma2 esetén.
  Nagy érsebészeti műtét
+ 1 VTE kockázati tényező2
LMWH s.c. nagy VTE kockázatú profilaktikus dózisban Veseelégtelenség (creatinin
clearance < 30 ml/perc) esetén UFH,
esetleg LMWH az alkalmazási előírás szerinti csökkentett dózisban!
  1alternatíva lehet dabigatran, rivaroxaban
  2Kizárólag posztoperatív kezdéssel, a vérzési veszély egyedi mérlegelése után.
- Nem megfelelő együttműködési készség (gyógyszerszedés, laborkontroll)
- agyvérzés, nagy vérzéses kockázattal járó intracraniális vagy spinális laesio<1 hó
- Aktív vérzés: több mint 2 egység transzfúzió 24 óra alatt
- Krónikus, klinikailag szignifikáns vérzés <48 óra
- Thrombocytopenia <50 G/l)
- Súlyos thrombocyta működési zavar
- Közelmúltban történt magas vérzéses kockázattal járó nagy műtét
- Alvadási zavar (csökkent alvadási faktor; PI↑ vagy APTI↑ (LA kizárása után)
- Spinalis anesztézia/lumbalpunkció
- Fokozott hajlam az elesésre
- Heparinindukálta thrombocytopenia <6 hó
- Heparintúlérzékenység
Közepes kockázatú műtét minden nem nagy általános sebészeti, nyílt nőgyógyászati és urológiai műtét
  Kis műtét
+ 1 VTE kockázati tényező3
LMWH s.c. közepes VTE kockázatú profilaktikus dózisban Veseelégtelenség (creatinin
clearance < 30 ml/perc) esetén UFH,
esetleg LMWH az alkalmazási előírás szerinti csökkentett dózisban!
 
Megjegyzések:
- Amennyiben a javallatok bármelyike fennáll és nincs abszolút ellenjavallat, gyógyszeres antikoaguláns profilaxis indítandó.
- A beteg állapotában, a javallatokban vagy az ellenjavallatokban bekövetkező változás esetén az antikoagulálás újraértékelendő!
- Amennyiben a gyógyszeres profilaxis ellenjavallt, mechanikai megelőzés szükséges!
- A császármetszés, egyéb kockázati tényezők nélkül, nem igényel gyógyszeres profilaxist.
- 3 VTE kockázati tényezők: immobilitás, veleszületett thrombophilia (PC-, PS-, AT-deficit, FV-, FII- homo/heterozygota mutáció, magas homocystein szint), szerzett thrombophilia (VTE a kórelőzményben, életkor 65 év felett, súlyos elhízás: BMI30 kg/m2, nephrosis szindróma, aktív malignus betegség (kezeléssel vagy anélkül), krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), gyulladásos bélbetegség (IBD), sepsis, súlyos (NYHA III-IV) szívelégtelenség, antiphospholipid szindróma, magas szerzett homocystein szint, kiterjedt varicositas.
- Az ellenjavallatok egyes formái értelemszerűen nem minden készítményre, illetve beviteli módra érvényesek!
- A kérdőív alapján az otthoni javaslat szükségessége is felmérhető.